Blue-chipek? Felejtős! Kutakodj a második vonalban – ez volt az a brókertipp, amely az elmúlt hónapokban egyre gyakrabban hangzott el a pesti tőzsde környékén, s nem is jártak rosszul azok, akik ennek megfelelően cselekedtek. Rég nem látott emelkedési hullám érte el a közepes tőzsdei cégeket: november óta szinte teljesen mindegy volt, mit vett az ember, a nyereségnek csak a mértéke volt kérdéses.
A második vonal emelkedésére persze sokszor volt már példa, de arra, hogy szinte az összes papír kivegye a részét a raliból, utoljára talán 1996-ban. Akkor azonban ez a nagyok hátán történt: először a vezető papírok emelkedtek, s azt követően kezdtek a kicsik nyomulásba. Azóta többször is volt olyan periódus, amikor felfelé íveltek a kisebb társaságok részvényei, de ezek a ralik általában csak egy szűk kört érintettek. Az elmúlt fél-egy év azonban másról szólt. A magyar vezető papírok összességében emelkedtek ugyan egy keveset, de a BUX növekedése messze elmaradt a közepes és kis kapitalizációjú cégek indexe, a BUMIX teljesítményétől (lásd a grafikont). A BUX szinte csak az OTP és a Magyar Telekom feléledésének köszönhette az elmúlt hónapok tűrhető (nemzetközi összevetésben már inkább gyenge) teljesítményét, ezalatt viszont a második vonalban az volt a furcsa, ha egy papír kimaradt a jóból.
„Ez az utolsó ilyen lehetőség” – véli egy név nélkül nyilatkozó üzletkötő. Szerinte ugyanis a mostani emelkedésben nagy szerepe van annak, hogy a közepes cégek jó része hamarosan eltűnhet a tőzsdéről. Már az elmúlt évek is felvásárlásokról és kivezetésekről szóltak, s nem lesz ez másképpen az előttünk álló időszakban sem. A szárnyaló részvények nagy részénél felfedezhető olyan motívum, hogy vagy felvásárlási célpontról van szó, vagy a jelenlegi tulajdonosi kör hamarosan szőröstül-bőröstül eladhatja a társaságot egy szakmai befektetőnek, esetleg éppen a fő tulajdonostól várja a piac, hogy kivásárolja a kisbefektetőket.
Cégcsoportok versenye: 2006 eleje óta – nyerésben a második vonal
Az elmúlt év elejéhez viszonyítva a kis és közepes kapitali-zációjú cégek részvényindexe, a BUMIX folyamatosan nyerésben van a Budapesti Értéktőzsde hivatalos indikátora, a blue-chipeket is magában foglaló BUX-hoz képest. Előbbi a 2006. január 2-i 1779 pontos értékről 2007. február 5-éig 2696 pontig jutott, azaz 52 százalékot emelkedett, míg ugyanebben a periódusban a BUX 21 ezer 13 pontról 24 ezer 218 pontra, vagyis csupán 15 százalékkal javult.
Valóban, a magunk mögött hagyott hónapokban a közepes papírokba fektetők vagy nagyot nyertek, vagy még nagyobbat. Az emelkedés ugyanis nem egy időben, hanem hullámokban érte el az egyes cégeket. A részvények mintegy felénél az volt megfigyelhető, hogy a hirtelen 10-20 százalékos ugrás után a minimális korrekció, majd néhány hetes stabilizáció következett, ezután viszont újraindult a száguldás – ez történt például a Synergon, a Rába és a TVK esetében. Néhány papírnál lassabb volt a drágulás, de a hirtelen ugrásokat ezeknél – Danubius, Fotex – is meg lehetett figyelni. Ezért aztán az igazán profik a mindig éppen beinduló papírba átugorva több nagy emelkedést is kihasználtak.
Persze senki sem vonja kétségbe, hogy a részvények nagy részénél a fundamentumok javulása is indokolt áremelkedést – legfeljebb nem akkorát, amit végül tapasztalhattunk. A Rábánál például hosszú idő után először látszik, hogy a cég valóban visszatérhet a stabil nyereséges gazdálkodáshoz, sőt, a profitbővülési kilátások sem rosszak. A TVK-nál a vegyipari ciklus kedvező irányba fordulása és a dollár gyengülése is az emelkedés mellett szólt, így nagy meglepetést nem okozhatott, amikor a papír kimozdult a jó ideje kialakult, kevéssel 5 ezer forint feletti szintekről. Az új menedzsment a Synergonnál is profitfordulatot ígér, s a piac a Fotexnél is azt várja, hogy végre értékelhető eredményt jelent a társaság.
INGATLAN-MOTOR. Az emelkedés másik okaként emlegetik a piacon az ingatlanspekulációt. A befektetők úgy vélik, a komoly ingatlanportfólióval rendelkező cégeknél ezeket a vagyonelemeket eddig nem megfelelő szinten értékelte a piac, ez okozta az átárazódásra játszó vételeket. Külföldön több példa is akadt tavaly ilyen történetekre, s hamarosan minden ingatlanos papírt elért a hossz Budapesten is. A Graphisoft Park mellett a Danubius, a Fotex és a Rába piacán is jókora felhajtóerőnek bizonyult a brókerek elmondása szerint az ingatlan-átárazódási spekuláció.
Az is az emelkedés irányába hatott, hogy a vállalatok egy részénél a menedzsment is igencsak érdekelt a kurzus növekedésében. A Rábánál például az idei első fél évben 20 egymást követő napon 1000 forint felett kellett lennie az árfolyamnak ahhoz, hogy a vezetők lehívhassák részvényopcióikat. Ez az első körben 50 menedzser részére 634 ezer részvényt jelent – s a feltétel teljesült. A Synergonnál és a Pannonplastnál is olyan ösztönző rendszer működik, amely a vezetőket az áremelkedésben teszi érdekeltté, s mivel ez a piacon is közismert, az eladók nem hemzsegnek a piacon.
Természetesen vannak olyan papírok is, ahol nehezen magyarázható a száguldás. Ez főleg a harmadik vonal képviselőire igaz. Az econet.hu és a Pannon-Flax esetében a piac is csak találgat, hogy mi állhat a háttérben. A legnagyobb emelkedést pedig olyan papír követte el, amely eddig még soha nem mozgatta meg a befektetők fantáziáját: a Csepel Holding 2 hét alatt sokszorozta meg értékét; közben a vezetés közzétette, hogy semmi olyan információ nincs a birtokában, ami magyarázná a hirtelen jött befektetői érdeklődést.
Persze egy bizonyos szint alatt nem is kell, hogy ok legyen – az igen kis forgalmú papíroknál elég egy-két nagyobb megbízás, hogy a napi limittel feltolja valaki az árfolyamot. Amikor pedig a piac limites játékot lát, egyre többen szállnak be a buliba, és több napon át képes az árfolyam a lehetséges maximummal nőni. Sokáig a Humet volt ennek a műfajnak a koronázatlan királya, az idén viszont eddig csak a Csepel Holding piacán alakult ki ilyen játék.
Ezt a fajta spekulációt azonban érdemes élesen elkülöníteni a közepes papírok emelkedésétől. A kicsikkel történő spekulációnak általában az a vége, hogy limittel esik a papír több napon át, s csak az jár igazán jól, aki időben kiszáll. A közepeseknél azonban nincs ilyen veszély: ez a terep azoknak a befektetőknek is jó lehetőséget kínál, akik nem tudják egész nap a tőzsdét figyelni. Egyelőre úgy tűnik ugyanis, semmi ok nincs a trend fordulására.
CÉLÁR NÉLKÜL. Természetesen ha egy nagy korrekció jönne az egész piacra, azt a második vonal is megérezné, de amíg a hangulat nem romlik látványosan, addig a brókerek továbbra is a közepes cégeket favorizálják. Ezeknél lényegében nincsenek célárak (e cégek többségének vagy egyáltalán nincs elemzői lefedettsége, vagy csak egy-két szakember foglalkozik velük), így a befektetők képzelete szabadon szárnyalhat a reális cégértékekről. Főleg, hogy szinte mindegyikben van valamilyen sztori, amiben továbbra is hinni lehet.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a közepes cégek esetében a piac nem tulajdonít akkora jelentőséget a gazdálkodási adatoknak, mint a blue-chipeknél. Egy-egy rossz gyorsjelentés ugyanakkor néhány napra képes elbizonytalanítani a befektetőket. Könnyen lehet, hogy a következő hetekben az eddigi nagy kedvencek árfolyama korrekciós fázisba jut. A gyorsjelentések egészen jövő szerdáig folyamatosan érkeznek, viszont akármilyen számok jönnek, a sztorik nem változnak. Ebből viszont az következik, hogy ha valóban csökkennek az árak, azt akár vételi lehetőségként is lehet értékelni.
