Szeptemberben, már-már hagyományos módon, ismét beindult a tőkepiac-fejlesztési offenzíva. Az őszi parlamenti ülésszak megkezdése, az adótörvények előkészítésének időszaka kínálja ugyanis a legjobb lehetőséget e szegmens szereplőinek arra, hogy lobbizzanak a megtakarításokat segítő változásokért. Az idén ráadásul jött a Mol és az OMV közötti harc, amely rávilágított a tőkepiac sebezhetőségére. Noha a szorgalmazott korrekciók némelyike már megvalósulni látszik, a legnagyobb horderejű kérdés, a hosszú távú befektetési számla bevezetésének ügyében egy év alatt nem történt érdemi előrelépés. Ezért a piac, élén a tőzsdeelnökkel, újra beizzította a rakétákat.
Rajz: Dániel András
Két évvel ezelőtt a tárgyalási pozíciót ideálissá tette a választási kampány közeledte: Gyurcsány Ferenc vevő volt a tőkepiac-élénkítő tervekre is. A 2005 szeptemberében létrejött megállapodás részeként születhetett meg 2006-tól a negyedik pillérnek is becézett nyugdíj-előtakarékossági számla (nyesz). Az egyezség része volt az árfolyamnyereség-adó elfogadása; cserébe a kormányfő vállalta, hogy azt csak lépcsőzetesen, 2007-ben 10 százalékról indulva alkalmazzák majd. Tavaly azonban jöttek a megszorító intézkedések, a miniszterelnök pedig kihátrált a tőkepiac-élénkítésből is: szeptembertől bevezették az árfolyamnyereség-adót, méghozzá egyből 20 százalékos kulccsal. Ezt az érintettek (a költségvetés helyzetére, illetve arra való tekintettel, hogy egyúttal a banki hozamokat is megadóztatták), kénytelen-kelletlen elfogadták. S egyrészt örültek annak, hogy a nyeszhez nem nyúltak hozzá, valamint megmaradt a tőzsdei cégek osztalékának kedvezőbb adóztatása, másrészt azért kezdtek lobbizni, hogy a hosszú távú számla révén a három éven túli befektetések élvezzenek adómentességet.
KINEK AZ ÉRDEKE? Az elmúlt egy évben azonban megállt az idő. Tavaly ilyenkor Szalay-Berzeviczy Attila tőzsdeelnök igen optimistán nyilatkozott a bevezetés esélyeiről (Figyelő, 2006/37. szám), derűlátása azonban nem bizonyult megalapozottnak. Noha a brókercégek, az alapkezelők és a bankok szakmai szervezeteit, valamint a Versenyképességi Kerekasztal Tanácsot is is sikerült meggyőzni, a politikai támogatottság nem teljes. Az ellenzők úgy gondolják, a tőzsde csak egy szűk réteg érdekeit képviseli, miközben a hosszú számla és a nyesz között nincs is érdemi különbség, ezért nincs szükség egy második számlára. A börze vezetése szerint viszont ez óriási tévedés, mivel a hosszú távú megtakarítások növelése elsősorban a költségvetés érdeke. Nagyobb hazai megtakarítással olcsóbb a hiány finanszírozása és a tb-re nehezedő nyomás is kisebb, ha az emberek egyre nagyobb hányada lép az öngondoskodás útjára, hosszú távú befektetésekkel készülve az időskorra.
Persze nem könnyű a lakosságot ebbe az irányba mozdítani. A hazai megtakarítók csak azt élik meg veszteségként, amikor konkrétan tőkét veszítenek. „Ha a párna alatt őrzött pénz egy forint hozamot nem termel, miközben a BUX megtriplázódik, azt nem tekintik veszteségnek” – mondja a tőzsdeelnök. Szalay-Berzeviczy úgy véli, mivel a magyar ember nem szeret adót fizetni, az adókedvezményeken keresztül hatékonyan lehet befolyásolni a megtakarítási szokásait.
Nincs áttörés a pénzügyi oktatásban
Attól, hogy a Gazdasági ismeretek című fejezet 2007 nyarán bekerült a Nemzeti Alaptantervbe (NAT), még nem lett pénzügyi oktatás Magyarországon. Sőt, mint az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól kapott tájékoztatásból kiderül, a NAT kiegészítésétől eleve dőreség lett volna azt várni, hogy már a 2007/2008-as tanévben elindul a pénzügyi tárgyú oktatás a középiskolákban. Az egyes intézmények ugyanis önállóan állítják össze a tantervüket, és a 2007-es módosítások alapján az év végéig kötelesek a felülvizsgálatra. Addig viszont a pénzügyeket órarendszerűen továbbra is csupán az ország azon 60 intézménye oktatja, amelyek tanárait még a Budapesti Értéktőzsde képezte ki 2006 tavaszán. A tőzsdeelnök most úgy látja, amíg nem lesz hathatós állami beavatkozás, és nem teszik kötelezővé, vagy nem kötik az érettségi megszerzéséhez a gazdasági ismereteket, nem is lesz előrelépés.
A nagy kérdés persze az, milyen esélyei vannak a tőzsdének, hogy ezúttal sikerül elfogadtatnia javaslatát a kormánnyal. Ellenzéki oldalról megvan a támogatás, mind a Fidesz, mind az MDF felkarolta a hosszú számla ügyét. Az is szép eredmény, hogy a nyeszt sokáig ellenző Magyar Bankszövetség ezúttal a támogatók között van – igaz, csak akkor, ha az adómentesség kiterjed a három éven túli banki betétekre is. A kulcsmomentum tehát a kormánypártok meggyőzése. Információink szerint az SZDSZ megosztott a kérdésben, a Pénzügyminisztérium pedig érti az érveket, de átdobta a labdát a szocialista frakciónak, mondván: ha az MSZP-s képviselőket sikerül meggyőzni, részükről mehet a dolog.
ÚJ ÖTLETEK. A hosszú távú számla azonban csak az egyike a tőkepiac kívánságlistáján szereplő pontoknak. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy az eredeti tőkepiac-fejlesztési szerződést a kormány nem tudja betartani, a piac új ötletekkel állt elő. Az ötpontos listára (Figyelő, 2007/16. szám) felkerült a tőzsdei cégeknek nyújtandó társaságiadó-kedvezmény is. Ezt az a nem szívesen kimondott tény indokolja, hogy a már működő egyszeri bevezetési támogatás nem vonz új kibocsátókat a parkettre, ugyanis ma a cégek a nyilvánosság kizárásával, különféle trükkökkel (magyarán: mutyizva) nagyobb profitot tudnak termelni, mint ha átláthatóan működnek. Kisebb adóterheléssel vonzóvá válhatna számukra a börze, de egyelőre nem látszik jele annak, hogy ezt a javaslatot a kormány komolyan venné. Hasonlóképpen nincs előrelépés a pénzügyi oktatás témakörében (lásd a keretes írást).
Úgy tűnik viszont, hogy legalább egy másik pontban teljesül a tőzsde igénye, jövőre ugyanis azonosan adózhatnak a részvények és a befektetési jegyek: utóbbiaknál is szembe lehet majd állítani a nyereséget a veszteséggel. Kissé javíthatja a tőke- és az ingatlanpiac közötti átjárhatóságot az is, ha csökkentik az eladott ingatlanok után fizetendő adó mértékét, illetve rövidítik azt az időtávot, amelynél régebbi vétel esetén mentesül a tulajdonos az adózás alól. A tőkepiac ugyanakkor továbbra is azt szeretné, hogy egyáltalán ne kelljen adózniuk azoknak, akik ingatlant adnak el, majd a befolyó összeget a tőkepiacon fialtatják tovább.
