Régi hagyomány az Egyesült Államokban, hogy vagyonos és jó kapcsolatokkal rendelkező üzletemberek a politika színterén próbálják kamatoztatni vezetői tapasztalataikat. Alexander Hamilton úgy lett az ország első pénzügyminisztere 1789-ben, hogy öt évvel korábban megalapította a Bank of New Yorkot. Herbert Hoover bányaipari tanácsadó volt 1929-es elnökké választása előtt, aztán legújabban Jon Corzine váltott a Goldman Sachs vezérigazgatói tisztségéből New Jersey állam kormányzói posztjára. Amikor pedig az MBA-diplomás George W. Bush beköltözött a Fehér Házba, sokat lehetett hallani a vezérigazgató-elnökről, aki majd a korábbinál nagyobb vezetői határozottságot és elszámoltathatóságot honosít meg. Négy évnyi háború és a Katrina hurrikánt követő mizéria után ma már nemigen esik szó erről.
Így jutunk el Michael R. Bloomberghez, aki idestova hat éve ül New York City polgármesteri székében. Az egyenes és prózai gondolkodású, 65 éves milliárdos a menedzseri tudás, a kockázatvállalási készség és a politikai képesség optimális kombinációjának birtokában a közszolgáltatás új modelljét hozta létre az amerikai metropoliszban. S ezzel akár országos szinten is megpróbálkozhat, versenybe szállva az Egyesült Államok elnöki tisztségéért. Egyelőre cáfolni igyekszik ugyan, hogy a Fehér Házba vágyna, többnyire azonban ellentmondásosan teszi ezt, és a kategorikus „nemet” sosem hajlandó kimondani. Ráadásul június közepén némi meglepetésre kilépett az őt annak idején a polgármesteri székbe juttató Republikánus Pártból, amiből egyes elemzők arra következtetnek, hogy alkalmasint független jelöltként kíván indulni a következő elnökválasztáson.
A NEW YORK VÁLLALAT. A karrierjét a Wall Streeten kezdő, majd két évtizeden át Bloomberg pénzügyi információs és médiabirodalmat építő polgármester a technológia, a marketing, az adatelemzés és az eredménycentrikus kezdeményezések segítségével irányítja a sokak által irányíthatatlannak tartott 8 milliós várost. New Yorkot vállalatnak tekinti, lakóit ügyfeleknek, a közszolgáltatásokban dolgozókat tehetségeknek, ő maga pedig a vezérigazgató. Egyáltalán nem bánja, ha technokratának nevezik. „Pejoratív felhangot hallok ki ebből, mintha volna valami baj az elszámoltathatósággal és az eredményekkel. De hát mire vettek fel?” – jegyzi meg a bírálatnak szánt értékelések kapcsán.
Forró drót
Számos amerikai városnak van telefonos ügyfélszolgálata, de akkora rendszer, mint New Yorkban, sehol nem épült ki. Bloomberg már egy hónappal beiktatása után javasolta a 311-es számon hívható szolgálat felállítását, hogy a lakosok a zajártalomtól a vezetékek meghibásodásáig mindent bejelenthessenek. Ám ami ennél talán fontosabb, a polgármester alaposan megismerheti választóinak gondjait és óhajait. Hétről hétre elolvassa a heti jelentéseket, s ellenőrzi azt is, történtek-e lépések a problémák megoldására.
A 2003 márciusában 25 millió dolláros induló költséggel létrehozott ügyfélszolgálat 370 embert foglalkoztat, s máig 49 millió hívást fogadott. Stephen Goldsmith, Indianapolis volt polgármestere, jelenleg a Harvard University professzora állítja, hogy kiválóan működik az adatok feldolgozása és a bajok orvoslása. „New Yorkban valami nagyon különleges történik” – mondja. A számok magukért beszélnek. Amióta üzembe állt a 311-es rendszer, a vészhelyzetek bejelentésére szolgáló 911-es számra érkező hívások száma egymillióval csökkent. A város építési ügyosztálya a 311 igénybevételével áramvonalasította az engedélyezési procedúrát, így az elbírálás átlagos ideje 40 napról egy hét alá rövidült. Két évvel az ügyfélszolgálat beindítása után a túlzott zaj miatt indított vizsgálatok száma 94 százalékkal, a rágcsálóirtásoké 36 százalékkal emelkedett.
Vezetői stílusa mindazonáltal elismerésnek örvend nemcsak a híresen cinikus New York-iak körében – erről tanúskodik a 70 százalékos elfogadottsági ráta -, hanem messze a városon túl is. „Az emberek azt látják, hogy lehet hatékonyan irányítani egy ilyen óriási és komplex képződményt. És azt gondolják, hogy ugyanezt meg lehet csinálni máshol is” – mondja Richard D. Parsons, a Time Warner médiacsoport vezérigazgatója, Bloomberg barátja, akit egyébként a lehetséges polgármester-utódok között tartanak számon.
Bloomberg 2002. január elsején tette le a hivatali esküt New York 108. polgármestereként, olyan legenda örökébe lépve, mint a 2001. szeptember 11-e utáni nehéz napokban kifogástalanul helytálló, fáradhatatlan Rudy Giuliani. A város a pár hónappal korábbi terrortámadások lelki és anyagi hatását nyögte. Költségvetésében közel 6 milliárd dolláros hiány tátongott. A Wall Street-i cégek közül jó néhány azt fontolgatta, hogy Manhattanből valami biztonságosabb helyre költözik. Bloombergnek három választása volt: szolgáltatásleépítés, adóemelés, vagy a kettő egyszerre. Ő pedig meglépte, amit három évtizede egyetlen polgármester sem mert: növelte az ingatlanadókat. Még csak nem is gyötrődött a döntés miatt. „Könnyű volt meghozni” – emlékszik vissza.
Néhány segítője megpróbálta lebeszélni, mondván: politikai öngyilkosságot követ el a lépéssel. A következő nyárra elfogadottsága valóban 31 százalékra esett, ez azonban nem tántorította el. Míg a legtöbb politikus csak fiskális megoldást ismert volna a hiány csökkentésére, ő marketinglehetőségekben kezdett gondolkodni. Célja az volt, hogy megvédje New York „márkanevét”. Úgy vélte, az alacsony bűnözési ráta, a jó tömegközlekedés és a megfelelő köztisztaság nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a várost „el lehessen adni”. A szolgáltatások gyengítése rossz üzenet lett volna az üzleti közösség és a külvilág felé.
A városimázs terén az addig egymástól függetlenül tevékenykedő három intézményt összevonta az NYC nevű hivatalba, és az addiginak a háromszorosára, 22 milliárd dollárra növelte a város hozzájárulását a marketingbüdzséhez. Az NYC vezérigazgatójának megnyerte a reklámszakma veteránját, George Fertittát, akinek marketingcége olyan vállalatoknak dolgozott, mint a Coca-Cola és a Walt Disney. Minden amerikai városnak van marketingrészlege, Fertitta intézménye azonban lényegében kreatív reklámügynökség, amely a buszok oldalától a városi kábeltévé-hálózatig minden lehetséges csatornán hirdeti New Yorkot.
Bloomberg azt az ambiciózus célt szabta az NYC-nek, hogy a látogatók számának 2015-re el kell érni az 50 milliót. Tudva, hogy a külföldiek háromszor annyit költenek, mint az amerikaiak, utasítást adott Fertittának a külföldi NYC-irodahálózat bővítésére. A cég ma világszerte 14 városban van jelen, s pár hónapon belül újabb irodákat nyit Szöulban, Tokióban és Sanghajban.
New York saját statisztikája szerint 2003 óta 151 ezer új állás keletkezett a magánszektorban, ami lendületet adott a gazdaságnak és építési boomot indított el. Tavaly – részben a dollár gyengeségének köszönhetően – 44 millióan látogattak el a városba, 9 millióval többen, mint 2002-ben. Az ingatlanadó 18,5 százalékos emelését pedig sokkal könnyebb lenyelni, amikor egy átlagos családi otthon ára 55 százalékkal nőtt. A költségvetés ma többletet mutat, így Bloomberg most 1,3 milliárd dolláros adócsökkentésre készül, aminek nemcsak a lakástulajdonosok, hanem a cégek és a vásárlók is haszonélvezői lesznek.
A polgármester roppant komolyan veszi a polgárok mint ügyfelek kiszolgálását. Non-stop telefonos ügyfélszolgálatot hozott létre (lásd keretes írásunkat a 42. oldalon), adatokat gyűjtet az új termékek és szolgáltatások kifejlesztése érdekében, s rendszeresen kiküldi beosztottjait, hogy a terepen szerezzenek közvetlen visszacsatolást az emberektől. Mindez a hatékonyság javítását is szolgálja. „A jó vállalat figyel az ügyfeleire, ez az első szabály. A második az, hogy ki kell elégíteni igényeiket. Azután viszont nem szabad engedni, hogy ők diktálják a társaság belső döntéseit” – hangoztatja polgármesterként is üzleti szemléletű vezetői hitvallását.
ÜVEGAJTÓPROGRAM. Néhány hónapja egy reggeli vezetői értekezleten Bloomberg rámutatott a városháza díszes tanácstermének ajtajára. „Fából van” – mondta rosszallóan. Pedig ő kezdettől fogva azon volt, hogy átláthatóvá tegye a városházát. A többi szoba addigra már mind üvegajtót kapott, Bloomberg és munkatársai részére pedig egyetlen nagy, belső falak nélküli irodát alakítottak ki, hogy javítsák és gyorsítsák a kommunikációt. Pár nap múlva a tanácsterem ajtaját is lecserélték üvegre.
Bloomberg egyúttal az önkormányzat és hivatalai működését is nyitottabbá igyekszik tenni. Átvállalva a korábban a költségvetési igazgatóra háruló feladatot, minden esztendőben egyazon napon háromszor egymás után bemutatja a következő évi büdzsét – először a városi tanácsnak, aztán a választott tisztségviselőknek, végül a sajtónak. Könnyen érthető grafikonokat és táblázatokat használ, akár egy vezérigazgató, amikor prezentációt tart az elemzőknek. Abban bízik, hogy ha elmagyarázza a város gazdaságát alakító erőket, jobban megértik és elfogadják adózási és kiadási prioritásait. E megközelítés a New York-i Egyetemen várostervezést oktató Mitchell Moss professzor szerint nemcsak a városi tanáccsal folytatott költségevetési tárgyalásokon volt segítségére, hanem abban is, hogy jobb kapcsolatokat alakítson ki a polgári és érdekvédő csoportokkal.
Füsttilalom és olimpia
A vezérigazgató feladatkörének fontos eleme, hogy ő legyen a legfőbb kockázatvállaló és döntéshozó – írta Michael Bloomberg 1997 megjelent, Bloomberg Bloombergről című önéletrajzában. Nos, New York polgármestereként folyamatosan kockázatot vállal, szinte vakmerően nem törődve a politikai következményekkel. A dolog néha beválik: ellentmondásos intézkedését, amellyel betiltotta a dohányzást a bárokban és vendéglőkben, azóta több más város átvette. Néha viszont nem: egyik legnagyobb kudarca az, hogy New York alul maradt a 2012-es olimpia rendezési jogáért folyó versenyben.
Egy tisztség elnyerése után a megválasztott politikusok első és legfontosabb dolga rendszerint az, hogy olyan embereket nevezzenek ki magas pozíciókba, akik támogatták őket, vagy jó kapcsolatokat ápolnak a politikai elittel. Bloombergnek nem voltak ilyen adósságai, amikor hivatalba lépett. Ez részben azzal magyarázható, hogy saját maga finanszírozta kampányát. Állítása szerint azonban ha nem így lett volna, akkor is annak alapján választotta volna ki a kulcsfontosságú munkatársait, hogy mennyire képesek célokat kitűzni és megvalósítani.
Nem meglepő módon az üzleti közösségnél keresett megfelelő embereket. A város gazdaságfejlesztési hivatalának élére Daniel Doctoroffot, az Oak Hill Capital Partners befektetési társaság korábbi partnerét nevezte ki. Áthozott négy embert saját cégétől, a Bloombergtől is, köztük Katherine Olivert, aki az addig gyengén működő városi film-, színház- és televíziós hivatal élére került. Az akkor éppen Londonban dolgozó, a Bloomberg globális rádiós és tévés üzletágát irányító Oliver azt a megbízást kapta, hogy építsen ki egy ügyfélcentrikus intézményt.
Amikor igent mondott, még nem látta, milyen mérvű modernizációra van szükség. Toronto, Louisana és más városok egyre több üzletet happoltak el New York elől. A hivatalban egyetlen számítógép volt, az alkalmazottak többsége írógépet használt, és a filmgyártó cégeknek helyben, papíron kellett kitölteniük az engedélykérelmeket. Egy hónap múlva már huszonkét laposképernyős számítógép működött a hivatalban, s azóta a kiadott engedélyek száma heti kétszázról napi kétszázra nőtt. A gyártók a 75 százalékban New Yorkban készülő mozi- és tévéfilmek után 15 százalékos adókedvezményt kaptak, aminek hatására Oliver szerint 2005 óta 2,4 milliárd dollár bevétel és 10 ezer új állás keletkezett. A cégek ingyen hirdethetnek a város tulajdonában lévő felületeken, és külön rendőrcsapat biztosítja, hogy a forgatások rendben menjenek. „Kicsiben megcsináltuk azt, amilyennek Michael az egész várost szeretné” – mondja Oliver. A filmes szakma szintén elégedett. A veterán producer Michael Tadross szerint a filmhivatal sokkal hatékonyabb, mint annak idején volt. „Kapunk térképeket, diagramokat és javaslatokat arra, hogy hol forgassunk. Mindig úgy gondoltam, hogy városokat üzletembereknek, nem pedig politikusoknak kell irányítaniuk.”
KÖVETIK A PÉLDÁT. Örökségéről kicsit korai még beszélni, hiszen két és fél éve van még hátra második mandátumából. Az azonban biztos, hogy a self-made man milliárdos hatását még nemzedékeken át érezni fogják a politikusok. Egy közülük Adrian Fenty, Washington 36 éves polgármestere, aki Bloomberg stílusában alakíttatta át hivatalát, és a New York-i mintát követve igyekszik megreformálni a közoktatást.
S hogy maga Bloomberg mit tanult polgármesterként? „A való világban, legyen szó akár üzletről, akár politikáról, az a követelmény, hogy ne akarjunk azonnali sikert” – szögezi le. „Lépésről lépésre kell haladni. Vannak, akik lebénulnak, ha úttorlaszt látnak. Az én reakcióm ilyenkor az, hogy persze, dühítő, hogy itt van, de biztosan lehet menni másfelé is, úgyhogy gyerünk.”
