Szeptember végéig egyoldalúan és az ügyfelek hátrányára nem módosítják a banki szerződéseket – ilyen ígéretet tettek Bajnai Gordon kormányfő nyomására a legnagyobb kereskedelmi bankok vezetői a múlt pénteki tanácskozáson. Ügyfélszempontból nézve nagyjából ennyi a konkrétumot is tartalmazó jó hír. Igaz, a kormány megerősíti a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) fogyasztóvédelmi jogkörét, de ennek hatása egyelőre kérdéses.
Keményebbek lesznek
A tervek szerint mindenesetre a felügyelet tekintélyes bírságot szabhat majd ki, ha valamely pénzintézet megszegné az „önkéntes banki magatartáskódexet”. A mindeddig meglehetősen kialakulatlan tartalmú kódexet a bankok, a Magyar Bankszövetség, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és a PSZÁF közösen dolgozzák ki a közeljövőben
A kormányfő elképzeléseinek eleme a „pénzügyi-fogyasztóvédelmi ombudsman” intézményének megteremtése is. A felügyelet berkein belül elképzelt biztosnak feladata lenne az egyéni ügyekkel való foglalatosság – erre ugyanis a hatóság jogosítványa eddig nem terjedt ki. A PSZÁF egyedi ügyek alapján elrendelhetett ugyan vizsgálatot, s ha szabálytalanságot észlelt, akkor meg is bírságolhatta a szolgáltatót, de az ügyfél érdekében egyebet nem tehetett.
Felcsuti Péter és Bajnai Gordon. A bankszövetségi elnök és kormányfő a
múlt pénteki tanácskozáson megegyezett egy két hónapos
kondícióváltoztatási moratóriumban, ám az ügyfelek számára ennél
komolyabb garanciák kellenének. Fotó: MTI
Magyar abszurd
A miniszterelnök és a bankok közti találka előzménye, hogy a pénzintézetek ügyesen kijátszották a megregulázásukra szolgáló jogszabályt. Több bank is megpróbált gyorsan hosszú lajstromnyi feltételt „beégetni” hitelszerződéseinek szövegébe. A felsoroltak megvalósulása esetén pedig továbbra is szabadon módosíthatta volna a pénzintézet a kondíciókat, ami nagyjából egyet jelent az ügyfelek terheinek növelésével.
A napvilágra került módosítási javaslatok között szerepel a technikai eszközöket vagy a postai költségeket érintő, a bank számára hátrányos változás, a banki internethasználat és a pénzintézetek közötti elszámolás költségeinek módosulása, illetve „az irodaszerek beszerzésének mértéke”, annak változása. Vagyis, kissé leegyszerűsítve: ha drágábban netezik a bank, emelheti a kamatot. De a bankok azt is megüzenték az ügyfeleknek, hogy akkor is módosíthatnak egyoldalúan a szerződési feltételeken, ha megnő a közteherviselési kötelezettségük, növekednek működési költségeik, netán emelkedik dolgozóik fizetése. Miként az egyik politikus letargikusan fogalmazott: „közröhej tárgyává tették a törvényt”. A kormány tehát lépéshátrányba került, tennie kellett valamit még a semmit sem érő törvény hatályba lépése előtt.
Csak legyen egyértelmű!
Egyáltalán nincs arról szó a fogyasztóvédő
szervezetek tapasztalatai alapján, hogy az ügyfelek eleve ne fogadnák
el a magasabb törlesztő részleteket. Refinanszírozott hitel esetében
belátják, hogy jogos a kondíciók módosítása. Fontos viszont számukra az
egyértelműség, s nem szeretik átverve érezni magukat. Erre pedig
megfelelő módszer, ha a fizetendő terheket valamely objektív,
nyilvánosan elérhető értékhez kötik. Ez lehet például a londoni, vagy a
budapesti bankközi kamatláb (Libor, Bubor), a lényeg az, hogy az ügyfél
lássa, mely mutató változása nyomán módosulnak a terhei. Ezzel szemben
ma az a helyzet, hogy bármire hivatkozva, szinte bármekkora szám
szerepelhet a következő fizetendő összeg helyén.
Piaci információk szerint a fogyasztóvédelem témakörében a GVH és a PSZÁF között lassan már történelminek tekinthető a feszültség. A piacon tényként kezelik, hogy a bankok egyedül a versenyhivataltól tartanak valamelyest, a felügyeletet kispályásnak tartják. A GVH már évek óta szorgalmazza a szigorúbb fellépést a bankokkal szemben, a PSZÁF viszont kettős szorításban, meglehetősen skizofrén helyzetben kénytelen működni.
Egyszerre kell ellátnia a fogyasztóvédő szerepét – a pénzügyi területen ez hozzá tartozna –, illetve felügyelnie a bankokat. Mindeközben pedig a működéséhez szükséges anyagi eszközöket éppen azoktól az intézményektől kapja, amelyekkel szemben fogyasztóvédelmi feladatot kell ellátnia. Szerencsére ebben is változás várható.
A válság egyik következménye, hogy a fogyasztóvédelem kérdése igencsak felértékelődött. Devizahitelesek százezrei szembesülnek a napokban is azzal, hogy a forintgyengülés idején drasztikusan megnőtt törlesztő részleteik most, erős forintnál nem csökkennek – döntően azért, mert a bankok a kamat változtatásával könnyen és egyoldalúan befolyásolhatják az ügyfelek tartozását. Nem meglepő, hogy az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesülethez (OFE) számtalan levél és szerződésmódosítás érkezett – például az Erstéé, a CIB-é és a Raiffeisen Banké. De a lista nem teljes, az egyesület jelenleg is perben áll az OTP-vel és a K&H Bankkal, a per tárgya pedig a banki szerződések módosítása.
Kevés a jó szándék
„A legfontosabb az lenne, hogy az állampolgárok bízzanak a bankokban és az államban” – mond egy sokat hallott konklúziót Baranovszky György, az OFE elnöke arról, milyen megfoghatatlan elvárásoknak kellene most varázsütésre megfelelnie a pénzügyi szektornak és az államnak. Baranovszky elismeri a kormányzat jó szándékát, ugyanakkor meglehetősen borúlátó az eddigi erőfeszítéseket illetően. Szerinte az egyoldalú szerződésmódosítást tiltó bő két hónapos moratórium semmit sem ér. Könnyen elképzelhető ugyanis, hogy amennyiben nem születik erős és világos garancia arra, mit tehetnek meg a bankok, illetve mit nem, minden marad a régiben. Az OFE-elnök nemigen hisz a banki önszabályozó kódex megalkotásában. „E kódex annyit jelent, hogy ha akarom, megteszem, ha nem, akkor sem történik semmi.”
A fogyasztóvédők nem tartják jó ötletnek a pénzügyi ombudsman intézményének létrehozását sem, különösen nem, ha arra a PSZÁF szervezetén belül kerülne sor. Véleményük szerint az ombudsmani intézmény lényege épp a függetlenségben rejlik, így akár csak laza becsatolása a felügyeleti szervezetbe a függetlenséget csorbítja. Az OFE azonban ennél is tovább megy, javaslata szerint a teljes, meglehetősen gyenge lábakon álló hazai fogyasztóvédelmi rendszert kellene gyökeresen átalakítani.
Németországban, Svédországban és a többi északi országban önálló minisztérium foglalkozik ezzel. A szervezetnél azt azért elismerik, hogy a magyar költségvetés mai helyzetében ez irreális követelés lenne. Az azonban nem ignyelne lényeges pluszterhet, ha a teljes hazai fogyasztóvédelmet egy szervezetbe vonnák össze, s úgy rendelnék valamelyik főhatóság, például a Miniszterelnöki Hivatal alá.
