Fekete János korának kiemelkedő tehetségű bankára, remek üzleti érzékkel megáldott karizmatikus egyénisége volt – mondta Simor András. A Magyar Nemzeti Bank elnöke hozzátette: „Nézeteivel, véleményével, hitvallásával lehetett egyetérteni vagy vitatkozni, csak figyelmen kívül nem lehetett hagyni, mint ahogy őt magát sem. Keze és irányítása alatt egy nemzedék nőtt fel a Magyar Nemzeti Bankban. Szegényebb lett nélküle az ország” – mondta Simor András.
Fekete János 1918-ban született Budapesten. Banki tapasztalatait a Szarvasi Takarékpénztárban alapozta meg, ahol 1936-1948 között dolgozott. Közgazdász diplomáját a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerezte meg 1957-ben. A Magyar Nemzeti Bankba 1948-ba lépett be, amelynek devizagazdálkodási főosztályát vezette 1948-1950, majd 1953-1988 között, közben 1950 és 1953 között a Pénzügyminisztériumban irányította a devizafőosztályt.
Az 1956-os események nyomán Magyarország devizatartalékai kiürültek, így az import deviza ellenértékét az ország nem volt képes kifizetni, ezért Fekete János felkereste a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) kormányzótanácsát annak érdekében, hogy Magyarországnak 100 millió dollár kölcsönt nyújtsanak – emlékezett vissza a korabeli eseményre Zdeborsky György, a Magyar Fejlesztési Bank elnöke, aki a Fekete János vezette devizagazdálkodási főosztály munkatársaként egykori főnökétől ismerte a történetet. Amikor a kormányzótanács egyik tagja, a Bundesbank elnöke garanciát kért a hitel visszafizetésére, Fekete így válaszolt: „a garancia az én szavam”.
Fekete János 1968-1980 között az MNB elnökhelyettese, 1980-1988 között első elnökhelyettese volt, 1982-1988 között a Nemzetközi Valutaalap magyarországi kormányzói posztját töltötte be, 1980-ban Állam Díjat kapott. Fekete János vezette azt a tárgyalódelegációt, amely megalapozta, hogy Magyarország, a szocialista tömb országai között elsőként, 1982-ben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank tagjává váljon. A gazdaságtörténeti dokumentumok rögzítik, hogy a belépés a magyar politikai vezetés támogatásával történt, a szovjet vezetés nemtetszése ellenére.
Politikai tevékenységet 1985-1990 között folytatott, amikor országgyűlési képviselő, a külügyi bizottság tagja volt. A rendszerváltást követően 1990-1991-ben a Leumi-Hitelbank Rt Budapest alelnökévé választják, 1991-1994 között az igazgató tanács elnöke volt. 1995-től a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. elnöki tanácsadója, majd a Bank of China (Hungary) Rt igazgatósági tagja és a Magyar Fejlesztési Bank Rt. vezérigazgatói tanácsadója.
