Hivatalos céldátum híján nem kezdték még el az euróra való felkészülést a hazai bankok, ám úgy vélik, minél később csatlakozunk a monetáris unióhoz, annál könnyebb – és olcsóbb – lesz az átállás. A magyar bankrendszer devizásodása ugyanis már mostanra is komoly méreteket öltött, a hitelek felét manapság sem a magasabb kamatmarzsot biztosító forintban nyújtják a bankok, és ez a folyamat várhatóan csak erősödik a következő években. Mindez folyamatosan felkészíti a banki informatikai rendszereket, az alkalmazottakat és az ügyfeleket is az eurós időszakra – mondják a bennfentesek, hozzátéve persze, hogy azért nem lesz észrevehetetlen a közös európai pénznem bevezetése. Azon túl, hogy le kell cserélni a gazdaságban forgó teljes készpénzállományt, át kell állítani az ügyfelek teljes számlaállományát, továbbá minden banki és befektetési szolgáltatást eurósítani, a forint megszűnése néhány klasszikus banki tevékenységet is szükségtelenné tesz. Alaposan visszaszorul például a valutakereskedelem és a pénzváltás, az euró tehát alacsonyabb költségeket, de alacsonyabb bevételeket is eredményez a bankoknál. A konverziós költsé-
gek ugyanis meredeken csökkenhetnek, de ugyanígy mérséklődik a nemzetközi átutalásokon vagy a valutakereskedelmen elérhető bevétel nagysága is. Szintén nagy változást okoz a hazai és az eurózóna kamatszintjének az összesimulása.
Bő két év, és a magyarországi bankoknál is életbe lép az uniós díjszabás. Ez a lépés az egységes eurófizetési térség (Single Euro Payments Area – SEPA) kialakításának lényeges eleme, s mögötte az EU azon törekvése áll, amely szerint az azonos gazdasági térséghez tartozó országok polgárai ugyanazokért a szolgáltatásokért ugyanazokat a díjakat fizessék.
HAZAI ELŐZMÉNYEK. Elsősorban a lakosságnál lényegesen nagyobb átutalási forgalmat bonyolító vállalkozások bankköltségeit mérsékelheti az a 2008 januárjától – igaz, egyéves türelmi idővel – életbe lépő direktíva, amely előírja, hogy a tagországok bankjai 50 ezer euró alatti összegek esetén nem számolhatnak fel magasabb díjat egy külföldre irányuló devizaátutalásért, mint egy hasonló belföldi tranzakcióért. Noha a SEPA-szabályok hazai bevezetéséhez jogszabály-módosításra is szükség van, az átállás nem lesz előzmény nélküli. Egy, az év elejétől nálunk is bevezetett szabály szerint például a pénzintézeti átutalásoknál már most kötelező feltüntetni a nemzetközi számlaszámot (International Bank Account Number – IBAN), valamint a nemzetközi bankazonosító kódot (Bank Identification Code – BIC), más néven SWIFT kódot. Hasonlóképpen, a magyar ügyfelek számára is egységesülnek az unió határain belül a készpénzfelvét belföldi és külföldi tarifái. Mivel a SEPA létrehozásának legfőbb célja, hogy erős versenyt generáljon, a bankokban felszámolt díjak várhatóan csökkenni fognak – mondta a Figyelőnek a Magyar Bankszövetség egyik szakembere. Ma egy készpénzfelvétel idegen ATM-ből belföldön 400 forint körüli összegbe kerül, ám külföldön mintegy 4 eurót kell érte fizetni. A SEPA életbe lépését követően a két díjnak azonosnak kell lennie, a kártyánkat kibocsátó banknak mindkét tranzakcióért ugyanannyit kell felszámolnia.
CSIPPEL ELLÁTVA. A bankok lakossági klienseinek tömegeit érinti az a másik, szintén 2010 végétől alkalmazandó uniós direktíva is, amely szerint a következő évtizedben csak csippel ellátott bankkártyák lehetnek forgalomban. Mivel az efféle kártyák gyakorlatilag hamisíthatatlanok, a változás a bankokat és az ügyfeleket egyaránt számos kellemetlenségtől kímélheti meg. Ami a költségeket illeti, a hazai bankok jelenleg beérik a dombornyomott kártyák 3,5-4,0 ezer forintos éves díjával, és nem számítanak fel extrát a csipekért. Szintén a bankokat terheli majd, hogy egyszersmind a készpénzfelvételre alkalmas ATM-eket és a kártyás fizetésnél használt POS-terminálokat alkalmassá kell tenni a csipek leolvasására. Az infrastruktúra megújítása pedig költséges: egy új ATM mai piaci átlagára 4,5 millió, egy POS-terminálé pedig 100 ezer forintra rúg.
Ezek a változások, valamint az, hogy az egységes piacon jobban összevethetőek lesznek a banki szolgáltatások árai, kikezdik a hazai hitelintézetek most még kiemelkedő jövedelmezőségét. Az esetenként 30 százalék feletti tőkearányos megtérülési mutatókhoz szokott banki menedzsment valószínűleg visszasírja majd az eurócsatlakozást megelőző aranykort, a jövedelmezőségi ráták lefelé tartó kiegyenlítődése ugyanis hosszabb távon be fog következni. Nem sokkszerűen persze, hiszen a folyamat már megkezdődött, és az euróbevezetést követő néhány évig is eltarthat, de a vége mégis az lesz, hogy a jelenlegi bankszektor szintű 20 százalék feletti tőkearányos jövedelmezőség jelentősen csökkenhet. (Az uniós bankok összesített sajáttőke-arányos jövedelmezősége (ROE) 2006-ban például 16,3 százalék volt, pedig az utóbbi két év e tekintetben átlag felettinek bizonyult.)
Mindeközben több pozitív következmény is tompítja a banki profitráták lemorzsolódását, például a kamatszintek kiegyenlítődése és az árfolyamkockázat eltűnése. Ez ugyanis nemcsak az ügyfeleket segíti hozzá olcsóbb és stabilabb pénzügyi instrumentumokhoz, de prudensebbé és kiszámíthatóbbá teszi a bankok működését is. A pénzintézetek szempontjából azonban a legnagyobb pozitívum vélhetően az egységes eurós piacból származó forgalombővülés lehet, illetve az, hogy a lakosság banki ellátottságának mértéke várhatóan felzárkózik az eurózóna országainak szintjéhez. Különösen a befektetési banki és tőkepiaci szolgáltatásokban van bőven tartalék, az itt várható volumennövekedés tudja majd esetleg kárpótolni a bankokat a klasszikus pénzintézeti tevékenységeknél elszenvedett piacvesztésért.
