Kedvezően alakult az elmúlt félévben a nemzetközi környezet, a korábbi nagy zuhanások után a részvénypiacok, az árupiacok, és a fejlődő országok devizái is erősödtek. Március óta a magyar forint is trendszerűen drágult az euróval szemben, és mind a technikai elemzések, mind az elemzői vélemények további erősödést prognosztizálnak. A jegybank kamatcsökkentési sorozatba kezdhetett – ami szintén a magyar deviza stabilitását jelzi – sőt, felelős jegybanki vezetők egymást túllicitálva nyilatkoznak a további kamatcsökkentések lehetőségéről.
politikai instabilitás
Bár a gazdaságpolitika hitelessége nőtt, paradox módon a politikai stabilitás csökkent Magyarországon. Miközben a válság korábbi fordulói idején határozott parlamenti többség, igaz rendkívül alacsony társadalmi támogatottság mellett hozta meg a kormány a döntéseit, jelenleg instabil a parlamenti többség és nem javult a társadalmi támogatottság.
A két kormánypárt kiábrándító választási szereplése, a nagyobbik kormánypárt felszín alatt tartott és a kisebbik kormánypárt mindent elárasztó belső vitái miatt kiszámíthatatlan, hogy lesz-e megfelelő támogatottsága a költségvetésnek. Ha nem, az ismét egy érdemi forintkockázat.
Zárójelben megjegyezhető, hogy a forint erősödéséből sajnos nem sokat észleltek a devizahitelesek, hiszen havi törlesztőrészleteik magasak maradtak. A bankok indoklása szerint hiába korrigáltak az árfolyamok, a forrásköltségek magasak, így kénytelenek magas kamatokat felszámolni. Mindez igaz, de azért különösen veszélyes, mert ha a jelenlegi 270 forintos, „békebeli” eurószintről ismét visszakerülnénk a korábbi, bőven 300 forint feletti szintre, akkor sokak számára elviselhetetlen lenne a devizahitelek havi részlete. Van-e erre esély, mennyivel vagyunk jobb helyzetben, mint a két kritikus időszakban?
Segített a hangulatváltás
A forint árfolyamát leginkább meghatározó tényező a nemzetközi befektetők aktuális hangulata, mennyire kerülik éppen a fejlődő piaci kockázatokat, vagy mennyire keresik az extrahozamokat.
Ez a legfontosabb hatás, ezért érdemes mindig nagy fenntartásokkal kezelni a kormányzati sikerpropagandát, amely az erős forintot a magyar gazdaságpolitika nemzetközi elismerésének láttatja, vagy az ellenzéki sírámokat, amelyek szerint a gyenge forintban éppen valamilyen aktuális gazdaságpolitikai melléfogás köszön vissza. Mindkettőre lehet példa, de a forint árfolyama kereslet és kínálat alapján alakul ki, és ezen a piacon a nemzetközi befektetők diktálnak, jellemzően nagyobb ívű szempontok alapján.
A nemzetközi környezet mindenesetre sokkal kedvezőbb, mint az említett vészterhes időszakokban. Visszatért a pénzpiacokra a kockázatvállalási kedv, drágulnak a fejlődő piaci instrumentumok.
Még mindig sérülékeny a forint.
Ugyanakkor ez a hangulat könnyen változhat, és ha így lesz, akkor majd biztosan gyengülnek a fejlődő piacok devizái. Az a kérdés, hogy a forint mennyire maradt sérülékeny. Emlékezhetünk, amikor Izland csődközelbe jutott, a nemzetközi befektetők Magyarországot, mint potenciális következő áldozatot emlegették. Mi volt ennek az alapja, és sikerült-e ezekben a pontokban javítani a helyzetünkön?
1. Magas külső adósságállomány
Sajnos a külső eladósodottságon, az állam, a vállalatok, a lakosság devizaadósságán nem sikerült javítani. Forintban senki nem akar eladósodni a kitermelhetetlen kamatok mellett, így továbbra is devizában adósodik el minden egyes gazdasági szereplő. Veszélyeztetettek vagyunk, továbbra is erős forintkockázatot jelent Magyarország finanszírozhatósága. Sikerként említhető, hogy már volt példa piaci államkötvény-kibocsátásra, de ahogy közeledünk a nagy IMF-kölcsön kifutásához, az adósságállományunk finanszírozhatósága még életveszélyes lehet.
2. A magyar gazdaság visszaesése
Sajnos a tavaly októberi és az idén márciusi előrejelzésekhez képest is erősebb a magyar gazdaság visszaesése. Fontos és hatásos költségvetési intézkedésekkel is csak odáig lehetett eljutni, hogy ennek a kibocsátáscsökkenésnek a negatív egyensúlyi hatásait ellensúlyozzuk. Más országokban volt lehetőség állami gazdaságélénkítő programokra, Magyarországon a hiány – a korábbi hiteltelenség és súlyos deficit miatt – nem nőhet, nem tud az állam pénzt pumpálni a gazdaságba. Sajnos a magyar gazdaság ipari szerkezetében éppen a válság által jobban sújtott ágazatok az erősek. Vagyis a reálgazdasági mutatók nem stabilizálhatták a forintot, a helyzet inkább romlott.
3. Gazdaságpolitikai hitelképesség
A forint szempontjából meghatározó nemzetközi befektetők aligha figyelnek minden belpolitikai rezdülésre. A legfontosabb gazdaságpolitikai intézkedéseket, a meghatározó döntéshozók (miniszterelnök, pénzügyminiszter, jegybankelnök) személyét, nyilatkozatait követik legfeljebb. A vizsgált időszak e pontban javulást hozott. A korábbi, olykor hamis képet jelentő, hatástalan és gyakran változó gazdaságpolitikai irányítás és kommunikáció helyett határozottabb és piackonformabb a magyar gazdaságpolitika. A három legfőbb döntéshozó közül Simor András jegybankelnök személye változatlan maradt, de a Gyurcsány Ferenc – Veres János párosnál sokkal jobban érti és ismeri a nemzetközi befektetők gondolkodását a Bajnai Gordon – Oszkó Péter páros. Míg előbbi kettőnek inkább hazai kkv-s, esetleg állammal üzletelő gazdasági múltja volt, utóbbi kettő korábbi pályáján is fontos nemzetközi gazdasági tényezőkkel volt kapcsolatban.
4. A bankrendszer veszélyei
Elsősorban a márciusi forintgyengülésnél lehetett azt tapasztalni, hogy az angolszász befektetők elkezdték negatívan értékelni a kelet-közép-európai régióban erősebb bankok helyzetét. Szerencsére félelmeik eddig nem váltak valósággá, nem vált kezelhetetlenné a térség bankrendszerének kockázata.
A magyar bankrendszer stabilabbnak tűnik, mint korábban (ennek persze éppen a forint erősödése a fő oka), és abban is bízhatunk, hogy hiába olvadt el néhány rendszerkritikus magyar bank teljes nyereségessége, sem az állam, sem az EU nem szeretne magyar nagybankokat csődbe engedni, hiszen onnan igen gyors lenne a krízis továbbterjedése. E szempont is javulást mutat, amit jól tükröz a néhány tőzsdén is jegyzett bank befektetői megítélése.
5. Negatív spirálok
Érdemben emelkedik a munkanélküliek száma, még kevesebb állami bevétel, még több állami kiadás keletkezik ezáltal. Emiatt nem lehet a vállalkozások terhein csökkenteni, nincs érdemi adócsökkentés, még több vállalat marad versenyképtelen, megy csődbe, bocsátja el a munkavállalóit. Ördögi kör. A magyar makrogazdaság ezen negatív spirálja erős, sajnos már jobban érezhető, mint tavaly októberben vagy idén márciusban, amikor még inkább csak féltünk tőle. Mindez középtávon is komoly forintkockázatot hordoz.
6. Spekulációs támadások a forint ellen
Korábban is több angol ház indított intenzív eladási hullámot a forint ellen. Ha megint kritikusabb lesz a nemzetközi befektetői hangulat, nem lehet kizárni, hogy egyesek nem próbálják meg a forintot bedönteni, de azért ezt a veszélyt nem kell túlmisztifikálni. Az IMF-hitel is bizonyította, hogy az EU-nak, sőt a globális világgazdaságnak nem érdeke, hogy csődbe menjenek országok, mert annak hatásai mindenhol fájnak. A védekezésben lesznek barátaink, tud majd a magyar állam pénzügyi segítséget kérni. Egy igazán hatásos shorttámadás ráadásul mérhetetlen pénzbe kerülne, és most senki nem szeret sok pénzt kockázatos vállalkozásba önteni.
Három-három tehát! A forintnak három olyan külső-belső környezeti tényezője van, amelyben kedvezőbb helyzetben vagyunk, és három olyan, amelyikben nem. Ha azt nézzük, hogy ez elmúlt másfél évben 230 és 310 forint között sokfelé járt az euróárfolyam, akkor ennek az intervallumnak éppen a közepén vagyunk. Ez akár reálisnak is tűnhet. Ha azonban újabb intenzív válsághullám jelentkezik a közeljövőben, ahol a nemzetközi környezet ismét romlik, ne legyenek illúzióink, gyengülni fog a forint. A magyar gazdaság nem gyógyult meg, ha erősödik a betegség, megint a gyenge árfolyam vezeti majd le a feszültséget.
