Az egyik hazai pénzügyi tanácsadó cég tavaly még azt tervezte, hogy a potenciális magyar hitelfelvevők részére rendszeres utakat szervez egy határ menti kis osztrák faluba. Az ötletet az adta, hogy az uniós csatlakozást követően valóságos ausztriai hitelfelvételi láz bontakozott ki, ami a hitelközvetítő cégek számára is jó üzlettel kecsegtetett. Végül a terv meghiúsult, időközben ugyanis megváltoztak a feltételek, s az osztrák hitel vonzereje – a többség szemében legalábbis – alaposan lecsökkent.
VÉGE A LAZASÁGNAK. A határ túloldalán igényelhető jelzáloghitel korábbi népszerűségének elsődleges oka a viszonylag laza követelményrendszer volt, ám a feltételek több ponton is szigorodtak. Az uniós tagság utáni időszakban a közvetítők egyik kedvelt érve volt, hogy a határon túli pénzintézetek akár az ingatlan értékének 100 százalékáig is finanszíroznak, ma viszont már a legtöbb banknál 50 százalék a limit. Ennek oka, hogy a két-három évvel ezelőtt szerződő magyarok közül jó néhányan fizetésképtelenné váltak, így kezd világossá válni az ausztriai bankok számára, milyen kockázatot is vállaltak valójában. Ódzkodásukat csak erősítheti, hogy a határon átnyúló behajtás várhatóan költséges és bonyolult lesz a számukra.
A magyar hitelfelvevőket ellenben az kedvetlenítheti el, hogy az osztrák bankok ma már alaposan megkérik az indulás árát: a kezelési költség, az ingatlanbecslési és a közjegyzői díj a hitel összegének 4-5 százalékát is kiteheti. E mellett közvetítői jutalék is fizetendő – az ausztriai bankok csak az általuk jóváhagyott közvetítő cégekkel dolgoznak együtt, tehát az „utcáról” nem fogadnak be hitelkérelmet -, amely akár a teljes hitel 10 százalékára is rúghat; ezzel a tétellel a magyar bankoknál nem kell számolni (lásd a táblázatot).
Uniós vonzáspontok
A szolgáltatások szabad áramlását kihasználva várhatóan három fő területen lesz érdemes a jövőben más uniós országba utazni pénzügyi szolgáltatásokért:
JELZÁLOGHITEL. Külföldi ingatlan vásárlásakor egyszerűbb a ház vagy lakás szárma-zási országában jelzáloghitelért folyamodni, különö-sen, ha az értékesítő ingatlanfejlesztő társaság már fix megállapodást kötött egy helyi bankkal.
PRIVATE BANKING. A hazainál átfogóbb szolgáltatást kínáló privát bankárokra kitűnő példákat találhatunk például Svájcban. Itt potom 200 ezer dolláros (40 millió forint körüli) nagyságrendű befektetéstől már saját jogász és adószakértő is igénybe vehető, akik a befektetések mellett kezelik az adóügyeket, képviselik a tulajdo-nost társasági jogi kérdésekben, off-shore céget alapítanak, és napi 24 órában rendel-kezésre állnak.
HOSSZÚ TÁVÚ MEGTAKARÍTÁSOK. Az itthoni szabályozás változásának függvé-nyében vonzóvá vál-hatnak a külföldi, hosszabb távú szerződéses megtakarítások – például a nyugdíjta-karékossághoz kapcsolódóan -, illetve a különböző életbiztosítási konstrukciók.
Mindazonáltal az osztrák lehetőség bizonyos pontokon még ma is versenyképes. A jövedelemigazolást továbbra sem veszik túl szigorúan a bankok, ez gyakran ma is „bemondásra” megy. Az ingatlanok esetében a tehermenetesség szinte az egyetlen feltétel, s az így felvett jelzáloghitelek szabadon – lakásvásárlásra, vagy akár hitelkiváltásra is – felhasználhatók. A kamat megállapításának folyamata személyre szabott: a jobb hátérrel rendelkező adós kedvezőbb kondíciók mellett juthat pénzhez. A törlesztési időszakok tekintetében is a rugalmasság jellemző: havonta, negyedévente, vagy akár előrehozottan is lehet törleszteni.
LISTÁSOKNAK. A fő vonzerő azonban talán mégis az, hogy a hazai pénzintézetek által elutasított kölcsönkérelmek jelentős részét Ausztriában ma is minden további nélkül befogadják. Olyannyira, hogy például a magyarországi feketelistán szereplő adósok is igényelhetnek hitelt. Ennek magyarázata egyrészről az, hogy a szomszédos ország hitelintézetei a jelenlegi szabályok szerint nem férhetnek hozzá a magyar Központi Hitelminősítő Rendszerhez (KHR), másrészről pedig az itteni érdekeltséggel rendelkező bankok sem ellenőrzik a listát, mivel tudják, hogy a múltban arra önhibájukon kívül is rákerülhettek ügyfelek. Mindezek következtében azoknak, akik itthon egyáltalán nem számíthatnának hitelre, továbbra is megéri vállalni a magasabb díjakat, a többség számára viszont az osztrák lehetőség egyre inkább kikerül a szóba jöhető alternatívák közül.
A potenciális ügyfelek körét tovább szűkítheti, hogy a KHR tervezett átalakításával a hazai feketelistára felkerülők száma csökkenni fog. Már a jelenleg működő rendszer is megkülönbözteti azokat az adósokat, akiknek még van tartozásuk, illetve azokat, akik már megfizették azt, így a hazai bankok is egyre nyitottabbak a listán szereplők felé.
A kockázatok is sokakat elriaszthatnak: előfordult, hogy a tanácsadó előre elkérte a közvetítői díjat, ám az osztrák hitel sohasem jutott el az igénylőhöz. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy esetleges jogvitát az osztrák törvények alapján bírálnak el, s ilyen esetben az ügyfél vagy egy drága helyi ügyvédet fogad, vagy érdekképviselet nélkül marad, illetve maximum a Banki Hitelkárosultak Egyesületéhez fordulhat, amely azonban csak a legalapvetőbb segítségnyújtásra tud vállalkozni.
