A magyar lakosság egy ideje nem nagyon tart közvetlenül magyar részvényeket. A hőskorban, vagyis a kilencvenes évek elején még hosszú sorokban, egyesek sátorral álltak a részvényjegyzéseknél, 1998-ban azonban az orosz válság idején akkora bukások voltak, hogy a legtöbb kisbefektető egy életre búcsút mondott a tőzsdézésnek. A döbbenetes mértékű áresés idején azonnal elterjedt, hogy nagy játékosok mozgatják zsinóron az árakat. Olyan befektetők, akik abban érdekeltek, hogy minél irreálisabb árfolyamokat beállítva, a nagy esésekkel kaszáljanak.
A paranoiásokat olykor valóban üldözik
Szegény kisbefektetők pedig tehetetlenül elszenvedik a rájuk mért árakat. Az összeesküvés-elméletek, a gonosz pénzemberek machinációinak leírásai olykor túlzók voltak persze, de a feltételezésnek azért némi alapjuk is volt. Hogy nézett ki leegyszerűsítve a technika? Intenzív eladásokkal jó mélyre le lehetett dönteni a nagy magyar részvények, a Mol, az OTP, a Richter, vagy éppen a Magyar Telekom árfolyamát. Ha elég mélyre sikerült lenyomni, akkor a folyamat öngerjesztővé vált.
Azoknak, akik hitelből tőzsdéztek, elfogyott a hitel mögül a fedezetük, a kölcsönt nyújtó brókercég vagy bank muszáj volt kényszerértékesíteni, ami újabb eladási hullámot szült, és így újabb áresést indított. Ráadásul az alacsony áraknál sok stop-loss megbízás is aktivizálódott. Ezek olyan megbízások voltak, amelyek előre beállított árszinteken, újabb automatikus eladásokat gerjesztettek. Az ügyfelek ugyanis limitálni szerették volna a saját veszteségeiket, és azt mondták például, hogy amennyiben a Mol leesik 4 ezer forintra, akkor a részvénycsomagom felét értékesítem.
Visszatérés
Tavaly év végén a nagy részvénypiaci áresés közepette – talán meglepő módon – sok magyar kisbefektető visszatalált a tőzsdére. Bár a nagy áresések miatt a lakosság részvényben tartott vagyona továbbra is apadt, de a jegybanki statisztikák azt mutatták ki, hogy a lakosság mégis részvényvásárlásba kezdett, azaz a negyedik negyedév végén darabszámra már sokkal több részvénye volt, mint a negyedik negyedév elején.
Ráadásul a brókercégek munkatársainak elmondása alapján azt is lehetett tudni, hogy az új részvénytulajdonosok döntően OTP-t, kisebbrészt Mol-részvényeket vettek. Az ugyanis mindenki számára látványos beszállási pontnak tűnt, hogy egy egykoron tízezer forint felett jegyzett részvényt már kétezer forint alatt is meg lehetett venni, vagy egy rekordszintjén 30 ezer forintos papírt 10 ezer forint alatt meg lehetett kapni.
Sajnos azonban a legfrissebb hírek szerint e részvények kisbefektetői megint joggal gondolhatják úgy, hogy nem minden befektető játszik azonos lehetőségekkel a piacon.
Soros és az OTP
A magyar kisrészvényesek tehát vették az OTP-t, mint a cukrot, egy hete pedig azzal szembesültek, hogy egy szofisztikált nagybefektető, a Soros Fund valóban szabálytalanul befolyásolta a piacot, amikor tavaly október 9-én a kereskedés legvégén beadott nagymennyiségű eladási ajánlatával lenyomta az árat 3855 forintig.
Ráadásul mindezt klasszikus short-sellinggel valósította meg, vagyis olyan részvényeket adott el, amelyek nem voltak a birtokában, és a tranzakciók célja határozottan az árfolyam lenyomása volt. A kisbefektetők azonnal felkapták a fejüket a felügyelet által 489 millió forintra megbüntetett Soros Fund sztorijára. Már olyan kisbefektető is akadt, amelyik jelezte, a kisrészvényesek kárát is az alapnak kellene megtéríteni. Mindezzel természetesen lehet próbálkozni, és nyilvánvalóan a nagyok a kicsik kárára is építettek fel pozíciókat, de azért az nem valószínű, hogy a kisrészvényesek ebből pénzt látnak.
Önmagában az is kérdéses, hogy a felügyeleti elmarasztalás megállja-e majd a helyét a bíróság előtt, ha esetleg perre kerül a sor. A Budapesti Értéktőzsdén ugyanis részvényt eladni szabad, nagymennyiségű részvényt is szabad eladni, a kereskedés végén is szabad nagy mennyiségű részvényt eladni, sőt kölcsönkért részvényeket is szabad eladni a kereskedés végén.
Ettől függetlenül a nyilvánvalóan árletörési szándékú üzlet talán elmarasztalható, de mi lenne a kisrészvényesi követelés alapja? Az, hogy egy spekuláns 3855 forintra levitte az árfolyamot ugyan igaz, de azóta már alaposan túllépett a történeten az élet, hiszen az OTP immár 2000 forint alatt jár. A befektető így egy később a piac által is reálisnak gondolt irányba vitte el a kurzust.
Azzal a lehetőséggel, ha a bíróság kötelezné a Soros Fundot, hogy az indokolatlanul alacsony áron, azaz 3855 forinton tegye lehetővé a kisrészvényeseknek az OTP részvényeihez jutást, semelyik kisrészvényes nem élne. Ha pedig igen, akkor a Soros Fund jó üzletet csinálna, hiszen megvenné a jelenlegi piacon 1900 forintért a papírt, és azonnal eladhatná duplaáron.
Sajnos az OTP ma már sokkal kevesebbet ér, és bizony a további ármozgásokat is részben magyarázhatta short-selling vagy más eladási spekuláció, de a mai ár ismeretében a felügyeleti bírság ugyan lehet indokolt, de a kisbefektetői kártérítésre nehéz lesz alapot találni.
Oroszok a spájzban
A Mol részvényesei is joggal érezhették úgy az elmúlt napokban, hogy a fejük felett történnek a dolgok. Adott egy, a tőzsdén éppen 9900 forint környékén forgó részvény, amelyet legnagyobb egyedi tulajdonosa, az OMV 19 ezer forintnál is magasabb részvényenkénti áron ad el a negyedik legnagyobb orosz olajcégnek, a Szurgutnyeftyegaznak.
Különös eset, hiszen miért vesz valaki ennyiért, ha olcsóbban is tudna. A sötét összeesküvés-elméletekben politikai szándék, háttéralkuk, furcsa, tisztességtelen történetek merülnek fel. Pedig egy nagy pakett eladása bizony történhet a piacitól igencsak eltérő áron is. Ráadásul bármelyik irányba elképzelhető a kilendülés. Ha az eladó szeretne gyorsan megszabadulni egy 21,2 százalékos csomagtól, akkor joggal mondhatja azt, hogy megállapodok az aktuális piaci ár alatt a vevőmmel, hiszen amennyiben a tőzsdén jelennék meg egy ekkora eladási szándékkal, eléggé le kellene nyomnom az árat, hogy minden elmenjen.
Ha a vevő szándéka mozgatja inkább az üzletet, ő pedig gondolhatja, hogy az aktuális ár felett is megéri neki egy nagyobb csomag megvásárlása, mert ha csipegetne csak a piacról, a nagy keresletével felnyomná az árfolyamot. A Mol-dealnek rövid távon mindenképpen van egy pozitív üzenete a kisrészvényeseknek: egy olyan, 9-10 000 forintot érő papíron ülnek, amelyik a szakmai vevőnek 19200 forintot is megért, majd bizonyára a kisbefektetőknél is realizálódik ez az alulértékeltség. De van egy negatív üzenet is.
Ha a Szurgutnyeftyegaz azonnal megvett egy 21,2 százalékos csomagot, noha a tőzsdéről az ár töredékén is mazsolázhatott volna, akkor vélhetően egyelőre nem szeretne a tőzsdén is nagyobb vevőként megjelenni. Ha ugyanis szeretne, akkor érdemesebb lett volna az alacsonyabb árú csomagokat a tőzsdekönyvből kikapkodni.
A vizsgálat vizsgálata
Miért a részvényes bűnhődik? – kérdezheti joggal a Magyar Telekom kisrészvényese is. Ebben a történetben az a durva, hogy miután a magyar távközlési cég kétes szerződéseket kötött Macedóniában és Montenegróban, immár 15,2 milliárd forintot kellett ennek kivizsgálására költenie.
Mivel a cégnek kerekítve egymilliárd részvénye van, minden egyes részvény értékéből immár 15 forint, azaz a jelenlegi részvényár 3 százaléka került ki a visszaélés kivizsgálása miatt. A lakossági befektető joggal érzi magát becsapva. Ugyan nem tudhatja, ki mennyire sáros, s mennyire együttműködő a kétes ügyek feltárásában a Magyar Telekom menedzsmentje, mennyire nyújtja el a zsíros megbízást a jogi iroda, de kezdi nagyon úgy érezni, hogy őt valaki csúnyán meglopja.
