Ám a születésnapi szöveg végül lényegében senkiben nem hagyott keserű szájízt. Igaz, ennek az volt az ára, hogy a szerzők a belső harmónia megőrzése érdekében időnként meglehetősen általánosan vagy ködösen fogalmaztak, néhány bűvös kifejezést pedig – mint amilyen a bővítés vagy az alkotmányos szerződés – egyszerűen más szavakkal helyettesítettek. Így az évforduló alkalmából Berlinben rendezett ünnepségen az unió tagjai már maradéktalan egységet demonstrálhattak, ami akár jó ómen is lehet az EU alkotmányos szerződésének feltámasztására irányuló erőfeszítések szempontjából.
A jogilag senkit semmire nem kötelező Berlini Nyilatkozatban a tagállamok – az alkotmányos szerződést nem említve – egyértelműen politikai kötelezettséget vállalnak arra, hogy a 2009. júniusi európai parlamenti választásokig végrehajtják a sürgető belső reformokat. Siker, hiszen ennél többre józan ésszel egy születésnapi nyilatkozattól nem lehetett számítani. A neheze azonban csak most jön az EU soros elnöki tisztét betöltő Németország kancellárja, Angela Merkel számára, akinek júniusra legalább minimális konszenzust kellene összehoznia az alkotmányos vita kulcskérdéseiről. Merkel pedig ennek a tervnek a végrehajtásában nagy reményt fűz ahhoz a tárgyalásos módszerhez, amellyel a Berlini Nyilatkozatot is tető alá hozta. A szöveget zárt ajtók mögött, a kormányfők által kinevezett magas rangú kormánytisztviselőkkel, a „serpákkal” egyeztette, és ezen a módszeren az alkotmánytervezet esetében sem kíván változtatni.
Ez azonban nem újdonság az EU történetében, ellenkezőleg: valójában visszatérés az unió korábbi praxisában sokat kritizált és éppen az alkotmányos szerződés előkészítésekor a demokrácia nevében félresöpört módszerhez. Szeretni nem muszáj, de az egyre nagyobb létszámú unióban valószínűleg még mindig ez az „antidemokratikus” módszer a leghatékonyabb a nemzeti érdekeket is érintő kompromisszumok elérésére.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
