Már nemcsak a becsület a tét, hanem a ház is, ahol lakni tetszik – teszi érzékletessé a Sztornó című játékfilm útnyilvántartással bajlódó tanárembere a szokványosnak induló adórevízióban beállt szomorú fordulatot bt.-je beltagjának, aki történetesen az anyósa. A történet nyilván fikció, ám üzenetét tekintve sok rokon vonást mutat a magyar valósággal. Már-már klasszikusnak számító eset fordult elő egy irodaszer-beszállítóval: a kft. ellen évekkel ezelőtt jogtalanul indított végrehajtást az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH), majd az eljárást – belátva tévedését – megszüntette. A nyilvántartásból viszont az utóbbi ténye valahogy kitörlődött, amire a cégvezető akkor döbbent rá, amikor egy ígéretes közbeszerzési pályázaton az orra alá dörgölték, hogy cégének „priusza van”, így inkább ne is induljon.
Noha az esetek jó része mögött jellemzően emberi – sokszor éppen a panaszos részéről megnyilvánuló – hanyagság áll, az adóhatóság kigömbölyödése aggodalmakat vet fel a szolgáltatás színvonalát, az ember-hivatal viszonyrendszer kiegyensúlyozottságát illetően. Márpedig januártól megsokszorozódtak az APEH feladatai: átvette az illetékhivatalokat az önkormányzatoktól, a magánnyugdíj-pénztári és a járulékbevallások teljes körű kezelését, s első hallásra meghökkentő mennyiségű vagyonosodási vizsgálatot kell lefolytatnia, miközben az elektronikus bevallásra való átállást is minél kisebb zökkenőkkel illene levezényelnie. Mindez a hatáskörök növelésével is jár, ami a hétköznapokban úgy csapódik le, hogy ezentúl például az illeték is végrehajtható, azaz adótartozás módjára beszedhető.
 |
Átszervezet
Regionális igazgatóságok formájában működnek január elsejétől a megyék, illetve a főváros három, korábban területi alapon működő igazgatóságai. A hét egység mellett külön működik a kiemelt adózók igazgatósága, amely korábban csak Pest megyére és fővárosra koncentrált, ám ezentúl országos hatáskörrel tevékenykedhet: az igazán nagy cégekre figyel, tekintet nélkül azok székhelyére. A kiemelt adózók igazgatóságának keretei között kapott helyet a hozzárendelt adóalanyok nélkül működő központosított ellenőrzési szakterület, az APEH „FBI”-ja. A szintén országos hatáskörű szervezethez a kiemelt ellenőrzési ügyek tartoznak, amelyek több régiót érintenek, esetleg külföldi kapcsolattal rendelkeznek, netán bűncselekmény gyanúját is felvetik. A központosított ellenőrzés magához vonhat már megindult eljárásokat, ám pluszjogosítványai nincsenek: nem rendelkezik nyomozati jogkörrel, nem használhat titkosszolgálati eszközöket. |
|
|
|
|
AZ ELSŐ TÍZEZER. Sokak szerint a puding próbájának főképp a vagyonosodási vizsgálatok tekinthetők, miután a hivatal az idén kitüntetett figyelmet szentel a gazdagok jól meghatározott csoportjának. A tervek szerint tízezer vagyonosodási vizsgálatot végeznek el a revizorok annak ellenőrzésére, hogy az érintettek gazdagodására elegendő forrást biztosított-e a legálisan megszerzett jövedelem. „Objektív értékhatár nincs, de legalább 100 milliós nagyságrendekben gondolkodunk” – közölte a Figyelővel Szikora János, az APEH elnöke, aki szerint a tízezer vizsgálatnak majdnem a felét a fővárosban végzik el. Elsősorban nagy értékű ingatlanokat és ingóságokat vizsgálnak, de a tagi kölcsön eredetét is megnézik, ha sosem volt nyereséges a cég, vagy ha minimálbéren van bejelentve a tulajdonos. Hajók vagy magánrepülők nyilvántartásaiban csak akkor kutakodhatnak a revizorok, ha konkrétan megnevezett személy vagyona után érdeklődnek. Így a vizsgálatok – amelyekből kétezer már elindult – az adóellenőrök szimatán alapulnak, ami a lapunknak nyilatkozó, tamáskodó adótanácsadó szerint fölveti az önkényeskedés, az egyéni szimpátia és ellenszenv mentén való ténykedés lehetőségét.
Szikora János szerint szó sincs irigységről, vagy arról, hogy az APEH „rászállna” a felső tízezerre: ha valakinek milliárdos vagyona van, de százmilliós nagyságrendű adóterhet fizet be, azzal nem foglalkoznak. Csupán olyankor lépnek, ha a vagyon és a bevallott jövedelem között ellentmondás feszül, már ha az óvatos duhaj nem élt az elmúlt év végéig az önrevízió lehetőségével, amellyel megelőzhette a kellemetlen kérdéseket. Az amnesztia megvásárlásából mintegy 25 milliárd forint vándorolt az államkasszába. Annak becslésére, hogy a vagyonosodási vizsgálatokból mekkora bevétel várható, az elnök nem vállalkozott. Sem a kormány, sem a pénzügyi tárca nem fogalmazott meg ezzel kapcsolatosan elvárást; a várható összegre a tavalyi 700 procedúrából kasszírozott 6 milliárd forintból következtetni Szikora szerint torz és félrevezető eredményhez vezetne.
Az elnök abban azért biztos, hogy az áfát – amely a tavalyi 228 milliárd forintos, jogerősen megállapított adókülönbözetből 195 milliárdot tett ki – a vagyonosodási vizsgálatok hozadéka sem fogja leszorítani a dobogó tetejéről. A revizorok amúgy sincsenek közvetlenül és egyénileg kitéve bevételi kényszernek, ilyen értelemben nem nyereségérdekeltek. Az APEH érdekeltségi rendszere a hivatal egészére vonatkozik: a 2006-ra megállapított 11,2 milliárd, illetve az idei 13,8 milliárd forint kifizetése akkor esedékes, ha összességében a legfontosabb adónemekben elérik a kitűzött célokat (főként a bevételi elvárásokat). A hivatalon belül saját értékelési rendszer működik: az igazgatóságok felé tervszámokat és követelményeket fogalmaznak meg, amelyeket negyedévente értékelnek, s az igazgatóságok az év végén ezek alapján kapják meg a jutalomkeretet.
ÁRFELHAJTÁS. Nem a szerkezeti és hatásköri változások, hanem a nemzetközi szabályozás átvétele miatt fordulhat elő, hogy egyes cégek is kiszolgáltatottabbá válnak az adóhatóságnak – hívták fel lapunk figyelmét multinacionális társaságokkal foglalkozó adótanácsadók. Szerintük a kapcsolt vállalkozások közötti transzferárak területén megváltozott ármegállapítási gyakorlat nyomán az APEH – elvileg – a csillagos égig emelheti díjait. A múlt év végi jogszabályi változás lehetővé tette, hogy a kapcsolt vállalkozások előzetes megállapodást kössenek az adóhatósággal egymás közötti tranzakcióik szokásos piaci áráról, ártartományáról. Az adózó kérelme alapján az APEH határozatában hagyja jóvá az ügylet során alkalmazható árat vagy árképzési módszert (lásd keretes írásunkat), ám a tanácsadók szerint előfordulhat, hogy menet közben emelje a tarifát – a legalacsonyabb 5 millióról akár a maximumnak számító 50 millió forintra is. Ugyanakkor Szikora János állítja: az önkényeskedés kizárt, hiszen az eljárás megkezdése előtt megfizetendő díj összegét pénzügyminisztériumi rendelet határozza meg. Az elnök szerint kizárólag a kérelmező dönt arról, milyen legyen az eljárás típusa. A jogszabály alapján azonban az adóhatóságnak minden esetben kötelessége felhívni a figyelmet arra, hogy külföldi állam jövedelemadózását érintő jogszabály alkalmazása mellett a két-, illetve többoldalú eljárás mellőzése kettős adóztatáshoz vezethet. Az egyoldalú eljárásban hozott határozat kizárólag a magyar adóhatóságot köti, így külföldi állam adóztatási kérdéseivel kapcsolatos rendelkezést ez esetben nem hozhat a hivatal. Ha a kérelem elbírálása során további költségek merülnek fel, és az adózó vállalja ennek a többletnek a megtérítését, az adóhatóság tételes kimutatással állapítja meg a fizetendő összeget.
ÁRAMVONALASÍTÁS. A kétkedők szerint az APEH idei produkciójának másik kritikus területe az elektronikus bevallás lehet. Főképp az informatikai háttér és a technika ördöge miatt, utóvégre két szerver együttműködéséről van szó: a hivatal nincs közvetlenül kapcsolatban az ügyfelekkel, a bevallásokat az e-kormányzat által üzemeltetett ügyfélkapu „postázza” számára. Szikora János elismerte, hogy nem tudják pontosan, hány adózónak kellett a jogszabály szerint 2007 elejétől áttérnie az elektronikus csatornákra. Az erre kötelezettek körét – amely az alkalmazottat foglalkoztató cégekből, a magánszemély részére adóköteles kifizetést teljesítőkből, illetve a főfoglalkozású egyéni vállalkozókból áll – az APEH korábbi statisztikái alapján 800-850 ezresre taksálja. Ebből tavaly december végéig 671 ezren regisztrálták magukat, míg január 20-áig 320 ezer elektronikus áfa-bevallásból 315 ezer érkezett be. Ebből Szikora János azt olvassa ki, hogy az adózók többsége átállt erre a számukra és az APEH számára is könnyebbséget nyújtó módszerre.
|
Transzferárak
Ha a kapcsolt vállalkozások közötti ügylet szokásos piaci ára nem állapítható meg összegszerűen, akkor az ármegállapítás díjának legkisebb mértéke egyoldalú eljárás esetén 5 millió forint, kétoldalú eljárás esetén 10 millió forint, többoldalúnál pedig 15 millió forint. Ha a szokásos piaci árat, ártartományt a határozat összegszerűen tartalmazza, akkor a díj mértéke a szokásos piaci ár, illetve a megállapított ártartomány alsó és felső értékei középértékének 1 százaléka, de legfeljebb 50 millió forint. Egyoldalú az eljárás akkor, ha az ügyletet tisztán belföldi, csak belföldi illetőségű kapcsolt vállalkozások kötik, illetve ha az ügylet nemzetközi, de a belföldi adózó nem a kapcsolt vállalkozással közösen, hanem egyedül (egyoldalúan) kéri az ár jóváhagyását. Két-, illetve többoldalú az eljárás nemzetközi ügyletek esetében. |
|
|
|
|
|
Készen áll a csapat
Kiegészítő források nélkül hajt végre szervezeti és hatásköri expanziót az APEH, ami kikényszeríti a működés hatásfokának javítását – állítja Szikora János, a hivatal elnöke.
– Alighanem kevés hivatal mondhatja el magáról, hogy a tavalyinál nagyobb létszámmal vághatott neki 2007-nek.
– A múlt év végén 12 ezernél valamivel kevesebben dolgoztunk az APEH-nél, mostanra megközelítettük a 14 ezret. De menet közben átvettük az illetékhivatalokat, a Szerencsejáték Felügyeletet, ránk bízták a magánnyugdíj-pénztári bevallásokat. Az átvett állományok felett csupán egy 500 fős pluszkeretet kaptunk, kimondottan a vagyonosodási vizsgálatok miatt megsokszorozódó feladataink elvégzésére.
– Tavaly 600-700 ilyen procedúrát futtattak le. Ehhez képest nem túl nagy falat a 2007-re tervezett 10 ezer?
– Nem volt nehéz kiszámolni, hogy 10 ezer vagyonosodási vizsgálathoz mintegy 550 tapasztalt szakemberre van szükség. Ehhez megkaptuk az említett 500 helyet, de a vagyonosodási vizsgálatokat a gyakorlott revizorok végzik. Az újak minden további nélkül alkalmasak például nyugtaellenőrzésre. Az ütemtervek és a módszertani útmutatók már elkészültek, az év vége felé átestünk a szükséges képzésen is. A csapat készen áll, az elkezdett vizsgálatok száma februárra meghaladta a 2 ezret.
– Hasonló elánnal vették át a helyi önkormányzatoktól az illetékhivatalokat is?
– Itt azért nem lehetett ajtóstul rontani a házba, az illetékhivataloknak sosem volt egységes szervezetük. Arra törekszünk persze, hogy az eltérő dolgokat beillesszük az APEH szervezetébe, miközben a szervezeti egységek minden megyében megmaradtak ott, ahol voltak. Az elsődleges itt is az illetékbevételek beszedése, különös tekintettel arra, hogy azok meghatározott hányada továbbra is az önkormányzatokat illeti.
– Milyen elvárásaik vannak az átalakítás szaldójára nézve?
– Nem a közvetlen megtakarítás a cél, hanem a hatékonyság javulása. Összességében a költségeink nem csökkentek, de az eddigieknél nagyobb eredményt várnak el tőlünk, így az számít hatékonyságjavulásnak, hogy a többletfeladatot a régi költségekkel és létszámmal végezzük el. A szervezet átalakítása során nem mechanikus összeolvadásról, regionalizációról van szó, hanem funkcionális összevonásról. Így például a legjobb embereket állítottunk az igazgatóságok élére, tekintet nélkül arra, hol tartózkodnak fizikailag. Azaz a régiós igazgató, az adó- és illetékügyi szakigazgató, valamint az ellenőrzési és végrehajtási szakigazgató akár három különböző megyében is ülhet – és a mai technikai viszonyok mellett ennek zökkenőmentesen kell működnie. |
|
|
|
|
