Ha betöltöm az ötvenet, minden másképp lesz – nyilatkozta a Mozgó Világnak hat éve Simor András, aki márciusban elnökként, és közel az ötvenháromhoz tér vissza életútja első állomásához, a Magyar Nemzeti Bankba (MNB). Most úgy néz ki, újabb életkort tűzhet ki maga elé, amit elérve – ahogyan azt időről időre megtervezi – változtat az életén.
A Deloitte Magyarország elnök-vezérigazgatója a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (ma Budapesti Corvinus Egyetem) külkereskedelmi szakának diplomájával a zsebében kezdte pályáját 1976-ban a Szabadság téri műintézmény devizagazdálkodási főosztályának előadójaként. Alig három évvel később már a londoni City világába kóstolhatott bele, miután a nemzetközi pénzügyekre specializálódott 25 éves reménységet az MNB ottani leánybankjához, a Hungarian International Bank (HIB) Ltd.-hez küldték ki tanulni. „Szerencsém volt” – intézte el egy interjúban röviden a kérdést, miért pont őt érte a megtiszteltetés, hogy a Temze-parton a követeléskezelés speciális részterületével, a váltóügyletekkel (forfaiting) kössön ismeretséget. Jókora dózist kapott üzleti szemléletből, kapitalizmusból is – miután a hat inasév leteltét követően, a HIB osztályvezetőjeként hazatért, az alig 30 éves fiatalembert egyre kevésbé vonzotta a biztos jegybanki karrier, az államigazgatás kuszasága, a politikai megfontolások túlburjánzása.
ERŐS MEZŐNY.
„Unatkoztam a bankban” – vallotta meg Simor, akinek négy esztendő után a Budapest Bank és az osztrák Creditanstalt közös vállalkozása, a Creditanstalt Értékpapír (CA) Rt. hozott igazi kiugrást. A Co-Nexus Rt. után idehaza másodikként gründolt értékpapír-kereskedő cég alapító vezérigazgatójaként Simornak elévülhetetlen érdemei voltak a társaság piacvezetővé tételében. „Következetes volt, ha kellett, szigorú, de sosem éreztük azt, hogy kiveszett volna belőle az ember” – utal a magyar vadkapitalizmus sikeres vállalatvezetőire jellemző, Simorból hiányzó vonásra egyik akkori munkatársa. „Úgy tudott főnök lenni, hogy nem éreztük annak” – fogalmazott a Bank és Tőzsdének Lantos Csaba, az OTP Bank lakossági divíziót kommandírozó vezérigazgató-helyettese, a CA akkori menedzsmentjének egyik tagja. A tudatos humánpolitika mellett valószínűleg a szerencse is közrejátszott abban, hogy a CA-ban olyan, különböző helyekről érkezett, jó kaliberű szakemberek válhattak meghatározókká, mint Lantos Csaba, Bajnai Gordon jelenlegi fejlesztéspolitikai kormánybiztos, a befektetési bankárságot utóbb a Mosoly Alapítványra cserélő Küllői Péter, a tőzsdén egy ideig vezérigazgató-helyettesként ténykedő Mohai György, vagy a később az Index és a Portfolió portálok megszerzésével reflektorfénybe került Nobilis Kristóf.Az, hogy a CA a térség egyik legfényesebben teljesítő befektetési bankjává vált, nem csupán a Euromoney figyelmét keltette fel, hanem az osztrák tulajdonosokét is: az 1997-es davosi World Economic Forumon a jövő ígérete elismerést kiérdemlő Simor meghívót kapott Bécsbe, hogy levezényelje a Creditanstalt és a Bank Austria befektetési részlegeinek nyolc országot érintő összeolvasztását. Ám a rövidre szabott kirándulás kudarccal zárult. „Nagy vergődés volt számomra ez az egy év. Sok mindent sikerült elérni, sok mindent nem, és én jórészt fölőrlődtem ebben” – nyilatkozta tavaly a Piac és Profitnak. Hazatérve saját tanácsadó céget állított pályára, életében először tette kockára saját pénzét a parketten, ahová más szál is kötötte: a Budapesti Értéktőzsde tőzsdetanácsa elnökének választották meg. Elődje – ha eltekintünk az ügyvezető alelnök egy évszakos regnálásától – az a Járai Zsigmond volt, akit hamarosan a jegybankelnöki székben is követhet.
„Jól képzett kereskedelmi és befektetési banki szakember, igazán intelligens ember” – nyilatkozta Simor Andrásról a Financial Timesnak Surányi György
, a jegybank korábbi elnöke, jelenleg a Banca Intesa Group regionális igazgatója. Szerinte Simor elkötelezett a makrogazdasági stabilitással kapcsolatban – beleértve az árstabilitást is -, és szigorú monetáris politikát képvisel majd.
Fotó: MTI
RÉGIÓS KARRIER
. A BÉT élén Simor tevékeny részt vállalt abban, hogy a tőzsde közhasznú szervezetből nyereségérdekelt részvénytársasággá alakuljon. Ezután fogadta el a Deloitte Magyarország felkérését, egy évvel azután, hogy kirobbant a Postabank-botrány, amely erősen megtépázta a Deloitte nimbuszát. Simor András – akit 2001-ben a Business Week az öreg kontinens 50 kiemelkedő üzleti személyiségei közé sorolt – elnökként látott hozzá a lassan növekvő, a piaci igényektől némileg elmaradott szolgáltatási portfólióval rendelkező cég átalakításához, majd elnök-vezérigazgatóként folytatta. Ténykedése fogadtatását jól mutatja, hogy a Deloitte Central Europe cégcsoport második leggyorsabban növekvő tagvállalatának első embere hamarosan az auditorcég régiós igazgatóságában találta magát.VIZSGAFELADAT. A politikától magát eddig eredményesen távoltartó szakember – Bogsch Erik Richter-vezér és Surányi György, a Banca Intesa közép- és kelet-európai vezetőjének társaságában – tagja volt a Konvergencia Tanácsnak. A korrigált 2006-os magyar konvergenciaprogram minősítésére a kormány által összehívott, független tanácsadó testületi tagság mellett része volt annak a tanulmánynak az elkészítésében, amelyben a Central European Management Intelligence (CEMI) riasztó diagnózist állított fel a magyar gazdaságról és az államháztartásról. (Több forrásunk szerint egyébként a Konvergencia Tanács volt Simor „vizsgafeladata” Gyurcsány Ferencnél.)
Éppen a nagy visszhangot kiváltott CEMI-tanulmány és a leendő elnök korábbi nyilatkozatai alapján több elemzőben is megfogalmazódott az a sejtés, hogy Simor tudatosan készült a jegybankelnöki posztra. Lapunknak még a tavalyi választások előtt adott interjújában (Figyelő, 2006/1. szám) erős kétségeit fogalmazta meg a leendő kormány stabilizációs szándékaival kapcsolatban. „A változást egyébként szerintem nem a »felvilágosult abszolutizmus« fogja elhozni, hanem a piac kényszerítő ereje, miként az történt a múltban is. Ha a befektetők elkezdik eldobálni a magyar kötvényeiket, ha a forint ennek nyomán esni kezd, ha a jegybank erre reagáló kamatemelései megakasztják a gazdasági növekedést, akkor van esélye annak, hogy a politika nekilát átgondolni a helyzetet és újragombolja a kabátot” – mondta akkor lapunknak Simor.
„Jó választás, véleményem szerint a jelenlegi helyzetben a lehető legjobb” – mondta a Figyelőnek Hamecz István
, aki a jegybank közgazdasági és kutatási főosztályának éléről igazol át a közeljövőben az OTP Alapkezelő Rt. élére. Hamecz szerint Simor nagy előnye a menedzsment tapasztalat, valamint a pártoktól független szemléletmód.
Fotó: Kalló Iván
Ilyen előélet után mindenesetre aligha szorul magyarázatra, hogy jelölése a jegybankelnöki posztra megnyugtatta a befektetőket és a piaci szereplőket. „Még a legutóbbi napokban is volt bizonytalanság a jegybankelnök személye körül, tartani lehetett attól, hogy az MNB esetleg a politika szócsövévé válik. Simor esetében ez a veszély nem áll fenn” – mutat rá Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője hozzátéve, hogy Simor jegybankelnöksége tovább erősíti a külföld szemében a szakadékot az egyelőre nem túl sokra tartott lengyel és a magyar jegybank vezetője között. (Slawomir Skrzypeket január közepén nevezték ki a lengyel központi bank élére, s elemzők szerint inkább kitűnő politikai kapcsolataival, mintsem szakmai hozzáértésével nyerte el a pozíciót.) Az ellenzéki pártok nyilvánosan ugyan nem fogalmaztak meg kritikát Simorral szemben, ám nem mentek el a kormányfő által kezdeményezett jegybankelnöki egyeztetésre, mondván: Járai Zsigmondot jelölik. Ennek tükrében némileg pikáns lenne, ha mégis megszavaznák Simort, legvalószínűbb szcenáriónak a „semleges” magatartás, a tartózkodás tűnik. Minderről az Országgyűlésben tartott gazdasági- és költségvetési bizottsági meghallgatásokon lehet legközelebb valamit megtudni. Lapunk információi szerint egyébként ezeket február 26-án és 27-én tartják.
Az elnökváltás kapcsán a legfontosabb változások között említik elemzők a jegybank kommunikációjában valószínűleg bekövetkező fordulatot. A várakozások szerint Simor András lehetőleg tartózkodik majd a provokatív és éles megfogalmazásoktól, s nyilvános szerepléseivel igyekszik a jegybank tekintélyét és hitelességét magasabb szintre emelni. „Simor tanulhat elődje hibáiból, és más kommunikációs stratégiát lenne célszerű követnie” – fogalmaz Török Zoltán. A piaci szereplők azt várják a jegybank elnökétől, hogy elődjénél ritkábban és lényegre törőbben szólaljon meg, ily módon közelítsen a jegybank kommunikációja a nemzetközi szokásokhoz.
A jegybanki politikát, illetve a jelölt személyét közelről ismerő források szerint nem valószínű, hogy Simor „berúgja az ajtót” a Szabadság téren, s heves átalakításokba kezd. Ennek hátterében egyebek mellett az is állhat, hogy a monetáris politikai tapasztalattal nem rendelkező új elnöknek igen nagy szüksége lehet – legalábbis az első időkben – a stáb erős szakmai felkészültségére. Informátoraink szerint ezt tükrözi az is, hogy valószínűleg megpróbál majd a házon belülről alelnököt vagy alelnököket találni. Ennek kimenetele azonban kétséges, mert a jegybank alelnökeit az elnök javaslatára a kormányfő terjeszti elő kinevezésre a köztársasági elnöknek. Így a miniszterelnöknek vétójoga van a kérdésben, s ennek alapján elképzelhető, hogy egy-két alelnökön keresztül „tartaná szemmel” az elnököt. Szapáry György megbízatása a héten járt le (lásd írásunkat a 28-30. oldalon). A jegybanknak jelenleg két alelnöke van, Adamecz Péter és Auth Henrik, mindkettejük mandátuma az idén július 2-án jár le.
Interjú
A piachoz kell szólni
Fotó: Szigeti Tamás
A jegybankelnöki poszt jelöltje, Simor András, alapvető fontosságúnak tartja a precíz és megfontolt kommunikációt.
– Mikor értesült a jegybankelnöki felkérésről?
– A múlt hét közepén.
– De már régebb óta a legesélyesebbek között tartották számon. Milyen visszajelzéseket kapott?
– Sose vettem komolyan a sajtótalálgatásokat, mert azt gondoltam, hogy nem közvélemény-kutatás alapján dől el az állás. Legfeljebb arra volt jó az egész, hogy volt időm elgondolkodni, mit mondanék, ha megkeresnének, nem akkor kellett számba venni a pro és kontra érveket.
– Hogyan mérlegelt?
– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy jól érzem magam a bőrömben, és a Deloitte elnök-vezérigazgatói székében. Nem könnyű ilyen jó állást találni, így az ember nehéz szívvel áll fel. Az érem másik oldala, hogy sok tehetséges fiatalember van itt, akik egyre nagyobb feladatot akarnak, és kell is, hogy kapjanak. Egyik vezetői alapelvem, hogy az ember semmi olyat ne csináljon, amit nála fiatalabb vagy alacsonyabb beosztású kollégái is majdnem olyan jól meg tudnak csinálni, s nem szerettem volna megvárni, amíg előbb-utóbb nem marad feladatom, vagy csak nagyon kevés. Hét év egyébként is elég hosszú idő, és a múltban is előfordult, hogy hét-nyolc év után váltottam állást. Másrészről a Magyar Nemzeti Bank elnökének lenni különleges megtiszteltetés, és a feladatot jól megoldani óriási kihívás.
– Számít arra, hogy kinevezése a belpolitikai játszma részévé válik?
– Nyilvánvalóan számomra ez a legkevésbé vonzó a tisztségben, nem szeretnék a belpolitikai élet kereszttüzében állni. Jó lenne ezt elkerülni, de azért teljesen kizárni nem lehet, időről időre óhatatlanul bekövetkezhet.
– Azt előzetesen tisztázta ugyan, hogy a monetáris politikáról még nem kíván nyilatkozni, de miben látja az elnöki tisztségéből adódó feladatát a monetáris tanácsban?
– A tanácsban az elnöknek is egy szavazata van, még ha az fontos szavazat is. Ez nem olyan szervezet, ahol az elnök eldönt valamit és azt véghez is viszi, másfajta vezetési módszerekkel kell dolgozni. Ez nem szokatlan számomra; kicsit ahhoz hasonló helyzet, mint korábban a tőzsdetanácsban, ahol elnökként nagyon jól tudtam együtt dolgozni a többi tőlem függetlenül megválasztott taggal. Nagyon bízom abban, hogy ez a monetáris tanácsban is működni fog. Az elnöknek, miközben vezeti a testületet, és valamennyire megpróbálja befolyásolni ott a gondolkodást, nagyon fontos szerepe, hogy képviseli a nyilvánosság előtt a monetáris tanács döntéseit és a bank monetáris politikáját.
– Milyen jelentőséget tulajdonít a kommunikációnak?
– Nem lehet túlbecsülni a jelentőségét. Pénzben is mérhető, és a piacok szempontjából is nagyon fontos, hogy pontosan mi és mikor hangzik el. Nagyon precíz, megalapozott, végiggondolt és mértéktartó kommunikációt kell folytatni. Akkor kell megszólalni, ha úgy érezzük, mondanivalónk van, és ez fontos azok számára, akikkel kommunikálni akarunk. Ez pedig alapvetően a piac. Azt gondolom, a jegybank által megfogalmazott üzeneteknek nem a kormány a célpontja. Lehet olyan helyzet, amikor a kormánnyal is a sajtón keresztül kell kommunikálni, de remélem, erre ritkán lesz szükség.
– A Konvergencia Tanács volt tagjaként mennyire számít arra, hogy kódolva lesz a konfliktus az elkövetkező években a jegybank és a kormány között?
– Ha a kabinet a konvergenciaprogramot megvalósítja, részleteiben kibontja, és meghozza mindazokat a részletintézkedéseket, amelyek biztosítják a megjelölt célok megvalósulását, akkor viszonylag nyugodt és békés együttélés várható a jegybanki monetáris politika és a kormány gazdaságpolitikája között. Egyébként a programban, annak elkészítése idején, a jegybank stábja sem talált sok kivetnivalót.
– Viszont 2009-től már nem olyan világosak a program célkitűzései.
– A célok világosak; a kérdés inkább az, hogy a választások közeledtével a kormány képes-e tartani a megfogalmazott célkitűzéseket, meghozza-e az ehhez szükséges intézkedéseket, és azok úgy hatnak-e a megvalósulás során, mint ahogy azt eltervezték. Azt sosem lehet elvárni, hogy egy 4-6 éves program az eredeti tervek szerint fog megvalósulni, sok külső és belső tényező módosíthatja azt. Az a lényeg, hogy a célokat tartani tudják, és ha egy eszközrendszer nem működik, mást rendeljenek hozzá. Biztató, hogy a kormányfő többször elkötelezte magát emellett.
– Mikor gondolja bevezethetőnek az eurót?
– Erre most nem tudok választ adni. A Konvergencia Tanácsban azt mondtuk, ha a program megvalósul, 2011-től kezdve nyílhat meg ennek a lehetősége. Korai azonban arról beszélni, hogy ennek mi a realitása. Egy-két évnek el kell telnie, meg kell nézni, miként hatnak az egyensúlyjavító intézkedések, és azután visszatérni arra, hogy mi a reális dátum.
– A héten távozott az MNB egyik alelnöke. Van elképzelése az utód személyére?
– Pillanatnyilag még nincsen. A múlt pénteken kaptam a hivatalos felkérést, nyilván szükségem van egy kis időre. Tájékozódni szeretnék, emberekkel beszélni, de a javaslattételi kötelezettségem is csak akkor nyílik meg, amikor már kinevezett elnök vagyok.
– Mennyire biztosítja a függetlenséget a jelenlegi jegybanki törvény, miben kellene változtatni?
– A törvény tervezett, parlament előtt lévő változtatásai erősítik a függetlenséget. Esetleges további korrekciók szükségességéről még nem tudok nyilatkozni. Nyilván tudomásul kell venni, hogy a törvényből fakadóan a monetáris tanácsnak vannak olyan tagjai, akikre nem a jegybank elnöke, hanem a miniszterelnök tesz javaslatot, de abban reménykedem, bárki kerüljön is be a testületbe, jegybanki szemmel fog gondolkodni, eszerint alkot véleményt és szavaz majd. S ha így lesz, én nem látok problémát.
– Van értelme annak a szabályozásnak, hogy a monetáris tanács tagjai mandátumuk lejártát követően három évig nem választhatók be újra a testületbe?
– Ez számomra nem kulcskérdés, el tudnék képzelni más megoldást is.
LAMBERT GÁBOR
Monetáris talány
Nincs túl sok információ a monetáris politikai elképzeléseiről – szögezték le többen is a leendő jegybankelnök személyének ismertté válását követően. Simor András ennek részleteit egyelőre nem is kívánta nyilvánosságra hozni, bár első nyilatkozatában közölte, hogy tartja magát a 3 százalékban megjelölt középtávú inflációs célhoz, fontosnak tartja a jegybank függetlenségét, nem lát okot az inflációs célkövetés rendszerének megváltoztatására, valamint jó viszony kialakítására törekszik a kormánnyal. Lapunknak emellett nyilatkozott a gazdaságpolitikával és a jegybank szerepével kapcsolatos elképzeléseiről is (interjúnkat lásd a 16-17. oldalon).
Simor András nehéz helyzetben veszi át a monetáris politika irányítását. A Reuters idei elemzői konszenzusa éves átlagban 6,5 százalék inflációt tartalmaz. A jegybanki alapkamat jelenleg 8,00 százalékon áll, s könnyen lehet, hogy ez nem lesz elég a 3 plusz-mínusz 1 százalékban meghatározott inflációs cél eléréséhez 2008-ra. Jövőre fut ki ugyanis a stabilizációs intézkedések inflációs hatása, így a jegybank, ha eltekint a csomag egyszeri áremelő hatásától, 2008-ra kell, hogy visszatérjen az inflációs célhoz. Könnyen lehet tehát, hogy az MNB-nek még egy kamatemelésre szüksége van ehhez.
Több elemző is osztja ezt a véleményt, s így az a némiképp pikáns helyzet adódhat, hogy az előző jegybankelnök ezt még úgymond meghagyta utódjának. Néhány közgazdász szerint Simortól kifejezetten barátságtalan lépésnek venné a kormány és az MSZP, ha regnálását kamatemeléssel kezdené, mások azonban hangsúlyozzák, hogy a kamatokról – bár az MNB elnökének van befolyása a monetáris tanács tagjaira – testületi döntés születik. Sokan inkább azt húzzák alá, hogy a kamatok változtatását nem szabad politikai szempontoknak befolyásolniuk. „Helyzettől függ. Ha erős forint és alacsony olajár mellett emel kamatot a jegybank, akkor néhányan összevonhatják a szemöldöküket. Ha adott ponton túl gyengül a forint és drága az olaj, akkor nehéz vitatni egy ilyen döntést” – mondta a Figyelőnek Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő Rt. igazgatója. „Járainak nem nagyon hitt a monetáris tanács, úgymond szerettek ellene szavazni. Simor tiszta lappal kezd, ha szükségesnek lát rövid távon egy kamatemelést, van esélye, hogy érvényesítse elképzeléseit” – fűzte hozzá egy másik elemző.
A kormánnyal való konfliktus és a konfrontáció első igazi lehetőségével, pontosabban veszélyével Simor a 2009-es költségvetés összeállításakor szembesülhet. A Gyurcsány-csomag stabilizációs hatása az idén és jövőre – legalábbis elvben – biztosítottnak látszik, nagy kérdés azonban, hogy mi lesz 2009-ben, illetve 2010-ben. Több közgazdász is megfogalmazta kétségeit azzal kapcsolatban, vajon képes lesz-e a jelenlegi kormány tartani a fiskális fegyelmet választási évben, vagy egy választási költségvetéssel sutba dobja az előző időszak kiigazításait. Egy ilyen helyzetben – amennyiben kedvezőtlen piaci reakciók érkeznek, gyengül a forint és emelkednek a kötvényhozamok – a jegybank sem maradhat tétlen. Nem kizárt tehát, hogy a kormányfő által kinevezett jegybankelnök kénytelen lesz elődje csatározásait folytatni, amennyiben fellazul a fiskális politika.
