Nyúl Sándor

– Amúlt héten tartották a hat komplexumból álló etyeki Korda Stúdió bokrétaünnepségét. Ön tudja már, mikor lepik el a bérstúdiókat a filmvilág potentátjai?

– Ha becsukom a szemem, a filmeseket a jövő év elején már látom fahrt kocsit tologatni a régió legmodernebb műszaki felszereltségű műtermében.

– Ennyire gyors sikerben bízik?

Fotó: Lakos Gábor

– Igen. Mégpedig azért, mert nem csak a minőség/költség arány vetekszik majd a vetélytársakéval. Hiszem, hogy az Európában egyedülálló, 2200 négyzetméteres mesterséges tó is jó hívószó lesz. Ez eddig hiánycikk volt. Most, hogy már nem az, olyan Titanic vagy Cápa típusú megaprodukciók is leforgathatóak lesznek nálunk, amelyekben a hatalmas víztömeg is szerepet kap.

– Érdekes, akárcsak 33 éve töretlen barátsága Demján Sándorral. A városi legenda úgy tartja, Ön nem volt szívbajos, annak idején bekopogott Demjánhoz, és elővezette: nála szeretne dolgozni.

– Ez nem egészen így volt. Az egyik tanárom ajánlotta Demjánt, aki a BEAC pályán egyedülálló áruházat álmodott. Sándornak akkor hosszú haja volt, akárcsak nekem. Gondoltam, biztos megértjük egymást. Amikor bekopogtam hozzá, annyit kérdezett: tudsz sakkozni? Tudtam, s a parti közben egy szó sem esett köztünk. Csak a végén, amikor azt mondta: hétfőn kezdhetek.

– Nem sokkal ezután közösen építették föl a Budai Skálát, amelyet napokon belül buldózerek tesznek a földdel egyenlővé. Együtt pityeregnek majd a romok felett?

– Ha azt nem is, a munkásokat megfizetem, hogy az alapkövet – a szokásos kordokumentumokkal, újsággal, egy elsüllyesztett világ pillanatképével – elhozzák nekünk.

– Vásárolt még egy utolsót a legendás áruházban?

– Igen, tegnap. Bár belül elbúcsúztam az épülettől, van remény arra, hogy visszakeveredünk a telekre mint az ING Ingatlankezelő által felhúzott új szórakoztató komplexum üzemeltetői.

– Ha már a bontásoknál tartunk, mit szól a Fidesz kordonbontásához?

– Értem, hogy a Fidesz pozíciókeresése, újraartikulálása zajlik, de nem ezt a cselekménysorozatot tartom a legalkalmasabbnak erre. Ebből az ötlethalmazból ugyanis pont a stratégia az, ami hiányzik nekem.

– És azt mennyire tartja következetesnek, amikor az állam úgy akarja odaadni Borisz Abramovicsnak a Malévot, hogy még azt sem kéri cserébe, legalább az Airuniont hozza be a pesti tőzsdére.

– Nézze, ha a vevő elviszi a Malévot és kifizeti annak több mint 30 milliárdos tartozását, azzal már nyer az ország. Én inkább olyan garanciákat kérnék, hogy a cég széthordása helyett biztosított legyen annak középtávú üzemeltetése.

– Ha már itt tartunk, az Önök részvényeit mikor lehet adni-venni a tőzsdén?

– Három év múlva, de nem csak itthon. Egyelőre azt vizsgáljuk, hol vezessük be majd, illetve, hogy a TriGránitot holdingként vagy cégként szerepeltessük-e a tőzsdéken.

– Budapest főépítésze szerint az ingatlanpiac következő boomja a sportrekreáció területéről várható. Ön is lát erre utaló jeleket?

– A tendenciát magam is érzékelem, amit egyelőre úgy szolgálunk ki, hogy bevásárlóközpontjaink területének egynegyedét a rekreáció szolgálatába állítjuk. Építenénk mi stadiont is. A Papp László Sportaréna megépítéséről lecsúsztunk, hiába adtuk be a legkedvezőbb ajánlatot, csak az üzemeltetés joga a miénk. Bízom benne, hogy előbb-utóbb az olimpia is Magyarországra jön, ez esetben pedig lesz alkalmunk megmutatni, hogy sportlétesítményeket is fel tudunk húzni.

– A PricewaterhouseCoopers friss tanulmánya szerint 2020-ban tudnánk olimpiát rendezni. Ön milyennek látja az akkori Budapestet?

– Olyan világvárosnak, ahol alagutak, elkerülőutak, kiépített metrórendszer, fejlett elővárosi közlekedés működik, zöld, a gyalogosok kényelmét szolgáló belvárossal.