Kívánatos lenne, ha a Magyar Nemzeti Bank új elnöke nemzetközileg elismert, független, technokrata beállítottságú szakember lenne. A magyar – és az európai – gyakorlat szerint a (mindenkori) kormány és a (mindenkori) jegybankelnök más-más célt követ. Előbbinek a gazdaságpolitika keverékéből az egyensúlyőrző növekedés a feladata, utóbbi pedig elsődlegesen az árstabilitásért felel. (Szemben az Egyesült Államokkal, ahol a jegybank szerepét betöltő Fed elnöke a gazdaság növekedéséért is felelős.) Kétségtelen, hogy a költségvetési és a monetáris politika összefügg egymással – a büdzsé magas hiánya inflációt gerjeszt, míg az erőltetett antiinflációs intézkedések visszavethetik a növekedést -, mégsem lenne célszerű a kormányhoz túl közeli szakpolitikus kinevezésével ezt az európai hagyományban „kódolt” konfliktust eleve száműzni. Az euróövezetben is gyakori jelenség, hogy a tagállamok kormányai a növekedés szempontjából alacsonyabb, az Európai Központi Bank pedig az inflációs célok tarthatósága okán a magasabb kamatszintet részesíti előnyben.
A magyar kormány euró-bevezetési céldátum nélkül vágott neki szeptemberben a konvergenciaprogram megvalósításának. Makromutatóink messze a legrosszabbak egész Európában; pillanatnyilag egyetlen maastrichti követelményt sem teljesítünk. E kérdés megoldása mégsem elsősorban a jegybankra – és annak elnökére – vár, hanem a kormányra. Az MNB-nek mindebben annyi szerep jut, hogy adott esetben ellen kell állnia a kormányzati oldal nyomásának, nem szabad a monetáris politikát a költségvetési politika (direktebben: az osztogatás) szolgálatába állítani.
A lengyel utat semmiképpen sem kellene választani: ott a nagy tekintélyű, liberális Leszek Balcerowiczot a(z ultrakonzervatív) kormányhoz közelálló, szakmai körökben kevéssé ismert kereskedelmi bankár váltja a jegybankelnöki székben.
Kétségtelen, az itthoni koalíció oldalán nagy a kísértés. Hat éve jobboldali, kormánypárti szakpolitikus foglalta el a bankok bankjának vezető székét, őt az elmúlt esztendők alatt sokszor vádolták elfogultsággal. Noha kommunikációjában Járai valóban inkább politikus volt, mint jegybankelnök, a makromutatók drasztikus romlásáról nem ő, pláne nem a jegybank tehet. A jelenlegi koalíció nagyvonalúságról tenne tanúbizonyságot, ha független, technokrata szakembert jelölne a jegybank élére.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
