Noha stabilnak és ellenállónak tartják a pénzügyi rendszert a hazai és nemzetközi elemzők, a bankszektor kockázatai időről időre megnövekednek. Tavaly ilyenkor a devizában történő eladósodás túlzott tempójának ártalmas mellékhatásaira hívták fel a figyelmet a szakértők, most viszont a 2006 őszén életbe léptetett megszorító intézkedések rontják a kilátásokat.
A Gyurcsány-csomag elsősorban a bankok vállalati hitelportfólióját kezdi ki, ennek minősége már egy év alatt számottevően romlott. A jegybank friss tanulmánya szerint a nem törlesztett kölcsönök aránya ugyan még mindig alacsony, de a kétes és a rossz követelések emelkedő pályára álltak. Előbbiek a portfólió 1,5 százalékát, utóbbiak az 1 százalékát közelítik, a már lejárt és értékesített követelések után elszámolt értékvesztés pedig szintén közel 1 százalékkal rontja a bankszektor eredményét.
ROMLÓ PORTFÓLIÓK. A hazai vállalatok az utóbbi hónapokban sérülékenyebbé váltak, a megszorítások hatására kiadásaik emelkedtek, miközben a belföldi kereslet szűkült. E két hatás eredőjeként csökkent a beruházási kedv, és emelkedett a felszámolási eljárások számában mért bukási ráta. A hitelkockázatok tehát a belső keresletre érzékenyebb cégek esetében a legmagasabbak, de a körbetartozások révén egyre több, egyébként életképes vállalkozás portfóliója is romlik.
Noha a késedelmes fizetések láncolata ma már nemcsak az építőipart sújtja, ezen iparág – és általában az ingatlanpiac – állapota továbbra is kiemelt figyelmet érdemel a banki kockázatok szempontjából. A vállalati hitelek harmada ugyanis az ingatlanpiachoz kapcsolódik, a múlt év végén a céges hitelportfólió 14 százaléka kifejezetten ingatlanfejlesztési hitel volt – úgy, hogy az állomány (jelenleg több mint 800 milliárd forint) az elmúlt öt évben megháromszorozódott.
A Gyurcsány-csomag hatására bekövetkező portfólióromlás a lakossági hiteleknél is extra kockázatot teremt a bankok számára, ha kisebbet is, mint a vállalatok esetében. A növekvő adó- és járulékterhek, az infláció átmeneti megugrása és a csökkenő reáljövedelmek rontják a háztartások törlesztési képességét. A banki kockázatokat tompítja, hogy a jövedelem relatíve jobban esik vissza az egyébként tehetősebbek esetében, az ő törlesztési képességük viszont ettől kevésbé rendül meg. A veszélyeztetett háztartások – ahol a nettó jövedelem arányában az 50 százalékot közelítik a havi törlesztő részletek – körülbelül az eladósodottak 4-5 százalékát képviselik, tartozásuk viszont a teljes lakossági hitelállomány 13 százalékára rúg. Náluk az a fő kockázat, hogy nincsenek tartalékaik. Egy nem várt jövedelemkiesés, esetleges állásvesztés vagy a kamatokban és az árfolyamokban bekövetkező elmozdulás alig pár hónap alatt fizetésképtelen adóssá teheti őket. Az ő személyes kockázatukat tovább emeli – egyúttal a bankok rizikóját csökkenti – az a tény, hogy a veszélyeztetett portfólió mintegy 80 százaléka jelzáloggal terhelt, megtérülése tehát tömegesebb nemfizetés esetén is valószínűsíthető. Emellett az elmúlt években elindult devizásodás nem állt meg, és mára a háztartási hitelállomány felét a devizahitelek adják. Jegybanki kimutatások alapján egyébként a portfólió érzékenyebb a forintárfolyam gyengülésére, mint a kamatok emelkedésére: egy 20 százalékos leértékelődés például több mint 6 százalékkal növelné a kockázatos állomány részarányát.
A Bázel II. elnevezésű uniós tőkemegfelelési egyezmény a valódi kockázatokat jobban követő tőkeszükségletet ír elő a hazai hitelintézeteknek is, amelyek a nagy változásra hosszú évek óta komoly (becslések szerint százmilliós, milliárdos) projektekkel készülnek. A bonyolult – kockázatelemzési, információtechnológiai, közzétételi és felügyeleti módszerváltozásokat is magában foglaló – direktíva átültetése ugyan döcögősen zajlik, de 2008. január elsejével a hazai bankoknak is készen kell állniuk az alkalmazására.
