Sajátos együttműködés zajlik immár évek óta Kína és Magyarország között: Dávid okítja Góliátot. Egészen pontosan hazánk emberi jogi tanácsokkal látja el a világ legnépesebb országát. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a két fél szakértői rendszeres időközönként leülnek egymással megvitatni a magyarországi tapasztalatokat, és arról beszélgetni, miként tudnánk segíteni abban, hogy a különböző etnikai kisebbségjogi, vagy más, ugyancsak az alapvető emberi jogokat illető kérdésekben az ázsiai ország is megtalálja a megfelelő megoldásokat. A történet érdekessége pedig az, hogy a Nyugat felől érkező „kioktatásra” közismerten érzékeny Peking kezdettől fogva határozottan nyitott volt a kezdeményezésre, és a magyar észrevételekre kifejezetten kedvezően reagál.
Hagyományosan jó kapcsolatok
Mindez persze a magyar diplomácia óvatosságának is köszönhető. „Ezek a dialógusok semmiféleképpen sem a kínai belügyekbe való beavatkozásról szólnak, vagy arról, hogy kioktatnánk őket az emberi jogokból. Egyszerűen egy párbeszédről van szó, amelynek keretében elmeséljük, hogyan állnak a dolgok nálunk” – hangsúlyozza Várkonyi László, a Külügyminisztérium szakállamtitkára.
Ráadásul hazánk már-már kivételezett helyzetben van, hiszen a kétoldalú kapcsolatok hagyományosan jók – ki ne tudná, hogy a kínai illetékesek már a nyolcvanas években hozzánk jártak az új gazdasági mechanizmust tanulni -, így nem véletlen, hogy az Európai Unió új tagjai közül kizárólag Budapest alakított ki effajta együttműködést Pekinggel.
Petőfit idézik
Ám nem csupán politikai szinten tapasztalható érdeklődés. A két ország között közlekedő közvetlen légi járatot kihasználva például egyre több kínai turista érkezik hazánkba. (Ezt persze szintén a politika tette lehetővé: Peking 2003-ban megadta Magyarországnak – Európából elsőként – az úgynevezett jóváhagyott célország státust.)
A hétköznapok embere ezen túlmenően is nyitott a hazánkról szóló hírekre és a magyar kultúrára. A szakállamtitkár szerint ismerik a művészeket, a filmeket – mindenekelőtt A Tenkes kapitányát -, valamint az irodalmat. Petőfi Sándor költeményeit például fejből idézik, hiszen az a középiskolában évtizedeken át tananyag volt, sőt a Nemzeti dal és a Szabadság, szerelem ma is az. Utóbbi verssel kapcsolatban Kína-szerte közismert a történet, hogy a japánok ellen harcoló katonák a második világháborúban gyakran Petőfi négysorosát szavalva indultak rohamra.
Szabadság, szerelem Kínában
Mindezek után nem csoda, hogy a szeptemberben kezdődő és jövő áprilisig tartó kínai Magyar Évad mottója éppen e vers címét használja föl: „Szabadság, szerelem Kínában”. Miként az is szinte magától értetődő, hogy a kulturális rendezvénysorozat keretében Gyurcsány Ferenc kormányfő Petőfi-szobrot is avat majd Sanghaj egyik terén. (Ez mellesleg már a költő második szobra lesz az ázsiai országban. Az elsőt még Medgyessy Péter akkori miniszterelnök leplezte le 2003-ban, Pekingben.)
A kilenc nagyvárost – Peking és Sanghaj mellett Hongkongot, Sencsent, Kantont, Lancsut, Csengdut, Csingtaót, végül, de nem utolsósorban Urumcsit, a legnyugatibb kínai tartomány, Ujguria fővárosát – érintő kulturális sorozat persze korántsem csupán a ‘48-as szabadságharc költőjéről szól majd. Lesz egyebek között Kodály Zoltánról szóló kiállítás, bemutatkoznak a magyar roma festők, koncertet ad Kocsis Zoltán zongoraművész, továbbá fellép az Experidance táncegyüttes. Sőt, minden helyszínen lesz magyar gasztronómiai hét, Sissi-bemutató, valamint Rubik-kocka verseny is.
Az üzleti bemutatkozás a cél
A nem is titkoltan legfontosabb cél azonban a Magyar Évadhoz kapcsolódó gazdasági és üzleti bemutatkozás. „Tudjuk, hogy egy-egy ilyen kulturális megjelenés még hangsúlyosabban fölhelyez minket a térképre a fogadó országban” – érvel üzleti szempontból is a rendkívüli szervezési (és anyagi) erőfeszítés mellett Várkonyi László, aki szerint Európán kívül eddig még soha sehol nem volt ekkora és ilyen összetett, Magyarországot megjelenítő rendezvénysorozat.
Egy biztos: az elmúlt évek kínai-magyar üzleti kapcsolatainak alakulása biztató. Kínával tavaly 3,7 milliárd euró körül alakult a kétoldalú kereskedelmi forgalmunk, ezen belül 608 millió euróra (a 2005-ben regisztrált 323,5 millió eurós volumen közel kétszeresére) rúgott a magyar kivitel, illetve 3081 millió eurót tett ki a behozatal (az előző évi 2860 millió euró után). A különbség persze jelentős, de a térség országaiban korábban egykilencedes export-import arány volt a jellemző, ehhez képest komoly eredmény, hogy Kínával szemben mára ez a ráta egyötödre mérséklődött.
(A cikket teljes terjedelmében a Figyelő legfrissebb számában olvashatja!)
