Nyolcezer autótulajdonos család retteg. Ennyi ügyfele volt a fizetésképtelenné vált Il Ferro autóreklám-cégnek (Figyelő, 2007/8. szám), amely ellen a hirdetéseket felmatricázó vállalkozás 5 milliós kifizetetlen számla miatt kért felszámolást. A mindössze 3 millió forintos jegyzett tőkéjű kft.-től havi több mint 200 millió forintot várnak a szerződött partnerek. Ám a kifizetést a társaság hónapokra felfüggesztette, miután több mint másfél milliárd forintot begyűjtött az ügyfelektől. Rázós felszámolásnak ígérkezik, de az ilyesmi nem rendkívüli. A Felszámolók és Vagyonfelügyelők Országos Egyesületének (FOE) adatai alapján a felszámolási eljárások mintegy 90 százalékában az adós cégnek szinte semmi vagyona sincs. A bejelentett hitelezői igények kielégítése így nem éri el átlagosan még az 1 százalékot sem. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy rosszhiszeműen „kimentették” volna a pénzt. Molnár György, a FOE elnöke szerint a csalárdság csupán az „üres” vállalkozások egyharmadánál valószínűsíthető.
A Gyöngyösi vágóhíd. A húsiparban ismeretlen kis cég vehette bérbe a felszámolótól.
Olyan is előfordul, hogy egy jól működő társaság önhibáján kívül kerül felszámolásba, és éppen a felszámoló magatartása miatt lehetetlenül el végleg. Erre példa annak a vállalkozónak az esete, aki egy hajdúsági kisvágóhíd fejlesztéséhez kapott kedvezményes hitelt az agrártárca megyei hivatala, a helyi takarékszövetkezet és egy kereskedelmi bank közreműködésével. A „kisbetűs” részben azonban a pályázó, a két bank, illetve a hivatal is elnézett egy kikötést. A beruházás az úgynevezett EU-agrárcsatlakozási hitellel megvalósult ugyan, de az adóhatóság évekkel később jogtalannak ítélte a támogatást, s a pénz visszafizetésére kötelezte az erre képtelen kft.-t. A közigazgatási bíróság másodfokon is azt állapította meg, hogy nem a pályázó, hanem a két pénzintézet és a hivatal a felelős a tévedésért, de csak a takarékszövetkezet és a hivatal ismerte be a hibáját. A bank viszont lejárttá tette a pályázó hitelét, és felszámolási eljárást kezdeményezett a cég ellen. „A kirendelt felszámoló sem dolgozott megfelelően, például nem tartott be bizonyos határidőket, így a hajdan virágzó vállalkozásunk ellehetetlenült” – mondja a cég vezetője, aki éppen a kiszolgáltatottsága, a felszámoló esetleges bosszúja miatt nem óhajtott e helyütt névvel szerepelni.
VESZÉLYBEN A FEDEZET? Szakmai hibák sorozatát véli felfedezni a Falcotrade Zrt. – a hajdani Carnex-csoporthoz tartozó gyöngyösi vágóhíd – esetében is az egyik kisbefektető. Szerinte az eljárás során felvett 730 millió forint hitel sorsát teszi kiszámíthatatlanná, hogy a felszámoló egy, a húsiparban ismeretlen tárnoki társaságnak adta bérbe a vágóhidat. Információnk szerint az eredetileg autóalkatrész-, ruha- és élelmiszer-kereskedelemmel foglakozó bérlő, az Oxford Kft. kezébe került ezáltal az a raktárkészlet is, amely a több százmillió forintos banki kölcsön fedezete. Ettől kezdve tehát a 3 millió forint jegyzett tőkéjű kis kft. lett nem csupán a nemrég Sapard-hitelből felújított feldolgozó, hanem a legutóbbi hitelfedezet használója is, s jót kell állnia a kölcsön visszafizetéséért. Ha bármi történne a bérlővel – ami az importnak kedvező erős forint és a feszített húspiaci verseny miatt nem zárható ki -, akkor nemcsak a raktárkészlet kerülhet veszélybe, de az a forrás is, amelyet éppen a húsfeldolgozó működtetésére vettek fel. A Falcotrade ez esetben menthetetlenné válna, üzletrészei, vagyona leértékelődne. Úgy tudjuk, az Oxford Kft. már el is kezdte a raktárkészlet értékesítését, sőt a feldolgozó egyes eszközeit is eladásra kínálja. Pintér Benedek, a felszámoló Mátra Holding képviselője az eszközök eladását cáfolta, mint mondta, a bérlő megkezdte a termeléshez szükséges alapanyagok vásárlását.
Molnár György, a FOE elnöke szerint a csalárdság csupán az „üres” vállalkozások egyharmadánál valószínûsíthetõ.
„Nem könnyű a felszámolók helyzete; az eljárás során ők kerülnek a támadások középpontjába, miközben a több évig elhúzódó ügyek végén legtöbbször még a saját költségeiket és munkadíjukat sem tudják elismertetni” – magyarázza Molnár György. A munka zömét adó egyszerűsített felszámolási eljárások során, amikor se vagyon, se irat, se cégvezetés nem áll a felszámolók rendelkezésére, mód lenne a gyors, 6-8 hónap alatti befejezésre. Ám az esetleges adóhatósági utóellenőrzést időben lehetővé kell tenni, így ritka, ha másfél évnél hamarabb pont kerülhet egy ügy végére. Amennyiben a felszámolt cégnek nincs vagyona, akkor még az egyszerűsített eljárás 300 ezer forintos díját sem tudja megkapni a felszámoló, mindössze a 100 ezer forint garantált „minimális” díj jut neki, amiből az egy-egy ügyön dolgozó három képzett szakember munkadíját sem lehet kigazdálkodni.
A bonyolultabb ügyek a pereskedésekkel együtt a jellemzően 2-3 éves felszámolási idő többszörösére, akár 7-8 évre is elnyúlhatnak, ekkor a követelés átlagosan 5 százaléka az érvényesíthető felszámolói díj. Mégis ritka az olyan, nagy volumenű, sikeres felszámolás, mint korábban a Mizóé, amely után komolyabb summát, 5 millió forintot kapott a felszámoló. Molnár György számításai alapján 10 felszámolásból legfeljebb 2-3 olyan ügy adódik, amely nem egyszerűsített eljárás, és érdemi bevételre számíthat a felszámoló, hogy a többi, nem jövedelmező eljárás lebonyolítására tartalékolhasson. Még nehezebb helyzetben vannak a kis felszámoló cégek, amelyeknek nincsenek tartalékaik, és kapacitásuk sincs nagyobb bevétellel kecsegtető komolyabb eljárásokra.
Eljárástár
CSŐD. Ennél az eljárásnál az adós kérésére a hitelezők fizetési haladékot adnak, esetleg a tartozás egy részét is elengedik. A cél a cég továbbélése.
FELSZÁMOLÁS. Az adós, a hitelező, vagy a végelszámoló kérelmére, illetve a cégbíróság értesítése alapján indulhat el az eljárás, miután az adós cég fizetés-képtelenné vált. Célja az adós cég megszüntetése.
VÉGELSZÁMOLÁS. A cég jogutód nélkül megszűnik, de vagyona elegendő a követelések kielégítésére.
BAKIK A JOGSZABÁLYBAN. Tíz éve még mintegy 300 felszámoló volt, ebből mára 113 cég maradt a piacon, miközben a felszámolások és a végelszámolások száma meredeken emelkedik. Míg öt éve 12 ezer eset volt, addig az idén 21-22 ezer várható, a már folyamatban lévő ügyekkel együtt. Molnár György szerint nemcsak a rossz gazdasági helyzet, a megszorítások, a romló versenyképesség duzzasztja a felszámolások számát, de az elhibázott jogszabály-változtatások is. Egy frissen alakuló kft.-nek az eddig minimálisan előírt 3 millió forintjából a megalakulás költségei után édeskevés pénze marad a tényleges működésre, piacépítésre. Ha a tervezet szerint lecsökkentik a tőkeminimumot, a cégeknek esélyük sem marad, hogy jövedelmező tevékenységet indítsanak. „Valóban könnyíteni kell a cégalapítást, de nem a minimális tőkéből, hanem az adminisztrációból kellene lefaragni” – véli a szakember.
Felszámolási tendenciák
■ Míg öt éve 12 ezer eset volt, az idén 21-22 ezer felszámo-lások végelszámolás várható.
■ A felszámolásba került cégek döntő többségének már az eljárás megindítá-sakor semmilyen vagyona nincs
■ A felszámolásból származó eszközök jellemzően a piaci ár felén találnak gazdára
■ A sikeres behajtás aránya a lejáratot követő 60 napon belül csaknem 60 százalék, ez 100 nap után 10 százalékra zsugorodik, a felszá-molás megindulá-sával pedig közelít a nullához
■ Egy eljárás jellem-zően 2-3 évig tart, de a bonyolultabb ügyek akár 8 évig is elnyúlhatnak
A legsürgetőbb teendő Molnár szerint mégis a csődtörvény módosítása lenne. A hitelezők és az adós védelmében ne csak akkor lehessen felszámolást kezdeményezni, amikor a cég már – vagyonát, eszközeit vesztve – fizetés- és életképtelen, hanem korábban is. Akkor, amikor kirendelt szakember felügyelete alatt még reorganizálható, megmenthető a vállalkozás, illetve a legrosszabb esetben is van annyi vagyona, hogy a hitelezők hozzájuthassanak a követelésükhöz.
ROSSZ CSŐDTÖRVÉNY. Kozma András, a Commerzbank Budapest Zrt. vezérigazgatója (korábban az Euler Hermes Hitelbiztosító Zrt. igazgatósági tagja) egyetért Molnár Györggyel abban, hogy a csődtörvény rossz. Nemzetközi összehasonlításban ezért sok Magyarországon a menthetetlen, kiürített cég, illetve ezért magas az egyszerűsített felszámolások száma, s alacsony a kilábalással kecsegtető csődöké. A gazdaságnak azokon a területein, ahol – például a körbetartozások miatt – az átlagnál nagyobb a fizetésképtelenség kockázata, különösen ajánlott az óvatosság. Ilyen az építőipar, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a fuvarozás, a szolgáltatás.
„Azért ilyen sok a felszámolás, mert a csődeljáráshoz csődegyezség kellene” – árnyalja a képet Michael C. Szabo, a Coface Hungary ügyvezető igazgatója. A hitelezőknek össze kellene fogni, s a követelésük nagy részéről le kellene mondani azért a hosszú távú célért, hogy életben maradjon a partner. Erre az áldozatra a többség nem hajlandó, s a bizalmatlanság nem is alap nélküli. Mire Magyarországon egy cég fizetésképtelenné válik, általában már nincs vagyona. A csődeljárások zöme ezért torkollik felszámolásba, s a végelszámolások többségére is ez a sors vár.
Németországban a csődbe került több évtizedes vállalkozások tulajdonosa inkább a saját házát is felajánlja fedezetként, csak tovább működhessen. Nálunk ellenben rövid távú a gondolkodás, sőt, a tulajdonosok, amikor érzik, hogy szorul a hurok, inkább egy vagy több másik céget alapítanak, és hagyják felszámolni az eredetit. Ez a „sejtosztódással” történő szaporodás a magyarázata annak, hogy a 600 ezer egyéni vállalkozót és a társaságokat is beszámítva mintegy 1,2 millió vállalkozást tartanak nyilván nálunk. Ebből Szabo szerint legfeljebb 200-250 ezer folytat tényleges tevékenységet.
Németországban eleve nem engedélyeznék, hogy egy tulajdonosnak ugyanarra a tevékenységre akár 8 párhuzamos cége legyen, hogy „szükség esetén” trükközni tudjon. A túl sok felszámolás egyébként Szabo szerint kelet-európai betegség, s Magyarországra különösen jellemző. Ez a magyarázata annak, hogy míg a cégek összlétszámára vetítve Nyugat-Európában 1 százalék alatt van a fizetésképtelenségi ráta, nálunk az arány 4 százalékos.
Időben kell lépni
Esélyük sincs, hogy megkapják a pénzüket a kielégítési sor végén álló kis hitelezőknek, így ezek vannak a legnagyobb veszélyben. Kozma András, a Commerzbank Budapest Zrt. vezére óva inti a kisebb beszállítókat, hogy a felszámolási eljárás megindításáig várjanak a követelésükkel, ha a partnerüknek nem akaródzik fizetni. A sikeres behajtás aránya a lejáratot követő 60 napon belül a legnagyobb, csaknem 60 százalék, ami 100 nap után alig 10 százalékra zsugorodik. Amikor pedig már meg is kezdődik a felszámolás, a legbölcsebb nem futni a pénz után: a hitelező kérjen a felszámolótól egy „behajthatatlansági” nyilatkozatot, hogy le tudja írni az elveszett követelését a könyveiben, és ne foglakozzon többet a veszteségével. A szakértő megerősíti a FOE statisztikáját: a felszámolásba került cégek 96-97 százalékának már a felszámolás megindításakor semmilyen vagyona sincs, s a hitelezői sorban a köztartozások és a bankok amúgy is megelőzik az „egyszerű beszállítót”. Ennek ellenére gyakran még a felszámoló is hitegeti a kis „hitelezőket”, hogy ne adják fel. Ebben azért lehet érdekelt, mert a tartozás nyilvántartásba vételekor a követelt összeg 1 százalékát „regisztrációs díjként” be kell fizetni a felszámoló számlájára. Akkor is, ha nyilvánvaló: ez a „befektetés” sohasem fog megtérülni.
Kiszolgáltatott helyzetben?
A felszámoló gyakorlatilag azt tehet a céggel, amit akar, esetenként akár a törvényesség határáig is elmehet, s vissza is élhet a helyzetével, mert lényegében nem vonható felelősségre – vélekednek az érintettek. „Korábban valóban szinte határtalan volt a felszámolók szabadsága, de tavaly óta változott a jogszabály” – mond ellent Vass György ügyvéd. Kisebb lett e szereplők mozgástere, és szigorúbb lett felettük a jogi kontroll. A 2007 januárja óta indult ügyekben például csak szakirányú képzettséggel – jelenleg szakvizsgázott jogászként vagy közgazdászként – lehet valaki felszámolóbiztos. Tovább szigorodik majd az előírás 2010 közepétől, amikortól csak felszámolási és vagyon-felügyeleti szakközgazdász vagy szakember járhat el ilyen munkakörben. A módosítás a hitelezők kezébe is többleteszközt ad. Pereket indíthatnak a felszámolás ideje alatt a vezető tisztségviselők felelősségének megállapítására, az eljárást követően pedig kártérítési igénnyel léphetnek fel ellenük
