Az amerikai Johns Hopkins University és a németországi Universitätsklinikum Bonn orvosai által kimunkált új kezeléssel azonban talán csökkenthető e ráta. A módszer azért érdekes, mert nem kémiai hatóanyagon alapul, hanem az agyba vezetett, és ott egyes területeket stimuláló elektródákon.
A tudósok a depresszió egyik jellegzetes tünetéből indultak ki: abból, hogy a betegek általában nem találnak örömet a korábban kedvelt és szívesen végzett tevékenységekben. Ennek orvosolására szerkesztették rendszerüket, amely egy, a mellkasba ültethető tenyérnyi méretű stimuláló központi egységből és az abból kivezető elektródákból áll. Ez utóbbiak az agykéreg azon központjaiba futnak, amelyekben az öröm és a gyönyör érzetei kialakulnak. A beteg maga kapcsolja be a stimulátort akkor, mikor kedve tartja; így az örömért felelős régiók ingerlésével – a feltételes reflexek kialakulásához hasonlóan – újra megtanulja élvezni egykori passzióit. Az önkénteseken végzett kísérletek eddigi eredményei alapján a páciensek ugyan nem számoltak be kedélyállapotuk javulásáról, ám a stimuláció hatására mégis egyre gyakrabban foglalkoztak olyasmivel, amit korábban szerettek – például újra elkezdtek sétálni, tekézni, vagy kedvenc zenéiket hallgatták. A tudósok most a módszer finomhangolásán, a megfelelő dózis, azaz a stimulációk leghatékonyabb mértékének meghatározásán dolgoznak.
