Ha új időszámítás kezdetét nem is jelenti 2007 júliusa-augusztusa, mindenesetre nyári kipattanása óta az amerikai subprime (másodlagos jelzálogpiaci) krízis megkerülhetetlen tényezővé vált a világgazdasági növekedés, illetve a globális tőkepiacok elemzését illetően. A hitelválság közvetlen és közvetett hatásait tekintve már önmagában elegendő kockázatot jelent a fejlett gazdaságok növekedési kilátásaira nézve, ehhez társult még az idei évben a dollár jelentős gyengülése, valamint az olaj árának csaknem 100 dollárig való menetelése, miközben a globális egyensúlytalanság problémája továbbra is megoldásra vár.
A fejlődők és felzárkózók húznak
A világgazdaság erőteljes, 5,4 százalékos tavalyi bővülését követően az idei évre némi lassulást prognosztizált már az első félévben is az IMF, a fejlett gazdaságok lassuló növekedése mellett a globális növekedés motorját továbbra is a fejlődő és a felzárkózó gazdaságok (pl. a BRIC-országok, a délkelet-ázsiai és feltörekvő európai gazdaságok) jelentik.
Optimista kilátások lefelé mutató kockázatokkal
A fejlett világ növekedési kilátásait tekintve már az első félévben megjelentek a lefelé mutató kockázatok, az amerikai konjunktúrára a lakáspiac már korábban is érzékelhető hanyatlása vetett árnyékot, míg az euróövezetben az EKB laza monetáris politikától való fokozatos visszalépése, valamint az egyes tagországokban beindult költségvetési konszolidáció hathat fékezőleg.
Eközben az olajár év elejétől megindult emelkedése, mely az első félévig a „fekete arany” 21 százalékos felértékelődését hozta (WTI spot-árfolyam, dollárban számítva) az inflációs veszélyekre irányította a döntéshozók figyelmét. Mindezek ellenére az európai növekedés tekintetében az optimista forgatókönyvek kaptak nem megalapozatlanul nagyobb szerepet. A korábbi reformok gyümölcseként kialakult kedvező európai munkapiaci helyzet (főként Németországban) stabil alapot nyújt a belső kereslet bővüléséhez, amelyhez dinamikus export-, valamint a beruházás-növekedés is társul.
—-Shanghai 40 százalék feletti profitot hozott—-
Így az általános várakozások szerint az eurózóna az idei évben is trendfeletti növekedést produkálhat. A részvénypiacok első féléves teljesítménye is visszaigazolta a vállalati profitnövekedéssel és így áttételesen a makroszintű növekedési kilátásokkal kapcsolatos optimizmust, az amerikai tőzsdeindexek 6-9 százalékos emelkedést mutattak az első félévben, a kedvezőbb európai konjunktúra-várakozások pedig még ennél is nagyobb felértékelődést hoztak az európai tőzsdéken.
Az idei évben a fejlődő piaci részvényindexek messze túlszárnyalták a fejlett piaciakat
A DAX 21, a francia tőzsdeindex, a CAC40 9 százalék feletti teljesítményét azonban messze túlszárnyalták a felzárkózó piaci részvényindexek, a shanghai-i tőzsde 40 százalék feletti, a brazil Bovespa több mint 20 százalékos nyereséget könyvelhetett el 2007 első félévében. Ha a felzárkózó Európát nézzük, a BUX és a cseh PX-index 16 százalék feletti nyereséggel örvendeztette meg a befektetőket, míg a lengyel tőzsdén is 14 százalékos profitra lehetett szert tenni az idei első félévben.
A jelenlegi növekedési ciklusban az eurózóna növekedésének igazi hajtóerejét a beruházások bővülése adja Az idei évben a fejlődő piaci részvényindexek messze túlszárnyalták a fejlett piaciakat
A subprime-válság közbeszól
Mindezek fényében a legfontosabb kérdés, hogy a hitelpiaci válság közvetlen hatásaként hogyan módosulnak az egyes gazdasági régiók tekintetében a korábban felállított forgatókönyvek. A hitelpiaci válság legkézenfekvőbb következménye a hitelezési standardok szigorodása volt, mely elkerülhetetlenül kedvezőtlen hatással járhat többek között a beruházások alakulására. A beruházások növekedési üteme mérséklődhet, az idei vagy a jövő évre tervezett vállalati beruházások megvalósítása jobb esetben időben kitolódhat.
Azonban mivel a hitelpiaci válság mind a tengerentúli, mind az európai vállalatokat épp akkor érte, amikor nyereségességük a hosszútávú átlag felett volt, lehetséges, hogy a vállalati szektor képes felszívni még a magasabb hitelfelárak okozta költségnövekedést is.
Az optimista forgatókönyv szerint a hitelezési feltételeknek a másodlagos jelzálogpiaci válság nyomán bekövetkezett szigorodása csak átmeneti jelenség lesz, mindenesetre a beruházások dinamikájának lassulására Európában a jövő évtől számítani kell, már csak a bázishatás következményeként is. Az USA tekintetében a pénzügyi kondíciók szigorodása következményeként a hitelfelvételhez kapcsolódó többletköltségek nyomán romló vállalati nyereségesség és csökkenő eredmény-dinamika jelent lefelé mutató kockázatokat a beruházások alakulására nézve.
A munkaerőpiac még tartja magát
A hitelválság lakossági fogyasztásra gyakorolt negatív hatását egyelőre még nem támasztják alá sem az amerikai, sem az euróövezeti harmadik negyedéves GDP-adatok. A kedvező európai munkapiaci háttér (legfrissebb októberi statisztikák 1993 óta a legalacsonyabb, 7,2 százalékos munkanélküliségi rátáról számoltak be) azonban nem feltétlenül tudja teljes mértékben ellensúlyozni a válság következményeit.
Hasonlóképpen, egyelőre az USA-ban sem mutatnak jelentős romlást a munkapiaci statisztikák (a konjunktúra ciklus tetőpontját jelentő 4,4 százalékról idén novemberig 4,7 százalékig emelkedett a munkanélküliségi ráta), ennél aggasztóbb azonban a fogyasztói bizalmi indexek romlása. A hitelválság többféleképpen is a lakossági fogyasztás lassulását idézheti elő.
—-Visszafogottabb fogyasztás—-
Egyrészt a változó kamatozású jelzáloghitelek átárazódása nyomán emelkedő törlesztőrészleten keresztül csökkentheti a háztartások rendelkezésre álló jövedelmének nagyságát. Másrészt a likviditásszűkében lévő háztartások a szigorodó hitelezési feltételek eredményeként nehezebben, vagy drágábban jutnak hitelhez – ez utóbbinak a kamatfelárak emelkedése folytán a bankok forrásköltségének növekedése is az oka –, ami szintén fogyasztásuk visszafogásához vezethet. Harmadrészt pedig a nettó megtakarító háztartások a jelenlegi helyzetben várhatóan a továbbiakban is fenntartják alacsony fogyasztási hajlandóságukat.
Ezen túlmenően a lakáspiac hanyatlása, valamint az energiárak emelkedése szintén a rendelkezésre álló jövedelem nagyságát csökkenti. A legkedvezőtlenebb forgatókönyv szerint a hitelpiaci válság elmélyülése a vállalati szektort tevékenysége visszafogására és ennek nyomán leépítésekre kényszerítheti, igen rossz helyzetbe hozva a lakáspiac hanyatlása és a hitelköltségek emelkedése miatt már egyébként is kárvallott háztartásokat. Ennek valószínűsége nagyobb az USA tekintetében, egy erőteljes amerikai recesszió azonban nem múlik el nyomtalanul a világgazdaság egészét tekintve sem.
Mit hoznak az elkövetkező negyedévek?
A hitelválság kirobbanását követően sem változott az az alapvárakozás, hogy a globális gazdasági növekedést tekintve a felzárkózó gazdaságok dinamikus bővülése kompenzálni tudja az USA gyengülő növekedési kilátásait. Így az IMF előrejelzése szerint annak ellenére, hogy a fél évvel korábbi növekedési prognózisokat a fejlett gazdaságok egy részénél mérsékelni kellett, a globális növekedésre októberben kiadott 5,2 százalékos prognózisa továbbra is helytállónak tűnik.
A növekedési kilátások romlása azonban a 2008-as prognózisok csökkentését is maga után vonta, a Valutaalap a globális kibocsátás korábban előrejelzett 5,2 százalékos bővülésével szemben már csak 4,8 százalékos növekedést vár jövőre. Az USA tekintetében a Bloomberg elemzői konszenzusa 2,3 százalékos GDP-növekedést mutat, míg az euróövezeti növekedés 1,9-2,0 százalékra tehető 2008-ban.
„Jegybanki” mankók
A maguk részéről a jegybankok is igyekeznek enyhíteni a hitelválság negatív hatásait, illetve mérsékelni az ehhez kapcsolódó bizonytalanságot. Az EKB-hoz hasonlóan a Fed sem az alapkamat (Fed Funds Rate) pánikszerű mérséklésében látja a hitelpiaci kondíciók normalizálásának kulcsát.
A bankközi piacok megnyugtatására, a hat éve nem látott csúcsra szökő bankközi kamatok mérséklésére az EKB csaknem 350 milliárd dolláros többletlikviditást biztosításával válaszolt. A Fed részéről pedig 20 milliárd dolláros adagokban történő tőkeinjekcióra aukciók formájában kerül majd sor, amelyen egyfelől a résztvevők olcsóbban juthatnak hozzá rövidtávú forráshoz, elkerülve ezzel a „discount window” igénybevételével járó felárat és piaci stigmát is, másfelől pedig fedezetként szélesebb körű értékpapírokat is elfogad a Fed, hosszabb futamidőre.
A euró/dollár árfolyam és az olaj árának idei alakulása, valamint az euró árfolyamának effektív felértékelődése (kezdőidőpont=100)*
*EER24: 14 euróövezeten kívüli EU-tagország és 10 EU-n kívüli legfõbb kereskedelmi partnerrel szemben
Várhatóan 2008-ban is sor kerül majd hasonló lépésekre, amennyiben a hitelpiacok nem mutatnak látványos azonnali javulást. Kérdés továbbá, hogy a jegybankok meddig tudnak balanszírozni a növekedési kockázatok, illetve az energiaárak és az élelmiszerárak globális emelkedése nyomán fokozódó inflációs kockázatok között hitelességük megőrzése mellett.
