Havonta egy autót lehet nyerni az Il Ferro autóreklám társaság sms-es kvízén, ha valaki helyesen megválaszolja, mi Magyarország fővárosa. Az 1-es gomb Budapest, a 2-es gomb Moszkva…
Nem is meglepő ezek után a társaság – hirdetési újságokban olvasható – ajánlata: Ingyen autó az Il Ferrónál! Mindössze napi 40 kilométer autózás a tiszta, ápolt, „reklámhordozóvá” tett gépkocsival, és be kell fizetni a regisztrációs díjat. Ennyit kér az autóreklám-cég, cserébe a 2-5 éves szerződéssel járó havi bruttó 40-50 ezer forintért. A „juttatásból” futhatja az új kocsi havi törlesztő részleteire, biztosítására is. Az „ingyen autó” programban részvevő ügyfél szabadon választhat a portfólióból a Suzukitól a Citroënen át az Opelig, Volkswagenig, csak olyan prémium márkák közül nem, mint a Jaguar vagy a LandRover.
Fél éven belül az Il Ferro eléri a 10-15 ezer fős ügyfélkört, hamarosan tehát 6-9 milliárd forintra duzzadhat az éves fizetnivalója.
A konstrukcióval megvalósulni látszik a csoda, bár olyan ember még nincs, aki a 4 éves múltú – főtevékenységként talajmunkákkal kezdő, majd bútorkereskedelemre szakosodó, s innét az autóreklámhoz kiruccanó – cég konstrukciójában tényleg hozzájutott volna ingyen a kocsihoz. Nem csak a program során megrendelt négykerekűek akár évtizedes autófinanszírozási hitelei nem járhattak még le, hanem az első 5 éves reklámszerződések sem. Az viszont már látszik, hogy a legnagyobb szerencsével sem lesz teljesen ingyen a kocsi. Azért sem, mert a napi 40 kilométer alapján számított évi 9600, a szerződés szerint munkanapokon megtett kilométer legalább 130-150 ezer forintba kerül. (Igaz, agyafúrt partnerek autós fórumokon már tudakolják, miként lehet az ellenőrzésre előre tekertetni a kilométerórát.) A havi szemlére járás, a gyakori mosatás, a makulátlan külső és a márkakereskedőnél elvégzendő szerviz szintén pénz- és időrabló kötelezettség.
Kockázatos is a mozgó reklám. A szerződések ugyan 2-5 évre szólnak, de amennyiben a jármű nem felel meg bizonyos feltételeknek – például 3 alkalommal koszosnak találják az ellenőrzésen -, azonnal, akár már az első hónapban is felmondhatja a „reklámszolgáltató” a megállapodást. Pedig a „regisztrációs díj” nem jelképes: 2 éves időszakra 180 ezer, 5 évre 333 ezer forint. A meglévő autóval jelentkező partner ehhez képest bukik, ha idő előtt felmondják a szerződését.
LISTAÁR FÖLÖTT. Az új autó – a reklámozástól formálisan független – finanszírozásának feltételei elgondolkodtatóak. Ha a gyanútlan ügyfél elmondja a konstrukcióba bevont márkakereskedőnek, hogy ő is reklámmal szeretne kocsihoz jutni, akkor a listaárból nem lehet alkudni, a kereskedőnek ugyanis ki kell „termelni” az autóreklám-cég részére kocsinként az akár 100-200 ezer forintos jutalékot. A teljes hiteldíj mutató is több százalékponttal „megugrik” az akár 8-10 éves finanszírozási futamidőre, ugyanis a kereskedő jutalékot kap a hitelező banktól, s ily módon a drágábban nyújtott hitelben érdekelt, miközben a bank szempontjából a „reklámos ügyfél” magasabb kockázata indokolja is az emelést. A banknak fizetendő összeg így az új autó listaárának több mint másfél-kétszeresére nő. Az irreális fizetnivalót mégis vállalják a reklámpénzekben a futamidő végéig bízó ügyfelek, pedig a szolgáltató csak az autó 5 éves koráig szerződik.
Igaz, a reklámcégnek sem könnyű. Az Il Ferro mintegy 6 ezer „reklámközzétevőjének” havi 280 millió forintot, azaz évi több mint 3 milliárdot kell kifizetni. A cég a Lízingszövetségnek arról is beszámolt, hogy az összes szerződésükből már 1200-1300 az általuk „finanszírozott” autó. A szám napról napra nő. Varga Mátyás, aki korábban igazgatta a céget (ő egyébként néhány hete egészségügyi okokra hivatkozva megvált az üzletrészétől is) tavaly azt nyilatkozta: napi 50-100 fővel gyarapszik az ügyfélkör. Így fél éven belül az Il Ferro eléri a 10-15 ezer fős mezőnyt, hamarosan tehát 6-9 milliárd forintra duzzadhat a fizetnivalója.
A milliárdos büdzsét az elgondolás alapján – az ügyfelek regisztrációs díja és az autókereskedőktől kapott jutalék mellett – elsősorban a kocsinként 60 ezer forintos reklám-bevételből akarja finanszírozni a cégvezetés. Kérdés azonban, beérkezik-e ez a bevétel. A felmatricázott Il Ferro-autókon, kevés kivétellel, egyelőre ugyanazon magazinok – a Diplomata, a Penthouse, a Hekus, a Lóerő – reklámjait látni. „A nagy része barter, de fizetünk is” – mondja Lénárt Attila, a Penthouse főszerkesztője, hozzátéve, hogy amióta fut az autóreklám-kampány, 33-34 százalékkal nőtt meg a lapeladás, az ismertség pedig minden elképzelhetőt felülmúlva javult. Ő tehát elégedett, ám a pénzmozgás nélküli barterüzlet miatt nagy lehet a teher az alig 3 millió forintos törzstőkéjű Il Ferrón (amely 2004-et csaknem 1 millió forintos veszteséggel zárta, igaz, egy évre rá már majdnem ugyanekkora adózás előtti eredményt ért el).
NEHÉZ KENYÉR. A Fox Autorent három éve ad bérbe egyebek között napi „1 euróért” Smartokat, amelyek autóreklámként hordoznak magukon matricás hirdetéseket. Wolfgang Bartesch ügyvezető igazgató mégis úgy véli, „csak ebből” nem élne meg a cége. A piacra jellemző, hogy a Budapesti Közlekedési Vállalatnak évente alig 700 millió forint bevétele származik járműreklámból, s e hirdetések több mint fele a metróhálózatban jelenik meg.
Horváth Norbert, az Autóreklám Kft. (reklamauto.hu) ügyvezető igazgatója szerint a 26 ezer országos óriásplakát-hely alapján a hatékonyabb autóreklámokból akár 10-20 ezer potenciális hirdetési „megjelenéssel” lehetne évente számolni. Horváth aggódik, mert több konkurens irreális feltételeket ajánl, így már a kezdet kezdetén lejáratódhat az autóreklám szakma. Az ő cége például nem is foglalkozik újautó-eladással, csak ügyfelei meglévő autójára szerez reklámot, s ha ez nem sikerül, a regisztrációs díjat is visszafizeti.
A Magyar Lízingszövetség autós szekciója – az Il Ferro ügyvezetőjének meghallgatása után – úgy döntött, felvilágosító kampányt indít. Figyelmezteti a jóhiszemű „ingyen autó” vásárlókat: csak akkor írják alá a szerződést, ha maguk is ki tudják fizetni a törlesztést, amennyiben a reklámszolgáltató nem teljesíti a vállalásait. Indokolt az óvatosság, hiszen alig több mint egy éve már 600 millió forint eltűnése miatt rendőrségi üggyé vált a „pionír” autóreklám-cég, a Hartenegro Kft. A témával foglakozó internetes fórumokon a hozzászólók pilótajátéknak minősítik a több százezer forintos befizetéssel induló, a finanszírozási költségeket átvállaló „ingyen autó” konstrukciókat. Az óvatosság ellen hat azonban, hogy túl sok résztvevő jár jól az autóreklámokkal, ingyen autó konstrukciókkal még úgy is, hogy szinte alig akad fizetős hirdető. A „reklámszolgáltatók” mellett a pangó újautó-piacon irigylésre méltó forgalmat érnek el a „szerződött” márkakereskedők. Nem csak az eladási darabszám, a banki, biztosítási jutalék ugrik meg, de a vevőket a szervizükhöz is kötik. A bankok olyan – az ügyfél számára amúgy nem vonzó – konstrukciókat adnak el, amelyen bizony extra a haszon, bár Köntös Péter, a Merkantil Car igazgatója rámutat: „A mesterségesen gerjesztett forgalomnál a kockázat is nagyobb.”
Még az „ingyen” autó vásárlója is jól jár az elején, amíg kapja a havi juttatást. Ám arra gondolni is rossz, mi lenne, ha beigazolódnának a Lízingszövetség aggályai. Rossz jel, hogy Varga Mátyás volt ügyvezető igazgató távozása után egy hónap sem telt el, amikor a múlt héten Laskay Róbert, a következő ügyvezető is vette a kalapját, így hiába kerestük, már csak a távozásáról értesülhettünk. Lapzártánkkor derült ki, hogy Körmendi Ákos lett az utóda.
