Amennyiben a jelenlegi közvélemény-kutatások eredményeit a választások igazolják, Ön 2010 második felében várhatóan a magyar államháztartás ügyeivel foglalkozik majd. Mi a módszere a tervezésre? Hogyan számítja ki, milyen gazdasági környezet veszi körül jövőre a magyar államot?
Egyetlen tényező biztos: a tűzoltás lesz az első feladatunk, ha kormányzással bíznak meg a választók! Valószínűleg nem leszünk abban a helyzetben, hogy nyomban a Fidesz gazdaságpolitikája hosszú távra szóló elemeinek megvalósításával foglalkozzunk. A jövő év nyarára legalább két nagy rendszer az összeomlás szélére jut. Az állami fenntartású kórházak az idén ősszel egyedi juttatást kaptak ugyan, ám ez nem változtat a kórházfenntartás rendszerhibáin – csak elodázták a pénzügyi összeomlást. Az Út a munkához program egyébként támogatható céljaira szánt pénz is elfogy az év derekára, nincs költségvetési fedezete ennek a tervnek. Felidézem: érdekes módon, 2005 őszén is indult egy nagy ívű közmunkaprogram a foglalkoztatottság elősegítésére, de egy év alatt, 2006 májusára kiapadt a pénzforrás. Biztosan szembetaláljuk magunkat a MÁV és a BKV végletes eladósodottságával, a kritikus szintű működési veszteségükkel. Az állami garanciák körében is lesz fizetni való. Túlzóak a kormány adóbevételi tervei: 2010-ben a gazdasági visszaesés miatt nem érkezik be annyi jövedelmi és forgalmi típusú adóforint, amennyit a költségvetési javaslat tartalmaz.
A parlamenti táncrend szerint ez tipikus ellenzéki álláspont költségvetési viták idején.
Ezúttal nem állja meg a helyét a megjegyzés. A Költségvetési Tanács és az Európai Bizottság is azt állapította meg, hogy túlzóak a mai kormány bevételi kalkulációi. A Fidesz szakpolitikusaként azzal számolok, hogy az államháztartás hiánya jövőre a GDP 5–7 százalékát is elérheti.
Írásba adtuk a Nemzetközi Valutaalapnak, hogy ilyen hiányt nem halmozunk fel. Ön szólt már az IMF képviselőinek, hogy a valóság átírja majd a hitel-megállapodásunkat?
Rendszeresen konzultálunk velük. Az IMF delegátusainak legutóbbi, nyárvégi budapesti tárgyalásai alkalmával jeleztem nekik, hogy meglátásom szerint indokolatlan optimizmus tükröződik a magyar államháztartás viszonyairól kialakított nézeteikben. Figyelmükbe ajánlottam az Európai Bizottság alapos elemzését erről. Nem mondhatják azt az IMF-nél, hogy kizárólag tőlünk kapnak óvatosságra intő jeleket. Arra kellene berendezkedni, hogy a magyar hiány lassabban mérsékelhető, mint azt a Valutaalapnál erőltetik. Kopits György, a Költségvetési Tanács tagja sok évet húzott le az IMF-nél, ismerik és elismerik őt, meglepetésre mégsem veszik figyelembe a szakvéleményét.
Minden kormány kényszeresen és évente babrálja az adótörvényeket, teljesíthetetlen költségvetést nyom keresztül a törvényhozáson, zárszámadáskor meg beismeri: kicsit elszaladt a hiány. Képesek lesznek megszakítani ezt a rossz hagyományt? Egyáltalán, akarják?
Jó lenne tiszta lappal indulni, persze. Csak nem tudjuk, pontosan mi vár ránk jövőre. Sejthetően sok fizetni való lesz a túlzott állami garanciavállalások terén. Homályosak néhány privatizációs ügylet – Budapest Airport, MÁV Cargo – költségvetést terhelő részletei. A MÁV 200 milliárd forintos adóssága is nyomasztó. Egy új kormány részéről természetes a rendteremtő nekibuzdulás, rég volt arra példa, hogy következetes és tartós átalakítások révén jó eredményeket könyvelhessünk el. Mi arra készülünk, hogy kiszabaduljunk abból a lehetetlen helyzetből, miszerint a krónikus magyar mérleghiányt külső forrásokból pótolgatjuk.
(Az interjú teljes szövege a Figyelő legfrissebb, csütörtökön utcára kerülő számában olvasható. Varga Mihály a hetilapnak arról is beszél, mitől lesz képes a Fidesz végigvinni reformelképzeléseit, elárulja az új kormányzati struktúra néhány elemét és elmondja: nagy álma az, hogy lisszaboni nagykövet legyen.)
