Brutális; röviden így jellemezte a magyarországi fizetésképtelenségi eljárások tavalyi 29 százalékos növekedését Mikael C. Szabo, a Coface hitelbiztosító országigazgatója. Az idei első félévben 9390 eljárás indult, többségük felszámolás és végelszámolás. Eközben mindössze 14 csődöt regisztráltak, ami azért siralmas, mert éppen ez lenne az az eljárástípus, amelynél a vállalkozások levegőhöz juthatnának, esélyt kapva az életben maradásra.
Rajz: RedDotCorbis
A tendencia évről évre egyre lehangolóbb. A legtöbb felszámolás és végelszámolás továbbra is a kereskedelmi és építőipari cégeknél fordul elő, de „feljövőben” vannak a listán az ingatlangazdálkodással, valamint vendéglátással, turizmussal foglalkozó cégek is. A krachok magas száma ugyanakkor abból is fakad, hogy túl sok a vállalkozás. A hitelbiztosítók vezetői állítják: abnormális, hogy a 10 milliós Magyarországon több mint 1,2 millió cég működik, miközben a 8,2 millió lakosú Ausztria megelégszik 360 ezer működő vállalkozással. Ismerve a piacot, állítják, nálunk elég lenne 250-300 ezer cég is, ha azok valóságos tevékenységet folytatnának.
FELSZÁMOLÁSI CSAPDA. A cégalapítás-cégmegszűnés hosszú évek óta tartó dömpingjének egyik oka, hogy „osztódással” szaporodnak a társaságok. A szállítói-hitelezői nyomás, valamint a köztartozások alól úgy a legegyszerűbb kibújni, ha újabb céget alapítanak a tulajdonosok, s mintha mi sem történt volna, békében folytatják ott, ahol abbahagyták. Különösen riasztó, hogy az elmúlt egy évben 64 százalékkal, 2600-ról 4300-ra nőtt a végelszámolások száma. Ezek azok az esetek, amikor a cég békésen lehúzza a rolót, és szép lassan megszűnik. A szakértők szerint ugyanakkor az is fontos figyelmeztetés, hogy a végelszámolások jelentős része átfordul felszámolásba, mivel a békés megszűnést választó vállalkozások mégsem képesek kifizetni szállítóikat. Elméletben, ha a szállítónak hitelbiztosítása van (amelynek lényege, hogy a biztosító a vevő fizetésképtelensége esetén megtéríti az eladó számára a kieső bevételeket), nem kellene futnia a pénze után. Mivel viszont a legtöbb esetben nincs, nem nagyon tud mást tenni, mint megindítja vevője ellen a felszámolást.
A helyzetet megoldhatná, ha a cégtulajdonosok nem alapíthatnának ugyanarra a tevékenységre nyakló nélkül újabb és újabb cégeket, s több szektorban is megkezdődne a konszolidáció. Ennek azonban egyelőre vajmi kevés jele; a hitelbiztosítók szerint a vállalkozások 98 százaléka egyetlen célt lát maga előtt: a minél magasabb árbevételt. Márpedig egy nem fizető ügyféllel szemben a piacszerzés stratégiáját folytatni, újabb és újabb fizetési haladékot adni csak azért, hogy ne veszítse el a vevő bizalmát, öngyilkos stratégiának tűnik. 
„Jól látható trend, hogy a fizetési késedelmek egyre inkább kitolódnak” – mutat rá Vanek Balázs, az Atradius Credit Insurance N.V. magyarországi fióktelepének vezetője is. A vállalatok döntő többsége nem alakította ki követeléskezelési rendszereit, így ad hoc megoldásokat alkalmaz. S hiába fojt meg egyre több céget a körbetartozás, hitelbiztosítást nemzetközi összehasonlításban továbbra is feltűnően kevés cég köt Magyarországon.
Dercze Zoltán, a Mehib vezérigazgató-helyettese szerint önmagában az még nem mond sokat, hogy kevesebb mint 500 cég rendelkezik csak hitelbiztosítással. A vállalkozások nagy része szerinte is alvó, vagy „sufnicég”, amelyeknél fel sem merül, hogy egy meglehetősen szofisztikált termékre költsenek. Azt viszont már beszédesnek tartja, hogy a hitelbiztosítás „penetrációja”, vagyis a GDP és a hitelbiztosítási díjbevétel aránya nem csak a 15 régi EU-tagországhoz képest gyenge, de régiós viszonylatban is nálunk az egyik legalacsonyabb: így például a 0,025 százalékos cseh és szlovén mutató is jócskán fölötte van a hazai 0,018 százaléknak.
A szereplők évek óta azt várják, hogy egyszer csak beindul a szekér, de a nagy áttörésre továbbra is várni kell; tavaly is volt ugyan növekedés, de az messze elmaradt a piaci potenciáltól. Kimagaslót csak az alacsony bázisról induló két kis cég tudott nyújtani: az Atradius hitelbiztosító (amely e néven két éve tevékenykedik, ám valójában 1996 van jelen a piacon) tavaly megduplázta árbevételét, a Coface pedig egyenesen triplázott. Ugyanakkor többen úgy látják, a két új szereplő alákínál a többiek díjának, s olyan kockázatokat is bevállal, amelyeket a többiek nem. Az érintett cégek ügyvezetői szerint ez nincs így, bár azt elismerik, hogy egyelőre a „cégépítésre” koncentrálnak Magyarországon, s nem a nyereséges működés számukra az elsődleges szempont. Az Atrdius ügyvezetője hozzáteszi azt is, hogy a magyar piac kárhányada messze a legrosszabb a régióban.
NÖVEKVŐ KÁROK. A hitelbiztosítási torta több mint felét magáénak tudó Euler Hermes Magyar Hitelbiztosító Zrt. nyereséges működésről számolt be, ugyanakkor Szentirmay Péter kereskedelmi területért felelős igazgatósági tag hozzáteszi, hogy a károk darabszáma és volumene is emelkedik. Szerinte a sikeres hitelbiztosítás egyik kulcskérdése, hogy a céggel közösen alakítsák ki a kintlevőség-menedzsmentet, s mind a vállalat, mind a biztosító naprakész, ágazatspecifikus kockázatkezelő rendszer alapján hozzon döntéseket. Ebben pedig kulcskérdés, hogy az ügyfelek komolyan vegyék vállalásukat, s azonnal közöljék negatív fizetési tapasztalataikat a hitelbiztosítóval. Épp ezért nem létezik standard hitelbiztosítási termék, s nem is úgy működik a piac, hogy a fiókba berakjuk a szerződést, aztán ha kár keletkezik, akkor fogjuk és elővesszük. A Coface vezetője szerint is macerás a hitelbiztosítás – hiszen figyelni és minden hónapban jelenteni kell, ha lejár egy követelés -, ám egyáltalán nem drága (az átlagdíjakról lásd a táblázatot), és nagyon sok vállalkozás számára megérné áldozni erre a területre.
