A minap a pénzügyminiszter úr azt nyilatkozta, hogy nem lenne szerencsés azonnal korlátozni a devizahitelezést, inkább jövőre kellene életbe léptetni valamiféle szabályozást. Mit gondol erről?
Tényleg nem holnaptól kell bevezetni a szabályozást. Tisztában voltunk azzal, hogy javaslatunk- bár társadalmi hasznosságáról meg vagyunk győződve – komoly részérdekeket sért, ezért annak véglegesítése, elfogadtatása viszonylag hosszú időt vesz majd igénybe. Ezért is tettük most meg a javaslatunkat.
Miért nem önkéntes vállalással, etikai kódexszel szabályoznák a kérdést? Miért kell jogszabályt alkotni?
Kerestünk más megoldásokat, de rájöttünk, hogy se a figyelemfelhívásaink nem kerültek meghallgatásra, se az önszabályozási javaslatunk nem kapott kellő fogadtatást. Egyébként a devizahitelezés szabályozására már számos példa van a földrészünkön is, s azért kell nálunk is rendeletet életbe léptetni, mert Európában épp Magyarország volt az elmúlt években egyike azoknak az országoknak, ahol a probléma a legélesebben vetődött fel.
Simor András (Fotó: Gáti András) – Nézze meg galériánkat az interjúról!
Véleményünk szerint egyébként nem törvényben, hanem kormányrendeletben lehetne szabályozni a kérdést, de nyilván a kormánynak kell eldönteni, hogy milyen szintű jogszabályt kíván alkotni – ha kívánnak egyáltalán.
Miért pont most állt elő ezzel a javaslattal?
Az általunk javasolt szabályozás összhangban van az MNB eddigi álláspontjával, ami már évek óta a lakossági devizahitelezés, illetve a túlzott eladósodás kockázatait hangsúlyozza. Az MNB-nek nem volt és jelenleg sincsen a pénzügyi intézmények hitelezési feltételeit szabályozó és felügyelő hatásköre. A feladatunk az, hogy a kockázatokra felhívjuk a szabályozó és felügyelő hatóságok figyelmét, és ezt a múltban is rendszeresen megtettük, belső kormányzati fórumokon, nyilvánosan 2008 elején a PSZÁF-fal közös ajánlásunkban, és megtettük akkor is, amikor az önszabályozás érdekében leültünk a bankszektorral tárgyalni. Mostanra jutottunk el odáig, hogy azt gondoljuk: az eddigi kezdeményezéseink nem vezettek kellő sikerre, tovább kell lépnünk.
Vannak elemzők, akik azt mondják, ezt akkor is meg lehetett volna lépni, amikor erős volt a forint!
Mentalitásváltásra akkor van esély – és valójában ebben a kérdésben más attitűdre van szükség – amikor erre vélhetően megfelelő a fogadókészség. Tapasztalataim szerint ilyen folyamatokat nem lehet megállítani akkor, amikor a pénzbőség eufóriájában vagyunk. Mostanra – sajnos – mindenki megtapasztalta a veszélyeket, ezért talán nagyobb az esélye a hitelezés kockázatait megfelelően és mindenki számára érthetően tükröző, méltányos szabályozásnak.
A devizahitel korlátozása miatt a hitelezés teljesen bedőlhet!
Mit jelent, az hogy bedől?
Túlzottan visszaesik a hitelezés.
Ha úgy gondoljuk, hogy nem lehet felelős hitelezésnek nevezni azt, aminek eredményeként valaki szűkös jövedelmének nagyobb részét hitelei törlesztésére kell hogy fordítsa, és emiatt normál életvitele ellehetetlenül, akkor ennek az állításnak mind recesszió, mind pedig növekedés idején igaznak kell lennie. Azzal nem lehet fenntartható gazdasági növekedést generálni, hogy olyan hitelek kerülnek a rendszerbe, amelyeket majd esetleg nem tudnak visszafizetni.
Úgy gondolja, hogy ezt most végig fogja tudni vinni? A bankszövetségen keresztül?
Azt gondolom, hogy a szabályozási javaslatunk – a nemzetközi törekvésekhez igazodva – a felelős hitelezés erősítésére törekszik, mind az adósokat, mind a hitelezőket védi, a devizahitelezés kockázatainak megjelenítésével a forinthitelezést ösztönzi, és ezzel képes elősegíteni a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzését, az ország sérülékenységének csökkentését. Meggyőződésem, hogy jó úton járunk, de azt sohasem állítottam, hogy ez az út könnyű lesz.
Viszont a javaslat ellenzői önt támadják, mert ön jött elő ezzel az ötlettel.
Attól nem lesz senkinek sem jobb az élete, ha felvesz egy hitelt, és a következő 5-10 évben azon kell gondolkodnia, hogy meg tudja-e tartani a lakását. Sokkal jobb, ha adott esetben kisebb terhet vállal, olyat, amely szélsőségesebb gazdasági viszonyok mellett sem veszélyezteti családja anyagi biztonságát. Mi az esetlegesen felelőtlen hitelezésből fakadó problémákat szeretnénk csökkenteni, ez a feladatunk.
Többen azt mondják, hogy a bankszövetség mostani elnöksége nagyobb lobbierővel bír, mint az eddigiek. Erdei Tamás, a régi-új elnök pedig azt mondta, hogy a piacra kellene bízni a szabályozást.
A bankrendszer szabályozott iparág, mégpedig azért szabályozott, mert ha a bankrendszer vagy egyes bankok bajba kerülnek, akkor ott az államnak feladatai vannak, ahogy ezt az elmúlt évben láttuk szerte a világon. Tehát az az állítás nem állja meg a helyét, hogy a bankrendszert nem kell szabályozni. A kérdés az, hogy a felelős hitelezésre vonatkozóan van-e szükség szabályozásra. Erre azt tudom mondani, hogy ugyanígy szabályozási javaslata van az Európai Bizottságnak devizahitelezés-ügyben, ugyanilyen szabályozási javaslatot tervez az Európai Központi Bank, a devizahitelezést pedig a régió számos országában szabályozzák: Lengyelországban, Horvátországban, Romániában, Bulgáriában. A felelős hitelezésnek vannak szabályai Hollandiában, Görögországban is. Éppen azért kell ezt a kérdést itthon is szabályozni, mert Magyarország volt egyike azoknak az európai országoknak, ahol ez a probléma a legnagyobb mértékben felvetődött.
Mennyire lehet olcsóbbá tenni a forinthitelt?
Pont azt szeretnénk elérni, hogy ne csak úgy hasonlítsák össze az emberek a forint és a devizaalapú hiteleket, hogy mekkora a kamatkülönbözetük. Amíg mindössze így hasonlítják össze, addig olyan kockázatokat fognak bevállalni, amibe belebukhatnak később. Pont az a javaslatunk lényege, hogy ennél sokkal bonyolultabb ez az összehasonlítás. Hogy mi az olcsó és mi a drága, azt részben a kamatkülönbözet, részben az árfolyamkockázat dönti el; és az árfolyamkockázat nem volt a múltban megfelelően beárazva a tranzakció feltételei közé. Mi azt szeretnénk, ha ezt a bankok és az ügyfelek is a jövőben beáraznák.
Hogyan? Mert egy átlagember ezt ma nem tudja megtenni …
Úgy, hogy a javaslatunk nyomán azt látja, hogy devizában kisebb hitelhez jut, mint forintban. Méghozzá a kockázati különbözet miatt.
De egy átlagember nem tudja beárazni magának a kockázatot.
Ez a szabályozással megtörténik. Tehát ha bemegyek a bankba, és ott azt mondják nekem, hogy a forinthitel kamata 10 százalék, a devizáé mondjuk 7, forint alapon kaphatok 10 000 000 forintot, deviza alapon pedig 8 000 000 forintot, akkor elgondolkodom. Lehet, hogy inkább a 10 000 000 forintos hitelt veszem föl, mert bár az kicsit drágább, de mondjuk nagyobb lakást tudok venni. Így árazódik be az árfolyamváltozás lehetősége a hitel feltételei közé.
Ez így van. De valószínűleg ezt jól el kell magyarázni az embereknek.
Minden lehetőséget megragadunk, hogy ezt világossá tegyük. Azért tesszük be ezt a különbséget a rendszerbe, hogy transzparensen megjelenjen az árfolyamkockázat. Az árfolyamkockázat úgy jelenik meg a hitel feltételei közt, hogy devizában csak kisebb hitelt lehet felvenni, mert lehet, hogy a hitel futamideje alatt valamikor a forint le fog értékelődni, és akkor nő a törlesztőrészlet, így félre kell tenni valamilyen összeget arra, hogy az esetleges árfolyamgyengülésből fakadó kockázatokat ki lehessen gazdálkodni a havi jövedelemből.
A korlátozás csak lakossági hitelezésre vonatkozik?
Javaslatunk szerint igen.
Miért nem vonatkozik a vállalatokra?
A vállalati hitelezésben természetes fedezeti lehetőségek állhatnak rendelkezésre (pl. export révén szerzett devizabevétel), ami feltárhatóvá és csökkenthetővé teheti a devizahitelezéshez kapcsolódó kockázatokat.
Van a kötelező tartalékráta, amit a kereskedelmi bankok befizetnek a jegybanknak. Ha jól emlékszem, ez tavaly nyárig 5 százalék volt, azóta 2 százalék. Azt mondják elemzők, hogy a kelet-európai országokban a devizahitelezés korlátozására a tartalékráta emelése jó eszköz lehetne azoknál a bankoknál, amelyek devizahiteleket folyósítanak, mert így megdrágulna a devizahitelezés. Nem emelik meg a tartalékrátát?
Megvizsgáltuk a kérdést. Azt láttuk, hogy a tartalékráta emelése nem jó megoldás, mert nem tud különbséget tenni aszerint, hogy kinek nyújtják a hitelt – a lakosságnak, vagy vállalatoknak. A tartalékráta-emelés a vállalati devizahitelezést is korlátozná, ezért gondoltuk azt, hogy más szabályozási eszközzel kell a problémát megoldani. Egy másik szabályozási lehetőség a tőkekövetelmény szigorítása lehetne, de ez a szabályozás könnyebben megkerülhető, hiszen sem a nálunk működő fióktelepekre sem a nem banki tulajdonú pénzügyi vállalkozásokra nem vonatkozna, és igen nagymértékű tőkeelőírás-növelésre lenne ahhoz szükség, hogy a szabályozás effektív lehessen.
Tehát ez nem vetődik fel, és nem is fog?
Semmilyen eszközt soha nem zárok ki, de ezt eddig elvettettük
(Az interjú a Figyelővel közösen készült. A hetilap csütörtökön utcára kerülő számából kiderül az is, miként vélekedik Simor András a gépjárműkereskedők és az építőipar képviselőinek ellenérveiről, és miért különbözött össze Kovács Árpád ÁSZ-elnökkel. A jegybankelnök elmondja, milyen rizikókat rejt szerinte a 2010-es büdzsé tervezete.)
