Gazdaság

A kivétel erősít?

A munkaadóknak és a dolgozóknak is jobb, ha a szabadság egy részét át lehet vinni a követ­kező évre, a szak­szervezetek ezt mégis ellenzik.

Tanácstalanok voltak a TDK rétsági gyárának japán menedzserei, amikor a málnaszezon közeledtével minden alkalmazott egyszerre akart szabadságra menni. Akiket nem engedtek el, azok kiíratták magukat betegállományba, mert a málnát le kell szedni. „Van olyan is, hogy a dolgozók spájzolnak az ilyen alkalmakra” – mondja egy amerikai multi itteni leányvállalatának emberi erőforrás igazgatója, aki kérte, hogy se a cégét, se a nevét ne említsük. Magyarázatként hozzátette, van olyan dolgozójuk, akinek jelenleg 50 nap szabadsága van, mert tavaly csak pár napot vett ki. „Ezt március végéig kiadni lehetetlen” – jegyzi meg.


A kivétel erősít? 1

Rajz: Dániel András

VISSZAMENŐLEGESEN? Márpedig az Alkotmánybíróság március 31-ével hatályon kívül helyezte a Munka Törvénykönyvének a szabadság kiadására vonatkozó passzusait. A jogszabály eddig lehetőséget adott arra, hogy a tárgyévet követő június végéig átvigyék a megmaradt szabadnapokat. Sőt arra is, hogy a kollektív szerződésben ezt a határidőt december 31-éig kitolják, vagyis akár kétévnyi szabadságot is össze lehetett gyűjteni. „Az Alkotmánybíróságnak nem azzal volt gondja, hogy a szabadság átvihető a következő évre, hanem azzal, hogy nincs egyértelműen szabályozva, milyen esetekben van erre lehetőség” – mondja Geiger Éva, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) szakértője. A cégek és a munkaügyi tárca is a jelenlegihez közeli megoldást támogatna, a szakszervezetek azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy a szabadságokat a tárgyévben kötelező legyen kiadni. „Az érdekképviseletek olyan megoldásért küzdenek, ami a munkavállalóknak sem érdeke” – jelzi Rolek Ferenc, a Budapest Bank vezérigazgató-helyettese, a GE Consumer Finance dél-nyugat-európai régióban felelős emberierőforrás-vezetője, az MGYOSZ alelnöke. A gyáriparosok szerint, ha mondjuk egy cég váratlanul nagy megrendelést kap, annak a teljesítése a munkavállalók érdekét is szolgálja, nemcsak a tulajdonosokét.

A szabadságok kiadási rendje

JELENLEGI HELYZET. Június 31-ig átvihető a következő évre a szabadság; e határidőt a kollektív szerződés december 31-éig kitolhatja.

SZAKSZERVEZETI JAVASLAT. Legyen kötelező a tárgyévben kiadni a szabadságokat.

MUNKAADÓK ÁLLÁSPONTJA. Legalább a szabadság egynegyedét – amellyel a munkavállaló rendelkezik – át lehessen vinni a következő év júniusának végéig, vagy legyen lehetőség azt pénzben megváltani.


A kivétel erősít? 2

A kivétel erősít? 3

Ugyanakkor a dolgozónak számos olyan családi, magánéleti problémája lehet, ami miatt az adott évben valaki nem akarja kivenni az őt megillető pihenőnapokat, inkább átviszi azokat a következő esztendőre. Ugyanígy adódhatnak olyan előre látható magánéleti események, például esküvő, vagy egy nagyobb utazás, ami indokolhatja, hogy valaki bespájzoljon néhány napot. Igaz, jelenleg a szabadság háromnegyed részével elvileg a munkáltató rendelkezik, kötelező jellegű szabadság azonban jellemzően csak olyan cégeknél van, amelyeknél technológiai okokból évente menetrendszerűen le kell állni a termeléssel. Ez azonban többnyire csak két hetet, vagyis 10 nap szabadságot tesz ki. Egy negyvenegynéhány éves alkalmazottnak azonban akár 30 nap szabadsága is lehet, vagyis a kötelező pihenőn felül még mindig maradhat akár négy hét is. A rugalmas munkaidőben dolgozók szabadságolása külön gondot jelent. „Könnyen összejön akár egy napnyi csúsztatás is, és ha ez halmozódik, az emberek akár egy hetet is kivehetnek úgy, hogy a szabadságuk közben nem fogy” – panaszkodik a már említett multicég vezetője.

Több hr-vezető szerint alapvető gond, hogy Magyarországon rendkívül sok a fizetett szabad- és ünnepnapok száma. „Van tíz fizetett ünnep egy évben, az idén van hat munkanap-áthelyezés, ami azt jelenti, hogy szombaton kell ledolgozni a munkanapot. Az a szombat pedig nem egyenértékű egy normál hétköznappal” – érvel Király Éva, az Electrolux Lehel Kft. emberi erőforrás igazgatója, aki szerint a kisvállalkozásoknál különösen nagy gond lehet ilyen körülmények között a szabadságok kiadása a tárgyévben.

A Magyar Posta Zrt.-nél az emberierő­forrás-osztály figyeli az alkalmazottak szabadságát, és lehetőség szerint a tárgyévben kiveteti velük. Mint Tomecskó Tamás szóvivő elmondta, ezt azonban úgy kell megszervezniük, hogy például adóbevallási, vagy egyetemi felvételi jelentkezési időszakban a lehető legkevesebben legyenek távol. „A Dunaferr Zrt.-nél is igyekeznek elkerülni, hogy évről évre halmozódjon a dolgozók szabadsága” – tájékoztatott Várkonyi Zsolt kommunikációs vezető. Náluk három műszakban és folyamatos üzemben dolgozók egyaránt vannak. A szabadságok ütemezése a melegüzemeknél a legproblematikusabb.

Az érdekvédők hajthatatlansága miatt az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) múlt heti ülésén nem sikerült megállapodásra jutni a szabadságolások ügyében. A kormány Geiger Éva szerint osztja a munkaadói oldal álláspontját, miszerint az alkotmánybírák határozata nem lehet visszamenőleges, ezért a tavalyról áthozott szabadságokat nem kell március 31-éig kiadni.

Néhány munkaadó azonban, így például az Electrolux is, úgy értelmezi, hogy március 31-e után már nem lehet tavalyi szabadságot kiadni az alkalmazottaknak. Király Éva szerint ezért az idei évre mindenképpen valamilyen átmeneti szabályozásra volna szükség, hiszen egy-egy dolgozó akár a teljes tavalyi szabadságát is áthozhatta erre az évre, amit a következő másfél hónapban lehetetlen kiadni. Különösen gond ez a hatékony szervezeteknél, ahol egy-egy feladatra csak egy embert alkalmaznak.

PATTHELYZET? „Ha előírják, hogy a tárgyévben kötelezően ki kell adni a szabadságot, akkor patthelyzet alakulhat ki, mert elképzelhető, hogy ez a munkavállaló miatt nem lehetséges” – mondja Ocskay Szilárd, a humánerőforrás-tanácsadással foglalkozó Nexon Kft. ügyvezetője. Ő azokkal ért egyet, akik szerint mindenképpen rugalmas megoldásra volna szükség. A tapasztalatai szerint a vállalati kultúrától, illetve mérettől függően is változik az ügy megítélése. Az ázsiai cégeknél például nehezen kezelik ezt a kérdést, hiszen az anyavállalatnál szinte egyáltalán nem ismerik a szabadságot. Az európai, amerikai érdekeltségű cégeknél ez legfeljebb a felső vezetők esetében jellemző, akik ha el is mennek szabadságra, az elektronikus pórázt (e-mail, telefon) nem engedi el munkaadójuk; de ez már egy másik történet.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik