Vegyesen alakult a múlt év a bankrendszer szempontjából: miközben gyorsulni látszott a volumennövekedés, sem a vállalati, sem a lakossági piacon nem jelentkeztek új, kiugró termékek vagy bankok. Egyértelműen lassult a devizában denominált hitelek növekedése, sőt, a vállalati forinthitelek gyorsabban bővültek. Egyre feszültebb a likviditási helyzet, némely bank szinte csak a pénzpiacról finanszírozta növekedését. Ez a világpiacon tapasztalható likviditási bőség és az alacsony kamatok mellett ma még – látszólag – nem probléma. A hazai piacot az árfolyam első félévi leértékelődése, majd második félévi felértékelődése határozta meg, így minden elemzés előtt érdemes valamennyi devizában denominált volument az árfolyam-ingadozással korrigálni.
LIKVIDITÁSI REJTÉLY. A jegybanki alapkamat az év második felében indított lassú kamatciklusnak mintha a tetejére ért volna. A bankpiacon folytatódott a pozíciók lassú átrendeződése, ugyanakkor „nagy kiugrást” 2006-ban nem figyelhettünk meg. A szektor eredményességéről egyelőre csak előzetes képünk van: a nem auditált adatokhoz képest az auditált számok az eredményoldalon akár milliárdokkal elmozdulhatnak, ahogyan az egy évvel korábban is történt.
A nemzetközi pénzpiacokat továbbra is a „likviditási rejtély” (liquidity puzzle) uralja, vagyis igen komoly likviditási bőség uralkodik – szárnyaló eszközárak (elsősorban ingatlan és részvény), alacsony kamatok és stabilan alacsony infláció mellett. A vezető jegybankárok és a pénzügyi stabilitáson őrködők ilyen helyzetben óvatosan hangsúlyozzák az inflációs cél fontosságát, rámutatnak a piaci buborékok kipukkadásának lehetőségére, és figyelmeztetnek, hogy minden likviditásban bőséges időszaknak vége szakad egyszer.
A magyar bankpiac láthatólag nem tart e bőség elapadásától – az anyabankokba mint végső mentsvárakba fektetett bizalom mintha erősebb lenne minden tankönyvi szabálynál. A bankszektor átlagát tekintve az ügyfélhitelek és ügyfélbetétek hányadosa – minden korábbi mértéket felülmúlóan – jócskán meghaladta a 130 százalékot, azaz a betétek megközelítően sem tudják az egyébként lassuló hitelkihelyezéseket finanszírozni.
Erre a tendenciára mind a jegybank, mind a pénzügyi felügyelet 2003 óta – amikor az arány először lépte át a 100 százalékot – évről évre felhívja a figyelmet, de mivel a likviditási bőség nem csökken, különösebb piaci reakció még egyszer sem érkezett. Pedig ilyen mértékű finanszírozási feszültség sem a régió, sem az Európai Unió, sem az Egyesült Államok bankjaira nem jellemző. Egyébiránt a hazai bankszektor teljesen kettészakadt: a még mindig erős ügyfélbázisúnak mondható néhány bankkal szemben egyre több a magát kifejezetten a pénzpiacról finanszírozó hitelintézet.
A likviditási feszültség erősödése enyhén növekvő volumenek mellett következett be. Amennyiben az árfolyamváltozással nem korrigált növekedési ütem mellett kiszámítjuk az azzal helyesbítettet is, akkor az utóbbi azt mutatja: a bankszektor teljes eszközállományának növekedési üteme a 15-20 százalékos sávban ingadozott, ami reálértékben a korábbiaknál gyorsabb tempónak felel meg; eközben egyértelműen nőtt a közvetítés mélysége (vagyis a mérlegfőösszeg/GDP-mutató) is.
HITELPIACOK. A korábbi években megfigyelt tendencia 2006-ban módosult: tavaly nem a vállalati hitelek növekedése lassult, és a lakossági hiteleké gyorsult, hanem éppen fordítva. Az előbbi téren 2005 közepéig figyelhettük meg a hitelvolumen bővülésének egyértelmű fékeződését, azóta azonban kismértékű gyorsulás látszik. Ez a jelenség – amely elsősorban a forinthitelek második félévi megugrásának köszönhető – semmiképpen sem magyarázható a beruházási piac virágzásával, hiszen a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) előzetes adatai szerint 2006-ban Magyarországon az beruházások abszolút értékben csökkentek. Ehhez csak az év végi vállalati hiteladatok „igazodnak”: decemberben a hitelvolumen gyarapodásának üteme (az árfolyam-korrekciót is figyelembe véve) visszaesett. A devizahitelek növekedési üteme kifejezetten lassult, sőt, a devizahitelek volumene ismét 50 százalék alá csökkent az állományon belül.
Némileg átrendeződött a vállalati hitelek szegmensének élmezőnye: határozottan piacot nyert tavaly a Raiffeisen, az Erste és a CIB, ugyanakkor veszítettek súlyukból a korábbi piacvezetők: az MKB, az OTP, a HVB (új nevén már UniCredit) és a K&H. Továbbra is elkülönül azonban a „felsőház” és az „alsóház”: a hét nagy szereplő vállalati-piaci súlya 8 és 15 százalék közé esik, míg a legnagyobb részesedésű középbank is csak 3 százalékkal dicsekedhet.
A lakossági piac legjelentősebb fordulata, hogy véget ért a devizahitelek szárnyalása. Ám még így is 20-25 százalékkal bővültek a deviza alapú lakossági adósságok, amiből az következik, hogy a forinthitelek stagnálása mellett az alapvetően forintjövedelemre támaszkodó magyar lakosság szinte fele-fele arányban osztja meg adósságát a forint és a deviza között. A 2006-os év árfolyam-volatilitása egyelőre nem okozott érezhető hitelromlást, igaz, számos bank – a törlesztőrészlet változatlan szinten tartásával és a futamidő módosításával – igyekszik korlátok közé szorítani a lakossági adósságszolgálati rátát. A lakossági hitelportfólió még mindig nem tekinthető beérettnek, a bővülés sokkal gyorsabb, mint a romlás.
Hasonlóan az előző évhez, 2006-ban is a szabad felhasználású hitelek növekedése volt a leggyorsabb: havi 4-6 százalékkal bővült a volumen, és tisztán devizaalapon folyósították e kölcsönféleséget. Még mindig a lakáshitelek állománya a legnagyobb, de a növekedésük erőteljesen lassult, és jelenleg az állománynak már közel 30 százaléka devizaalapú. Az ezredfordulós piac meghatározó terméke, a lakossági gépkocsihitel és -lízing viszont egyértelműen törésponthoz érkezett: e szegmenst az egyre nagyobb kockázatú konstrukciók ellenére sem lehet élénkíteni. Megtorpanni látszik a lízingcégek banki refinanszírozása is; e társaságok alternatív termékeket (berendezés- és ingatlanlízing) próbálgatnak, a refinanszírozás pedig stagnál. A lakossági hitelpiacon az OTP némi térvesztése észlelhető, de a csoportnak (az OTP mellett a bank szakosított hitelintézetei és a Merkantil Bank) még mindig 40 százalék körüli a részesedése. A piacon jelentős pozíciókat továbbra is az Erste és a Raiffeisen Bank nyert, mellettük számottevő növekedést a HVB (UniCredit) és az időközben tulajdonost váltó Ella Bank tudott felmutatni.
Az elemzés első részében likviditási feszültségről írtunk, ami elsősorban a stabil betétek hiányában jelentkezik. A stabil ügyfélforrás kiépítésében azonban egyre kisebb szerepe van a bankbetéteknek. A vállalati forintbetétek még nőttek valamelyest, a lakosságiak viszont az augusztusi kamatadó-mizéria hatására visszazuhantak, és csak a decemberi kamatjóváírással tértek ismét magukhoz.
VONZÓ ALAPOK. A júliusi betétszint augusztus végére 240 milliárd forinttal apadt, ezen belül 200 milliárddal – 15 százalékkal – esett a látra szóló állomány; annyiban tehát józannak bizonyult a lakosság, hogy elsősorban nem a lekötött betéteit törte fel. A betétkiáramlás egyértelműen a befektetési alapok irányába mozdult el.
A források ilyen átrendeződése kettős hatással járt. Egyrészt tovább növelte a bankok lappangó likviditási feszültségét, mivel a pénzintézet csak korlátozottan képes saját befektetési alapjából finanszírozni a hiteleit. A statisztikák nem mutatják egyértelműen, hogy az alapokon keresztül történő keresztfinanszírozás a bankrendszer egyes csoportjain belül pontosan mekkora volument jelent, így közvetlenül csak a betétfinanszírozás gyengülését tudjuk megállapítani. A kamatadó némileg átrendezte a piaci pozíciókat: kétségtelenül a legnagyobb részt az OTP vesztette, míg a „feltörekvő” lakossági bankok közül a BB, a HVB (UniCredit), a CIB és a Raiffeisen sikeresen növelte lakossági forrásait.
KÉTESÉLYES PROFITTRENDEK. Amiről a legkevésbé tudunk bármi biztosat mondani, az a jövedelmezőség és a nyereség alakulása. A nem auditált számok rendkívül bizonytalanok, így még az sem dőlt el, hogy tavaly gyorsabban vagy lassabban nőtt-e a teljes bankszektor eredménye, mint egy évvel korábban. Annyi azért állítható: tavaly is az OTP-csoport adta a szektor eredményének több mint felét. Ha ezt a csoportot nem számítjuk, akkor az előzetes adatokból az tűnik ki: tavaly több banknak csökkent a nyeresége, mint ahánynak nőtt.
Az inkább romló, semmint javuló eredményesség mögött nagyjából a korábbi évivel azonos ütemben gyarapodó kamat- és jutalékjövedelem, az ezekkel együtt mozgó működési költségek, illetve az addiginál sokkal erőteljesebb értékvesztés-elszámolás és céltartalékképzés húzódik meg. Ezek végleges, auditált eredménye még jelentősen módosíthat a jelenlegi egyedi profitkilátásokon.
