Vakargathatják a fejüket hétfőnként a jegybank monetáris tanácsának (MT) tagjai, látva az elmúlt néhány hónap béralakulását a versenyszférában. Az infláció második félévre várt csökkenése elvben már sok közgazdász szerint lehetővé tenné, hogy az MT nekilásson a 8 százalékos irányadó kamat farigcsálásának, ám a bérek szokatlanul gyors emelkedése óvatosságra int.
Az inflációs várakozásokat mindig a sarki zöldségesen, vagy valamelyik pesti piacon járkálva lehet a legjobban lemérni – tartja a makroelemzők hüvelykujj-szabálya. (A lakosság által érzékelt, várt és a tényleges infláció közötti szakadékról lásd a grafikont.) De a jelek szerint a vállalatvezetők is sokat időzhetnek a kofáknál, mivel a versenyszféra bruttó béreinek növekedése az első két hónapban jócskán meghaladta a költségvetés által fizetettekét. Számos elemző már meg is kongatta a vészharangot: a piaci szereplők előre beárazták bérmegállapodásaikban az idei várható pénzromlást – amelyet a Pénzügyminisztérium (PM) csak nemrég emelt fel 7 százalékra a korábban tervezett 6,2 százalékról.
Kérdés, a hónapok óta tartó magas bérinfláció mennyiben tudható be a gazdaság kifehéredésének, illetve milyen mértékben tükrözi az inflációs várakozások megemelkedését.
ELŐRE FIZETVE. A béremelkedés 2006 második felében lódult neki ismét. Számos közgazdászban erős a gyanú, hogy a szeptemberben bejelentett Gyurcsány-csomag várható megszorításainak hatására több vállalat döntött úgy: előre kifizeti a jutalmakat, prémiumokat, extra juttatásokat, ily módon vonva ki azokat a súlyosbodó közterhek alól. A versenyszektorban tapasztalt bérgalopp azért lehet veszélyes, mert a bérköltség emelkedése, a cégek kiadásainak a növekedése közvetlenül, azonnal megjelenhetnek az árakban is. A költségvetésből finanszírozott bérek esetében ez a hatás nem érződik. Könnyen változtathat azonban az állami szektorba tartozók költekezési szokásain, hogy a 13. havi fizetéseket júliustól havi részletekben folyósítják. Az eddig évente egy összegben megkapott juttatás így beépül a „havi fixbe”, s így kvázi-fizetésemelésként jelentkezik. Hiába tehát a jegybanki becslések szerint átlagosan 3,8 százalékos reáljövedelem-csökkenés az idén, korántsem biztos, hogy ez visszafogja a költekezési hajlandóságot.
FEHÉRÍTŐ HATÁS. A versenyszféra béremeléseire – az inflációs várakozások megerősödésén, vagyis az elvárt és megkapott fizetésemeléseken túl – magyarázatul szolgálhat, hogy az adó- és járulékszabályok változása következtében elindult a gazdaság kifehéredése. Érthető módon ezt hangoztatja például a pénzügyi tárca is. Valóban elképzelhető, hogy sokan a dupla járulék fizetése helyett inkább a minimálbérnél magasabb jövedelmet fizettek ki alkalmazottaiknak. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján a tavalyi második félévre 670 ezer egyéni vállalkozó szerepelt a nyilvántartásokban, ami csaknem 6 százalékkal kevesebb az egy évvel korábbinál, a vállalkozói igazolvánnyal is rendelkező egyéni vállalkozók száma pedig 35 ezerrel (7,5 százalékkal) esett vissza. A PM érve szerint ez, valamint a versenyszféra cégeinek létszámnövekedése egyértelműen a kifehéredésre utal.
A dilemma tehát adott: mi húzódhat meg a bérnövekedés hátterében? A monetáris tanács április 23-i ülésén a tanács éppen erre hivatkozva nem változtatott a 8,0 százalékos alapkamaton, holott a piaci elemzők közül többen is kamatcsökkentésre számítottak. A múlt héten közzétett jegyzőkönyv szerint „megosztott volt a Tanács a tekintetben, hogy a hónapok óta tartó magas bérinfláció mennyiben tulajdonítható a gazdaság kifehéredésének, illetve milyen mértékben tükrözi az inflációs várakozások megemelkedését”.
Közgazdászok egyetértenek abban, hogy a dilemma eldöntéséhez idő – legalább még egy-két hónap bérstatisztikája – kell. A KSH lapunk megjelenése napján, csütörtökön publikálja idevágó márciusi adatait. Az OTP Bank elemzői például úgy vélik: ha továbbra is marad a 10 százalék körüli bérnövekedési ütem a magánszektorban, akkor az érdemben csökkentheti annak valószínűségét, hogy a jegybank elindítsa a várt kamatcsökkentési sorozatot.
