-Nemrég úgy nyilatkozott, Önt nem érdekli a pártpolitika, csak a stabilitás és Koszovó biztonsága. Pártháttér nélkül mi biztosítja a függetlenség felé haladó Koszovó miniszterelnökeként a politikai bázisát?
– Valóban nem vagyok érdekelt a pártpolitikában a katonai hátterem és karrierem miatt, engem meghívtak erre a pozícióra. Amikor elvállaltam a felkérést, a célom az államépítés volt, nem pedig a politika alakítása. Mivel pedig Koszovó jövőbeni státusának kérdése még nincs eldöntve, nem hiszem, hogy indulnom kéne a közelgő választásokon. A státus rendezése után eldöntöm, hogyan veszek részt a továbbiakban a politikában. Ha nem is a kormányban, a politikában mindenképpen szerepet vállalok majd.
– A független államiság nem csak demokratikusan választott szerveket feltételez – amelyek már most is léteznek -, hanem rengeteg egyebet is, így például önálló külpolitikát és honvédelmet. Koszovó vezetése, beleértve Önt is, felkészült ezekre a feladatokra?
„Nincs jövõnk Európában, ha nem tudunk együttmûködni.”
– Tudom, hogy Koszovó felkészült a függetlenségre. A nemzetközi közösséggel közösen tervezzük a biztonsági rendszerünk fejlesztését és egy professzionális diplomáciai kar felállítását. A NATO-val együttműködésben dolgozunk a biztonsági erőkkel kapcsolatos jogi keret kidolgozásán, amely áttekinthető és NATO-kompatibilis lesz. Úgy gondolom, van elég szakértelmünk és kapacitásunk ahhoz, hogy az új struktúrát teljesen a nemzetközi alapelvek és standardok szerint állítsuk fel.
– Melyek lesznek az új állam gazdasági prioritásai?
– A gazdaság természetesen a legnagyobb kihívás. Úgy gondolom, Koszovónak van lehetősége a gazdasági növekedésre, és számomra nem kérdés, hogy ez egy önmagában is életképes állam lesz. Rengeteg forrásunk van. Az első és legfontosabb a fiatal és dinamikus lakosság. Ez a legnagyobb előnyünk. Másodszor a természeti kincseink. Koszovó gazdag lignitben, ásványokban. A mezőgazdaságban szintén van lehetőség. Jobban ki kell használnunk a földrajzi helyzetünket – Európa és Ázsia keresztútján fekszünk -, és fejlesztenünk kell az infrastruktúrát. Sok mindent tettünk is már: kiépítettük a gazdasági, jogi és financiális kereteket, mostanra egy nyitott piacgazdaságot teremtettünk. Aláírtunk egy sor szabadkereskedelmi egyezményt, többek között a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) szervezetével. Koszovó tehát egy kicsi, de dinamikusan fejlődő piac, amely nyitott a világra és ideális hely a befektetéseknek. A státus mai rendezetlensége azonban probléma. Minden befektetőnek tisztánlátás kell. Sokan mutatnak érdeklődést, ám egyelőre várnak.
– Milyen eszközökkel próbálják a külföldi befektetőket Koszovóba csábítani?
– Mindenekelőtt nagyon barátságos, nyugati típusú jogi környezet várja a befektetőket. Emellett Koszovóban adott egy nagyon jó pénzügyi és menedzsment háttér, amire alapozhatnak. Továbbá jó a bankrendszerünk, máris több nagyon fontos bank megtelepedett nálunk. Ám, ami a legfontosabb: az olcsó munkaerő. Vannak természeti forrásaink, de beruházásokra van szükségünk a bányászatba, az energiaszektorba vagy az infrastruktúrába. Először is új utakat kell építenünk. A turizmusban szintén vannak lehetőségek, hiszen gyönyörű helyek vannak például a koszovói hegyekben, de nincsenek hozzá szállodáink.
– Melyek lesznek az új állam diplomáciai célkitűzései?
– Először is, Koszovót fel kell helyezni a világpolitikai térképre. Ez azt jelenti, hogy első lépésként a különböző nemzetközi szervezeteknek – az ENSZ-től az EBESZ-en át az IMF-ig és a Világbankig – el kell fogadniuk Koszovót, mint teljes jogú tagot. Ezzel egyidejűleg fel kell építenünk a saját koszovói identitásunkat, amihez olyan apróságok is hozzátartoznak, mint hogy legyen saját telefonos országelőhívó kódunk. A második fő célunk, hogy jószomszédi kapcsolatokat alakítsunk ki a régióban. Hosszú távon pedig természetesen az egyik legfontosabb prioritás, hogy Koszovó integrálódjon az Európai Unióba és a NATO-ba. Addig azonban még hosszú utat kell megtennünk.
– Milyen kapcsolatot alakítanak majd ki azokkal az államokkal, amelyek jelenleg nem támogatják Koszovó függetlenségét?
– Nagyon kevés olyan állam van, amely nem támogatja a függetlenséget. Úgy gondolom, a függetlenség kikiáltását követően ott is rájönnek: Koszovó a jó oldalán áll, a béke és stabilitás biztosítéka, és egy működő állam. Szeretnénk, ha az EU valamennyi tagja egyöntetűen ismerne el minket, mint független államot. Ezek az országok lesznek a diplomáciánk elsőszámú célpontjai, hogy meggyőzzük ezeket, megérdemeljük az elismerést.
– Mi a helyzet Szerbiával?
AGIM CEKU
■ Az albán nemzetiségű politikus 1960. október 29-én született a koszovói Cuska Pec faluban.
■ A belgrádi katonai akadémia után a jugoszláv néphadseregben, majd 1991-től a horvát hadseregben szolgált. Részt vett a Krajinai Szerb Köztársaság ellen 1995-ben indított harcokban, majd 1999-ben a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK), majd a koszovói háború lezárultával a Koszovói Védelmi Erők (TMK) parancsnoka lett.
■ A Koszovói Nemzetgyűlés 2006. március 10-én választotta a tartomány miniszterelnökévé.
■ Horvát feleségével három gyermekük van.
– Az Ahtisaari-terv szerint a Koszovóban élő szerbek a jövőben igen magas szintű autonómiát élveznének. Kifejtené, mit jelent ez az Önök olvasatában?
– A tárgyalások során erős garanciákat ígértünk az itteni kisebbségeknek. Mindenekelőtt a decentralizációt. Azokon a területeken, ahol a szerb lakosság van többségben, új önkormányzatokat fogunk kialakítani, amelyek több jogkört kapnak, mint mások. A szerbek lakta Észak-Mitrovica önkormányzatának például saját szerb tannyelvű egyeteme lesz, sőt, a régiónak saját kórházai, saját bírói lesznek – ami más önkormányzatoknak nem jár egyébként -, és maguk delegálhatják a helyi rendőri vezetőket is. Garantáljuk ezen felül a kulturális örökségek megtartását, ezek köré már meg is kezdtük a védelmi zónák kiépítését. A lakosság számarányánál jóval magasabb képviseletet biztosítunk nekik a kormányban és a parlamentben. Koszovó ma egy többnemzetiségű ország, a lakosság 10 százalékát teszik ki a kisebbségek. Ám szerte az országban minden ki van írva két, sőt helyenként három nyelven is. Minden településnév szerbül is fel van tüntetve, azokon a helyeken is – mint például az én szülőfalumban -, ahol soha nem is éltek szerbek.
– A hírek szerint Pristina nemrég felterjesztett egy egyezményt Szerbiával kapcsolatban. Meg tudná ezt erősíteni?
– Igen. Szeptember 19-én egy javaslatot nyújtottunk be a trojkának, azaz az Egyesült Államok, az Európai Unió és Oroszország alkotta közvetítői hármasnak a Koszovó és Szerbia közti együttműködésről. A tervezet több olyan intézmény felállítását célozza meg, amelyek keretében az államfők, a miniszterelnökök és a külügyminiszterek félévente találkoznának egymással és egyeztetnének. Ennek a dokumentumnak az összeállításakor többek között a Benelux államok egyezményeit, illetve a Franciaország és Németország közötti megállapodást is felhasználtuk. Sok példája van annak, hogy két állam, amely a múltban harcolt egymással, később képes volt az együttélésre. Annak ellenére, hogy a múltban áldozatok voltunk, felajánljuk ezt a közös jövőképet Szerbiának.
– Készek megbocsátani?
– Igen, természetesen. Felejteni nem, de megbocsátani igen. Meg kell bocsátanunk.