Noha már 25 éve visszavonult az operatív irányításból, élete végéig részt vett a cég sajtókonferenciáin a nemrég 90 évesen elhunyt Rudolf-August Oetker. Ott általában elégedetten pipázott vagy látványosan kikanalazta a vállalat legújabb pudingtermékét. A munkatársai által RAO-nak becézett tulajdonos szerény és takarékos ember hírében állt. Bár 4 és 6 milliárd euró közöttire becsült vagyonával Németország hatodik, a Forbes listája szerint pedig a világ 61. leggazdagabb embere volt, cipőit húsz évig hordta, a szappanmaradványokat is elhasználta, és ha kiment egy szobából, ott mindig lekapcsolta a villanyt. Amikor saját luxusszállodájában tárgyalt üzletfeleivel, azokkal kifizettette a kávét. Puritán, a protestáns munkaetikát tükröző egyéniségének tudják be azt is, hogy a Dr. Oetker cég vezetői ma sem mernek két hétnél hosszabb szabadságra menni egy évben.
Nem volt viszont zsugori, ha a céget kellett bővíteni. A Dr. Oetker márkanévről a legtöbben ma is a pudingra vagy a sütőporra asszociálnak, pedig RAO uralkodása alatt számos felvásárlással gyarapította a céget. A Dr. Oetker-csoport ma szerteágazó konglomerátum, profiljában a sütési cikkek, mélyhűtött élelmiszerek mellett a sör és a pezsgő is megtalálható, s kiadóval, bankkal, biztosítóval, szállodával és Németország legnagyobb magánkézben levő hajóflottájával is rendelkezik.
PATIKAMÉRLEG. Mindez azonban valóban a sütőporral kezdődött. Jóllehet, a céges legenda szereti azt sugallni, hogy az alapító, Dr. August Oetker gyógyszerész kísérletezte ki 1891-ben a sütőport, valójában az már létezett akkor Amerikában. A zseniális fogás az értékesítésben rejlett: az addigi negyedkilós kiszerelés helyett Dr. Oetker akkora staniclikban dobta piacra a port, ami éppen elég volt egy sütéshez. Így nem volt gond az adagolással, mindenkinek sikerülhetett a kuglóf vagy a torta. A terméket logóval is ellátta, a Dr. Oetkert Németország egyik első márkájává építette fel. Az ötlet bejött, a patikusból hamarosan dúsgazdag gyáros lett. Az 1916-ban született Rudolf-Augustot csecsemőként még látta a legendás nagyapa. Sőt, az alapító – miután fia az első világháborúban Verdunnél elesett – meghagyta, hogy a cégbirodalmat őrizzék meg unokájának. A bankszakmát kitanult ifjú 1944-ben vette át a vállalatot, amikor édesanyja és annak második férje egy bombatámadásban életüket vesztették. A mostohaapa, Richard Kaselowsky nem tétlenkedett, a két világháború között expanzív növekedésbe kezdett, ő vágott bele az immár a cég legnagyobb jövedelemforrásává vált tevékenységbe, a hajózásba is. Az eszközökben nem válogatott: belépett a nemzetiszocialista pártba, s Heinrich Himmler gyárosokból álló baráti körébe tartozott. A Dr. Oetker kitüntetett náci „mintaüzem” lett, állami megrendelésekkel.
Rudolf-August Oetkert számos támadás érte, hogy nem határolódott el kellőképpen mostohaapja náci múltjától. A szenvedélyes műgyűjtő Rudolf-August szülővárosában, Bielefeldben egy múzeumot akart elneveztetni Kaselowskyról, tisztes adományért cserébe. Amikor a városatyák megtorpedózták a javaslatot, Oetker visszavette az ott elhelyezett műtárgyait.
 |
Magyarországi karrier
Már 1924-ben létrehozták a Dr. Oetker magyar leányvállalatát, amely az ötvenes években Budapesti Sütőpor Vállalatként működött tovább, majd a hetvenes években a Győri Keksz licenc alapján ismét gyártani kezdte a Dr. Oetker márkanevű termékeket. Az anyacég a kilencvenes években újra leányvállalatot alapított hazánkban, visszavásárolta a licencet, és Jánossomorján gyárat épített. Ma nálunk 300 főt foglalkoz-tatnak, élelmiszer-ipari termékekkel vannak jelen a piacon. A 2005-ös árbevétel mintegy 6 milliárd forint, az adózott eredmény tizedennyi volt. |
|
|
|
|
Rudolf-August Oetker nemcsak festményeket gyűjtött (érdeklődése a XIV. századtól a kortársakig terjed), hanem cégeket is. A nagypapa üzleti zsenijét öröklő cégvezető két fő fegyvere a birodalomépítésben a marketing és a diverzifikáció volt. „Soha ne tedd az összes tojást egy kosárba” – foglalta össze saját szavaival az utóbbi elvet. A háború után Oetker számos új területbe beszállt. A hajózást akkoriban ösztönző adókedvezményeket kihasználva flottát építtetett, bankot vett, biztosítót alapított. Ügyesen ragadta meg az életforma változásait: a mélyhűtők terjedésekor jégkrémmel és a német piacon elsőként mirelit pizzával állt elő. Az elsők közt ismerte fel a televízió hatalmát, az ötvenes évektől képernyőn ajánlotta a termékeit, majd az „élménymarketing” előfutáraként a cég tévés mintakonyhát rendezett be, ahol egy mintaháziasszony ki is próbálta a recepteket, természetesen Dr. Oetker alapanyagokkal. (A szintén jó üzleti érzékű mostohaapa már a húszas évek végén moziban vetített reklámfilmekkel nyomult.) A Dr. Oetker Sütőklub tagjai – csekély díj ellenében – recepteket kapnak, konyhai kurzusokon vehetnek részt, s telefonos segélyvonalat tárcsázhatnak, ha elakadnak a Feketeerdő-tortával. Mindez a márkahűséget erősíti az olcsó no-name termékek korában.
STAFÉTABOT. A birodalom szépen gyarapodott, ám a harmadik házasságában élő, nyolcgyerekes pátriárkát 1976-ban súlyos csapás érte. Richard nevű fiát elrabolták, s bár a takarékos Oetker azonnal kifizette a 21 millió márka váltságdíjat, fiát nyomorékként kapta vissza. A hatvanéves cégtulajdonost a trauma az utódlás átgondolására késztette. Amerikába repült, hogy az egyetlen szóba jövő utódot, August fiát visszahozza Bielefeldbe. A kormányrudat 1981-ben adta át neki, és akkor alakította át az addig teljhatalommal vezetett egyszemélyi vállalkozás cégformáját holdinggá. Ma a Dr. Oetker-csoport 35 országban 23 ezer főt foglalkoztat, a tavalyi árbevétele 7 milliárd euró volt.
„Amíg élek, a Dr. Oetker családi vállalkozás marad” – volt Rudolf-August Oetker szállóigéje. Hogy ezt halála után is biztosítsa, még 2002-ben átadta vagyonának nagy részét gyermekeinek és unokáinak. Bár élete végéig szerepet vállalt a holding igazgatótanácsában, a napi ügyekbe nem szólt bele. Ez alól egyszer tett kivételt: amikor 2004-ben már szintén nyugdíjas korú August fia 330 millió euróért megvette a Brau und Brunnen italkonszernt – amivel a Dr. Oetker a legnagyobb német sörgyártóvá vált -, az öregúr megfeddte fiát a túlköltekezésért.
