Erős kezdés után nagy visszaesés, és a végén tisztességes befejezés – rajzolja meg sommásan Persányi Miklós, minap leköszönt környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter teljesítménygörbéjét Farkas István, a Magyar Természetvédők Szövetségének elnöke. Az Országos Környezetvédelmi Tanács (OKT) tagjaként – a kormányzat e testület keretei között szondáztatja meg a környezetvédelmet érintő elképzeléseit a tudomány, a gazdasági érdekvédelmi, illetve a civil szervezetek képviselőinek a körében – Farkas is jelen volt, amikor a miniszter úgy búcsúzott el a tanács tagjaitól, hogy önironikusan a Gyaloggalopp című film Fekete Lovagjához hasonlította magát. Mint mondta, olyan szerepbe kényszerült, hogy neki sem maradt más választása, mint hogy „vagdalkozzon derekasan, és küzdjön akkor is, amikor már mindkét karját levágták, végül ajánlja fel önérzetesen a döntetlent a győzőnek”.
GAZDASÁGI TÚLERŐ. A szakmailag egyértelműen kompetensnek tartott miniszter a hozzáértését Farkas szerint nem tudta érvényesíteni a kormányban. Ennek oka, hogy a tárca jelentősége 1998 óta folyamatosan csökken, mivel a cél az, hogy a környezetvédelem ne feszüljön ellene a gazdasági érdekeknek. A tudomány képviseletében Kerekes Sándor professzor, a Budapesti Corvinus Egyetem Környezetgazdaságtan Intézetének igazgatója, az OKT alelnöke nem annyira a környezetvédelmi tárcát tartja súlytalannak, mint inkább a gazdasági minisztériumot túlsúlyosnak – ami a környezetvédelmi tárca érdekérvényesítési lehetőségeit erősen meghatározza. „Egy átmeneti közgazdasági racionalitás nevében föláldozunk dolgokat, amiket nem kellene, és ennek ellenében a miniszter vajmi keveset tudott tenni” – vélekedik a professzor.
 |
Főbb intézkedések
■ A KvVM menedzselte a minden rekordot megdöntő 2006-os tavaszi áradás elleni védekezést.
■ Szennyvizes, hulladékos rendszerek épültek, egyúttal megkezdődött a legnagyobb szennyezett gócok felszámolása és az azbesztmentesítés.
■ Bevezették a szén-dioxid-kibocsátás kiosztási rendszert.
■ A korábbi összeg hússzorosára növelték az agrár-környezet-gazdálkodási támogatásokat. |
|
|
|
|
Ezzel szemben Farkas István kevésbé elnéző. Szerinte Persányi felelőssége, hogy a kudarcokat is sikerként kommunikálta, és ezzel elfedte a bajt. Amikor a kormány kiadás- és létszámcsökkentést rendelt el, akkor a miniszter élen járt a lefaragásban, és nem próbált a társadalmi hátterére támaszkodva jobb pozíciót kiharcolni, sőt, arról beszélt, milyen sok pénz van a környezetvédelemben. Holott a számokat az európai uniós források dobták meg, amiket viszont kizárólag nagyberuházásokra lehet fordítani. Farkas István úgy látja, a miniszter az EU-beruházások levezénylésében jelölte meg a saját szerepét.
„Könnyen kaptak zöld utat olyan támogatások, amelyek környezetvédelmi szempontból megkérdőjelezhetőek” – kifogásolja Kerekes Sándor. Ennek részben az is az oka, hogy az OKT tagjai nem kapták meg időben az előterjesztéseket, így idő sem maradt azok véleményezésére. Így hiába van köztük egyetértés abban, hogy nem szabadna környezetvédelmi pénzekből a bioetanol-gyártást, közvetve tehát az automobilizmust támogatni, ez mégis megtörténik. Minisztersége utolsó egy évére Farkas István a nemzetközi klímapolitika, Verespatak ügye, és a génmódosított növények termesztésbe engedése elleni fellépése miatt adna Persányi Miklósnak piros pontot. Felrója viszont azt, hogy a tárcavezető elhanyagolta a környezetstratégiai gondolkodást, és annak menedzselését kiengedte a minisztérium felügyelete alól. Emellett az átszervezésekkel és a létszámcsökkentéssel meggyengítette a zöld hatóságokat. Erős sérelem a civilek részéről az is, hogy a könnyen megsértődő miniszter visszatérően „a gazdasági fejlődésnek ellenszegülő” zöldeket ostorozta. Mindezek után Farkas István nem adna a miniszternek prémiumot.
Az üzleti élet szereplőinek nevében Civin Vilmos, a Magyar Villamos Művek környezetvédelmi osztályának vezetője Verespatak mellett az EU-csatlakozással és az EU-pénzekkel összefüggő ügyek, illetve a Rába ausztriai eredetű folyószennyezésének menedzselését, valamint az illegális német szemétszállításokkal szembeni határozott kiállást értékeli Persányi tevékenységében. Az európai uniós szén-dioxid- kibocsátási kvóták nemzeti kiosztási tervéről viszont megállapítja, hogy a tárcánál ezen a témán túl kevés szakember dolgozott, és az OKT-ban megfogalmazott véleményeket csak részben sikerült beépíteni a magyar előterjesztésbe. Ezek alapján Civin Vilmos leginkább az „egyenletes eredményesség” kifejezéssel tudja jellemezni Persányi tevékenységét.
