Felszámolási biznisz

Nyolcezer autótulajdonos család retteg. Ennyi ügyfele volt a fizetésképtelenné vált Il Ferro autóreklám-cégnek (Figyelő, 2007/8. szám), amely ellen a hirdetéseket felmatricázó vállalkozás 5 milliós kifizetetlen számla miatt kért felszámolást. A mindössze 3 millió forintos jegyzett tőkéjű kft.-től havi több mint 200 millió forintot várnak a szerződött partnerek. Ám a kifizetést a társaság hónapokra felfüggesztette, miután több mint másfél milliárd forintot begyűjtött az ügyfelektől. Rázós felszámolásnak ígérkezik, de az ilyesmi nem rendkívüli.

A Felszámolók és Vagyonfelügyelők Országos Egyesületének (FOE) adatai alapján a felszámolási eljárások mintegy 90 százalékában az adós cégnek szinte semmi vagyona sincs. A bejelentett hitelezői igények kielégítése így nem éri el átlagosan még az 1 százalékot sem. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy rosszhiszeműen „kimentették” volna a pénzt. Molnár György, a FOE elnöke szerint a csalárdság csupán az „üres” vállalkozások egyharmadánál valószínűsíthető.

Olyan is előfordul, hogy egy jól működő társaság önhibáján kívül kerül felszámolásba, és éppen a felszámoló magatartása miatt lehetetlenül el végleg. Erre példa annak a vállalkozónak az esete, aki egy hajdúsági kisvágóhíd fejlesztéséhez kapott kedvezményes hitelt az agrártárca megyei hivatala, a helyi takarékszövetkezet és egy kereskedelmi bank közreműködésével. A „kisbetűs” részben azonban a pályázó, a két bank, illetve a hivatal is elnézett egy kikötést. A beruházás az úgynevezett EU-agrárcsatlakozási hitellel megvalósult ugyan, de az adóhatóság évekkel később jogtalannak ítélte a támogatást, s a pénz visszafizetésére kötelezte az erre képtelen kft.-t.

A közigazgatási bíróság másodfokon is azt állapította meg, hogy nem a pályázó, hanem a két pénzintézet és a hivatal a felelős a tévedésért, de csak a takarékszövetkezet és a hivatal ismerte be a hibáját. A bank viszont lejárttá tette a pályázó hitelét, és felszámolási eljárást kezdeményezett a cég ellen. „A kirendelt felszámoló sem dolgozott megfelelően, például nem tartott be bizonyos határidőket, így a hajdan virágzó vállalkozásunk ellehetetlenült” – mondja a cég vezetője, aki éppen a kiszolgáltatottsága, a felszámoló esetleges bosszúja miatt nem óhajtott e helyütt névvel szerepelni.

Fedezetveszély?

Szakmai hibák sorozatát véli felfedezni a Falcotrade Zrt. – a hajdani Carnex-csoporthoz tartozó gyöngyösi vágóhíd – esetében is az egyik kisbefektető. Szerinte az eljárás során felvett 730 millió forint hitel sorsát teszi kiszámíthatatlanná, hogy a felszámoló egy, a húsiparban ismeretlen tárnoki társaságnak adta bérbe a vágóhidat. Információnk szerint az eredetileg autóalkatrész-, ruha- és élelmiszer-kereskedelemmel foglakozó bérlő, az Oxford Kft. kezébe került ezáltal az a raktárkészlet is, amely a több százmillió forintos banki kölcsön fedezete. Ettől kezdve tehát a 3 millió forint jegyzett tőkéjű kis kft. lett nem csupán a nemrég Sapard-hitelből felújított feldolgozó, hanem a legutóbbi hitelfedezet használója is, s jót kell állnia a kölcsön visszafizetéséért.

Ha bármi történne a bérlővel – ami az importnak kedvező erős forint és a feszített húspiaci verseny miatt nem zárható ki -, akkor nemcsak a raktárkészlet kerülhet veszélybe, de az a forrás is, amelyet éppen a húsfeldolgozó működtetésére vettek fel. A Falcotrade ez esetben menthetetlenné válna, üzletrészei, vagyona leértékelődne. Úgy tudjuk, az Oxford Kft. már el is kezdte a raktárkészlet értékesítését, sőt a feldolgozó egyes eszközeit is eladásra kínálja. Pintér Benedek, a felszámoló Mátra Holding képviselője az eszközök eladását cáfolta, mint mondta, a bérlő megkezdte a termeléshez szükséges alapanyagok vásárlását.

„Nem könnyű a felszámolók helyzete; az eljárás során ők kerülnek a támadások középpontjába, miközben a több évig elhúzódó ügyek végén legtöbbször még a saját költségeiket és munkadíjukat sem tudják elismertetni” – magyarázza Molnár György. A munka zömét adó egyszerűsített felszámolási eljárások során, amikor se vagyon, se irat, se cégvezetés nem áll a felszámolók rendelkezésére, mód lenne a gyors, 6-8 hónap alatti befejezésre. Ám az esetleges adóhatósági utóellenőrzést időben lehetővé kell tenni, így ritka, ha másfél évnél hamarabb pont kerülhet egy ügy végére. Amennyiben a felszámolt cégnek nincs vagyona, akkor még az egyszerűsített eljárás 300 ezer forintos díját sem tudja megkapni a felszámoló, mindössze a 100 ezer forint garantált „minimális” díj jut neki, amiből az egy-egy ügyön dolgozó három képzett szakember munkadíját sem lehet kigazdálkodni.

A bonyolultabb ügyek a pereskedésekkel együtt a jellemzően 2-3 éves felszámolási idő többszörösére, akár 7-8 évre is elnyúlhatnak, ekkor a követelés átlagosan 5 százaléka az érvényesíthető felszámolói díj. Mégis ritka az olyan, nagy volumenű, sikeres felszámolás, mint korábban a Mizóé, amely után komolyabb summát, 5 millió forintot kapott a felszámoló. Molnár György számításai alapján 10 felszámolásból legfeljebb 2-3 olyan ügy adódik, amely nem egyszerűsített eljárás, és érdemi bevételre számíthat a felszámoló, hogy a többi, nem jövedelmező eljárás lebonyolítására tartalékolhasson. Még nehezebb helyzetben vannak a kis felszámoló cégek, amelyeknek nincsenek tartalékaik, és kapacitásuk sincs nagyobb bevétellel kecsegtető komolyabb eljárásokra.

Ez a „bevételszűke” magyarázhatja, hogy nem egy felszámoló „trükközik”. Tavaly nagy vihart kavart a szakmában, hogy egyikük egy 150 millió forintos követelést a piaci érték töredékért adott el, bírálói szerint azért, hogy az eljárásban érintett társaság hozzájusson a felszámolói díjhoz szükséges bevételhez. Molnár György elismeri ugyan, hogy létezik trükközés is, de meggyőződése, hogy a többség a szabályok szerint jár el. Márpedig a szabályok – éppen az esetleges kártérítési perek miatt – 50 millió forintos tőkefedezetet, illetve felelősségbiztosítást írnak elő a felszámoló cégeknek. Szintén szigorú regulák érvényesek az értékesítési módokra. A vagyonelemet, követelést külső szakértővel kell felbecsültetni, és az így megállapított áron kell meghirdetni. Ha nem kel el, az árat fokozatosan lehet csökkenteni, esetenként 20-30 százalékkal. A szakember tapasztalatai szerint a felszámolásból származó eszközök legtöbbször végül a piaci ár felén találnak gazdára.

Bakik a jogszabályban

Tíz éve még mintegy 300 felszámoló volt, ebből mára 113 cég maradt a piacon, miközben a felszámolások és a végelszámolások száma meredeken emelkedik. Míg öt éve 12 ezer eset volt, addig az idén 21-22 ezer várható, a már folyamatban lévő ügyekkel együtt. Molnár György szerint nemcsak a rossz gazdasági helyzet, a megszorítások, a romló versenyképesség duzzasztja a felszámolások számát, de az elhibázott jogszabály-változtatások is. Egy frissen alakuló kft.-nek az eddig minimálisan előírt 3 millió forintjából a megalakulás költségei után édeskevés pénze marad a tényleges működésre, piacépítésre. Ha a tervezet szerint lecsökkentik a tőkeminimumot, a cégeknek esélyük sem marad, hogy jövedelmező tevékenységet indítsanak. „Valóban könnyíteni kell a cégalapítást, de nem a minimális tőkéből, hanem az adminisztrációból kellene lefaragni” – véli a szakember.

A gazdaság fehérítéséhez ugyanakkor szükség lenne arra, hogy az egyéni vállalkozások is bekerüljenek a csődtörvény hatálya alá, mert e szabályozás jelenleg csak a társas vállalkozásokra vonatkozik. A hiányosságot részben orvosolja majd az „egyéni cég” mint vállalkozási kategória bevezetése uniós mintára.

A legsürgetőbb teendő Molnár szerint mégis a csődtörvény módosítása lenne. A hitelezők és az adós védelmében ne csak akkor lehessen felszámolást kezdeményezni, amikor a cég már – vagyonát, eszközeit vesztve – fizetés- és életképtelen, hanem korábban is. Akkor, amikor kirendelt szakember felügyelete alatt még reorganizálható, megmenthető a vállalkozás, illetve a legrosszabb esetben is van annyi vagyona, hogy a hitelezők hozzájuthassanak a követelésükhöz.

(A cikk teljes terjedelemben a Figyelőben olvasható)