Lévai Katalin 2003 májusában, esélyegyenlőségi miniszterré való kinevezése után beszélt az első hazai átfogó fejlesztési programról, amely egy válságba jutott mikrorégió, a Cserehát felzárkóztatását tűzte célul. Az akkori elképzelések arról szóltak, hogy a komplex területfejlesztést foglalkoztatás-politikusok, egészségügyi és oktatási szakemberek közös munkájával, az egész térséget érintő infrastrukturális beruházásokkal kell megvalósítani. A mintaprogram lezárását 2006-ra tervezték, mégpedig azzal a céllal, hogy a „know-how” alapján további uniós pénzekre pályázhasson Magyarország a 2007-ben induló II. Nemzeti Fejlesztési Terv keretében. A Cserehát-program első időszakáról, az időpocsékolásról, az eredeti koncepció felhígulásáról, valamint a pénz nehezen követhető útjáról lapunk is beszámolt (Integrálás alapfokon – Figyelő, 2005/26. szám). 
Rakacaszendi utca. Az elaprózott projektek nem lendítenek ki a válságspirálból. Fotó:MTI
A cikk megírásának idején már egy éve szerződést kötött a magyar kormány az ENSZ 166 országban aktív, fejlesztési projekteket bonyolító szervezetével, az UNDP-vel, amelynek a költségvetésből át is utaltak 500 millió forintot. Ezt követően azonban semmi nem történt. A szerződés hátterét jól ismerő forrásunk szerint a nemzetközi szervezet bevonására 2004-ben pusztán azért volt szükség, mert amennyiben valamelyik minisztérium vagy kormányhivatal marad a menedzser, a törvény szerint a programra fordított teljes költségvetési összeget – eredetileg 900 milliót – még abban az évben el kellett volna költeni. Így viszont lehetővé vált, hogy a kivitelezők többéves programban gondolkodjanak – ami a térségfejlesztésnél magától értetődő. S bár a programiroda a minisztérium épületében kapott helyet, vezetője az UNDP munkatársa, Márczis Márta, miniszterelnöki főtanácsadó, közösségfejlesztő szakember lett, aki a stábját is hozta magával.
Kisprojektek
Néhány példa a nyertes csereháti pályázatokból:
• Gagyapátiban 1,7 millió forintból jubileumi park épül
• Egy alkotóközösség falu-film projektje 2 milliót kapott
• Egy másik alkotóközösség filmforgatásra 860 ezret nyert
• Mogyoróskán 1,4 millióért karácsonyfa-ültetvény létesült
• A szikszói kistérségi társulás 1,8 millióból életmód tábort rendezett
• Szuhogyon az egészségügyi ellátásra fordítanak 1,4 milliót
• Szalaszenden 700 ezerből működhet az iskolarádió
• A Szendrőládi Népfőiskolai Egyesület 1,8 millióból alakítja a helyi közösségtudatot
• Gagybátoron 1,6 millióból hagyományteremtő kulturális napokat rendeztek
• Kézsmárk napköziotthonos óvodájában 330 ezerből roma hagyományőrző tánccsoport alakult
• Fancsalon 660 ezerből erősítik az időskorúak identitástudatát
• Abaújszántó lakosságának egészséges életmódját 1,74 millió szolgálja
• A mogyoróskai görög katolikus egyházközösség 590 ezres támogatást nyert „Együtt kenyér, külön morzsák vagyunk” programja
• A rakacaszendi görög katolikus egyházközség „Veletek vagyok minden nap” című pályázata 1,5 milliót ért
• A Garadna Sport Klub „Mozduljunk, hogy mozoghassunk” akciótervével 1,67 milliót nyertek
A program végső változata – amelyet Márczis Márta neve fémjelez – azonban másra koncentrált: a hátrányos helyzetű közösségek megerősítése lett a legfőbb célja. A 95,5 ezer lakosra 10 külső segítőt, térségi animátort alkalmaztak, majd „helyi partnerségen alapuló kisprojektek” megvalósítására pályázatot hirdettek, egyenként maximum 2 millió forint támogatásra. Közel kétszáz pályázatból független zsűri választotta ki a 103 nyertest, akik összesen 186 milliót kaptak. A pályázók kétharmada civil szervezet, egyharmada önkormányzat, s csak 3 százaléka volt vállalkozás. (Néhány nyertes pályázatról lásd külön anyagunkat.) Lapunknak Márczis Márta azzal érvelt, hogy a rendkívül passzív térségben először meg kellett találni mindazokat az aktivizálható szereplőket, akiket majd egy magasabb fejlesztési programba is be lehet vonni. „Bizalmat és önbizalmat adunk az embereknek ahhoz, hogy ha jó programhoz csatlakoznak, vagy jó programot dolgoznak ki, akkor meg lehet találni a kitörési pontot” – magyarázza Márczis a csereháti imázsépítés lényegét. A program költségeinek 10 százalékát az UNDP adja, a magyar költségvetésből származó pénz pedig teljes egészében a térségbe megy; 250 milliót félretettek a később szintén pályázati úton kiválasztandó „nagy projektek” önrészének fedezésére.
Miközben a programvezető sikertörténetről beszél, a lapunk által megkérdezett szakértők súlyos szakmai problémákat sorolnak a program jelenlegi működésével kapcsolatban. Gadócziné Fekete Éva szerint az eredeti koncepcióval ellentétes módon, elszórják a pénzt. „Biztosan van közösségfejlesztő hatásuk a megvalósuló projekteknek, de ezek olyan elaprózottak, hogy a térség fejlődését nem segíthetik elő, maradandó hatásuk nem lesz” – állítja a szakember, aki nem csak kutatóként, de az 1989 óta működő, s ma 54 települést tömörítő Csereháti Településszövetség munkatársaként is dolgozik. Meggyőződése, hogy a helyi civil szervezetek, a kisközösségek önmagukban kevesek ahhoz, hogy a súlyos hátrányokkal küzdő térséget kilendítsék a válságspirálból, s egyszerre kellene a képzést, a foglalkoztatást, és az elérhetőséget biztosító infrastruktúrát fejleszteni, ami együtt hathatós állami beavatkozást feltételez. Kovács Dezső, a gödöllői Szent István Egyetem docense abban is kételkedik, hogy az EU rendkívül bürokratikus pályázati rendszerével és központosított intézményeivel kezelhetőek a hátrányos kistérségeket jellemző súlyos társadalmi és gazdasági problémák.
ÚJ TERVEK. Több, általunk megkérdezett szakember is kifejtette: a Cserehát-program mai formájában alkalmatlan arra, hogy kistérségi fejlesztésben minta legyen. Márpedig jelenleg éppen ezt a szerepet készül betölteni. A második Gyurcsány-kormány programjába Horváth Aladárnak, a Roma Polgárjogi Alapítvány vezetőjének javaslatára került be az a terv, hogy 2007-ben megkezdődik 25 válsághelyzetbe jutott – jellemzően nagy roma csoportok és elöregedő nem romák által lakott – kistérség felzárkóztatása.
A 25-ből mára 28 lett, és a napokban zajlik a vezető grémium felállítása, amelyben Márczis Márta meghatározó szerephez jut. (Négy országos roma szervezet a testület összetétele miatt máris nyilatkozatot juttatott el a miniszterelnökhöz, amelyben azt sérelmezik, hogy a programot, korábbi példákhoz hasonlóan, ezúttal is a romák kizárásával akarják megvalósítani.) Múlt pénteken, a fejlesztésre kijelölt kistérségek vezető polgármesterei előtt, Gyurcsány Ferenc a parlamentben kijelentette: az elkövetkezendő hét évben 120 milliárdot költenek a komplex programra. A szakemberek szerint ez az összeg csak első látásra tűnik hatalmasnak, de kiszámolható, hogy a II. Nemzeti Fejlesztési Terv keretében lehívható uniós támogatásnak az egy főre jutó részét nem haladja meg. „Márpedig – állítja Kovács Dezső – a leszakadt kistérségekbe az átlag lakosra számítható pénz 5-8-szorosát kellene eljuttatni.” Ráadásul többen „életveszélyesnek” tartják, hogy a Cserehát-program legyen a minta, mert akkor nem csak a milliárdok folyhatnak el értelmetlenül, de egész térségek lakossága veszítheti el több generációra annak a lehetőségét, hogy a nyomorúságból kilábaljon.
