Utódaink 50-100 év távlatából nem fogják érteni, hogy miért terveztek valaha eldobható termékeket, amikor ugyanannyi erővel teljesen visszaforgathatót is tervezhettek volna, és nem fogják érteni, miért égettük el egyik legfontosabb ipari nyersanyagunkat, holott rendelkezésünkre állt a napenergia – nézett a jövőbe Sólyom László köztársasági elnök a globális felmelegedés hatásait kutató konferenciáján. Az államfő a hazai előrelátással sem elégedett, szerinte mind állampolgári, mind kormányzati szinten lenne mit javítani a hozzáálláson. „Miközben az energiaéhség kiszolgálására erőműveket terveznek, és az Országgyűlés határozatot hozott egy újabb atomerőműről, nem tudok átfogó tervekről az energiahatékonyság növelésére, a takarékosságra, a megújuló energiatermelésre – s mindezek összehasonlításáról az új erőművek beállításának költségeivel és következményeivel” – szólt az államfői kritika. A klímatudatosabb gazdasági működés pedig nem feltétlenül igényel óriás beruházásokat, első lépésként elég lenne mindenkinek a saját háza táján körbenéznie. „Magyarországon az energiafelhasználás hatékonysága például köztudottan alacsony a lakossági és a közületi szektorban, ezen pedig olcsón lehetne javítani” – tette hozzá Sólyom.
A hazai szén-dioxid-kibocsátás közel 20 százaléka a közlekedésbõl ered, és ezen belül is csaknem 98 százalékban a közúti közlekedésbõl.
ENERGIAHATÉKONYSÁG. Az államfőhöz hasonlóan a zöldenergiákról szóló kerekasztal-beszélgetés résztvevői is azt hangsúlyozták, hogy kulcsfontosságú az energiahatékonyság kérdése, hiszen optimális esetben akár 30-40 százalékkal is csökkenthető lenne mai energiafelhasználásunk. Márpedig ma Magyarországon a szén-dioxid-kibocsátás több mint 30 százaléka az energetikai szektor számlájára írható. Vitatéma volt, hogy a különböző megújuló energiaforrások támogatásában kell-e differenciálnia az államnak, azaz a támogatás feltétele pusztán a technológia „zöld” mivolta legyen, avagy vegyenek figyelembe egyéb társadalmi szempontokat, mint például azt, ha a vállalkozás új munkahelyeket is teremt egyben. A panel résztvevői az utóbbi mellett foglaltak állást, de sürgették a megújuló energiákkal kapcsolatos irányelvek és a villamos hálózati rendszer fejlesztését is.
A kerekasztal-beszélgetésekből az is kiderült, hogy a fenntartható fejlődésre való átállás útja rögös, és még sok a feladat a fordulatig. „Pedig a 24. órában vagyunk, a kormányzati és önkormányzati cselekvési programok összeállítását mielőbb el kell kezdeni” – hangsúlyozta előadásában Láng István akadémikus, a klímaváltozás kérdéseivel foglalkozó Vahava (változás-hatás-válaszadás) program vezetője. A környezetvédelmi minisztériumnak – mint a tárcát irányító Fodor Gábor beszédében elmondta – van megvalósítható javaslata a klímaproblémák átfogó orvoslására. A megoldás alapja a 20-25 évre tervező Nemzeti Éghajlat-változási Stratégia, amely még az idén az Országgyűlés elé kerül. A szén-dioxid koncentrációjának csökkentésére a miniszter több lehetőséget is vázolt. Véleménye szerint komoly korlátozásokra lesz szükség az energiatermelés, az energiafogyasztás, a közlekedés és az erdőgazdálkodás területén. Komolyan kell venni – hangsúlyozta -, hogy az előrejelzések a Kárpát-medencében a globális átlagnál nagyobb átlagos hőmérsékletemelkedést prognosztizálnak.
A klímaváltozás hatásai elleni cselekvés ma már egyébként nem nemzeti döntés kérdése, az uniós tagság számos kötelezettséget ró ránk: a tagországok többek között azt vállalták, hogy uniós átlagban 2020-ig 20 százalékkal csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást, az energiahatékonyságot és a megújuló energiák arányát 20 százalékkal növelik, a bioüzemanyagok részaránya pedig eléri majd a 10 százalékot. Globális fenntarthatóság viszont csak a globális szereplők együttműködésével érhető el. „Az önmagán kezdett példamutatásban az Európai Unió az élen jár, de az Egyesült Államokban is számos ez irányba mutató intézkedés születik” – mutatott rá a konferencián felszólaló April H. Foley budapesti amerikai nagykövet. „Bár az Egyesült Államok a kiotói egyezményt nem ratifikálta, nem kerékkötője az ENSZ éghajlat-változási programjának, és elkötelezett a tekintetben, hogy multilaterális megállapodás szülessen a 2012 utáni időszak biztonságos energiaellátásáról, valamint a globális felmelegedés trendjének visszafordításáról” – tette hozzá a nagykövet. Példának hozta, hogy a 2005-ös új amerikai energiatörvény adókedvezményekkel és hiteltámogatással segíti az energiahatékonyságot fokozó, valamint a tiszta technológiákba fektető beruházásokat.
A nagyszabású tervek és vállalások mellett néhány – igaz, a probléma nagyságához mérten meglehetősen kevés – konkrét célkitűzés is elhangzott a tanácskozáson. A közlekedés szerepéről szóló kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a közlekedési szektornak fontos szerepe van az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében, hiszen a hazai szén-dioxid-kibocsátás közel 20 százaléka a közlekedésből ered, és ezen belül is csaknem 98 százalékban a közúti közlekedésből. A megszólalók szerint ez csupán technológiai újításokkal nem érhető el, szükség van az emberek viselkedésének változására is. „Jó lenne, ha a lakosság tudatosabb gyalogos lenne” – vallja Fleischer Tamás, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének munkatársa. Közvetve egybecseng ezzel Lukács Andrásnak, a Levegő Munkacsoport elnökének a felvetése, aki szerint sokkal kevesebb pénzt kellene autópálya-építésekre költeni, és sokkal többet a közlekedés ésszerűsítésére.
A vízhiánnyal, aszállyal küzdő mezőgazdaság problémái is magasabb szintű figyelmet kívánnak – ez volt a konklúziója a mezőgazdaság kihívásairól szóló panelbeszélgetésnek. Miközben az öntözővíz olyan drága, hogy gyakorlatilag azok sem használják, akiknek lehetőségük lenne rá, a csapadékmennyiség télen, illetve a tenyészidőszakban érezhetően csökken. „Ezért legalább azokon a területeken, ahol jó minőségű a talaj, szükség lenne tározók mielőbbi kialakítására” – figyelmeztetett Raskó György agrárvállalkozó.
