Orbán Péter – akinek a neve a napokban felmerült, mint a kormány leendő „reklámembere” – és felesége már „művészi tökélyre” fejlesztette az interkontinentális költözést. Először két hónapos gyerekkel ültek fel a repülőre, hogy Budapestről New Yorkba tegyék át otthonukat, de azóta megjárták a Távol-Keletet is.
A kérdésre, hogy miként került Amerikába a Young & Rubicam budapesti irodájának vezetői székéből, rávágja: „Úgy, hogy nem akartam”. Bővült itthon a piac, úton volt az első gyerek, nem akartak költözni. De azért talán mégis. Orbán Péter abban az időben úgy viccelt amerikai feleségével – akivel előző munkahelyén, a McCann-Erickson budapesti irodájában ismerkedett meg -, hogy „ha úgy hozza a sors, én is élek annyit a te országodban, mint te az enyémben”. És jött egy ajánlat New Yorkból, az ottani irodával ugyanis napi kapcsolatban állt. Globális pozíciót kapott, az egyik fontos ügyfél számára végzett munkát irányította. „Tudták, hogy a készségeim használhatóak, csak az volt a kérdés, hogy más kulturális – tehát amerikai – kontextusban is működnek-e” – emlékszik vissza.
ÁZSIAI PÁRHUZAMOK. A tapasztalatszerzés mellett az amerikai munkahely nagy előnye, hogy onnan globális képet kap az ember a világról. Jól látszott, hogy Ázsia „motorozik előre”. Orbán Pétert érdekelte Ázsia, s felfedezte, hogy az ottani reklámszakma – legalábbis a kontinens nagy részén és bizonyos értelemben – elképesztően hasonlít a magyarra: a fogyasztói tanulás időszakában volt, kevés szakemberrel. Így amikor egy ügyfél számára ázsiai menedzsert kerestek, maga jelentkezett a munkára, azzal érvelve, hogy ő már látott ilyet. India, Kína, Szingapúr, Hongkong, Thaiföld, a Fülöp-szigetek és Malajzia tartozott hozzá, de érintőlegesen Japán, Ausztrália, Pakisztán és Indonézia is.
Orbán Péter nemzetközi karrierútján inkább előnynek, mint hátránynak érezte, hogy magyar. „Minél távolabb megy valaki, annál kevésbé tudják, pontosan honnan jött, európai szellem lengi körül az embert” – mondja. Ázsiában kifejezetten előny volt, hogy nem amerikai, miközben egyik ottani népcsoporthoz sem tartozik. Addigra már olyannyira magáévá tette a globális szemléletet, hogy egy thaiföldi ügyfél hiába magyarázta neki, azt a munkát helyi ügynökség nélkül nem lehet elvégezni, gond nélkül feloszlatta az adott ügyfél kezeléséért felelős thaiföldi csoportot. „Sosem gondoltam volna, hogy én leszek a globalizáció zászlóvivője” – jegyzi meg, arra emlékezve, hogy budapesti irodavezetőként még maga is a helyismeret fontosságát hangsúlyozta a főnökeinek.
ÉRINTETLEN TERÜLETEK. Nagyon érdekes volt számára Ázsia, ám családi okokból visszaköltöztek New Yorkba. Addigra ott is megváltozott a világ, a Young & Rubicamet megvette a WPP, a cég a tőzsdére ment, miközben az internet elkezdte feszegetni a reklámszakma korlátait. Éppen ezzel kapcsolatos pozíciót kapott, azt kellett kikutatnia, milyen hatással van rájuk és egyik ügyfelükre az új világ. Azóta szenior alelnök lett, s e rangban három terület gazdája. Egyrészt az ügynökségi erőforrásokat osztja el újra, annak érdekében, hogy segítse az ügyfelet, a termékfejlesztést, s hogy olyan új, érintetlen területeket találjon, ahol még senki más sem jelent meg – ezt hívják „kék óceán” stratégiának (Figyelő, 2006/14. szám). Másrészt a hatékonyság méréséért felel, ami nagyon fontos ebben a nehezen mérhető szakmában. „Az internetet sem könnyű mérni. S ha valaki megmérte, akkor talán minden pénzt az internetre kell költeni? Nyilván nem” – ad ízelítőt a feladatból Orbán Péter, akinek harmadik feladatköre, hogy egy bizonyos területen rendkívül jól teljesítő irodáik tapasztalatait más országokban is hasznosítsa: most éppen azon dolgozik, hogy a kiskereskedelmi-fogyasztóhelyi reklámban erős mexikói rendszert ültesse át Dél-Afrikába és Franciaországba.
