Váratlan irányból érte a dicséret még tavasszal Gráf Józsefet, a földművelésügyi tárca vezetőjét. „Nem minden miniszternek volt elég vér a pucájában, hogy kiálljon a gazdák elé.” Orbán Viktor, a Fidesz elnöke üdvözölte ezekkel a szavakkal Gráfot márciusban, a fagykárok miatt akkor már forrongó gazdakörök hódmezővásárhelyi fórumán. A jelenlévők alaphangulata nem sok jót sejtetett, ennek ellenére az egybegyűltek fütty helyett tapssal fogadták a határozottan fellépő szocialista agrárminisztert. „Ne várjátok tőlem, hogy bemondásra fizetek milliárdokat az adófizetők pénzéből” – tisztázta a helyzetet Gráf az egyezkedésnél a Jakab István vezette Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségével (Magosz). A gazdák által 40 milliárdosra taksált kárból 9 milliárd forintnyi támogatásról, illetve kedvezményről született megegyezés. Így végül az agrárminiszter lett a politikai győztese a fagykárok miatti demonstrációnak. Ráadásul a sors szeszélye folytán a paktum kárenyhítő intézkedéseit augusztusban éppen akkor hagyta jóvá a kormány, amikor a testületet – a szabadságát töltő Gyurcsány Ferenc helyetteseként – Gráf József vezette.
Az érces hangú, szigorú tekintetű, határozott fellépésű 61 éves miniszter valóságos sztár nemcsak a kormányban, de az agrárágazatban, sőt a vidéki ellenzéki körökben is. Olykor hangosabb éljenzés fogadja falusi fórumokon, mint annak idején druszáját és miniszter elődjét, Torgyán József volt kisgazda pártelnököt. A sikereit annak köszönheti, amit agrárszakemberként még a téeszben megtanult: jó gazda. Makacs bulldog-természetével – akár szakemberként, akár képviselőként, akár miniszterként – következetesen és eltántoríthatatlanul, még a lobbi- és a párttámadások kereszttüzében is követi a kitűzött célját. Jelenlegi beosztásában a munka oroszlánrésze sem más, mint – támogatásokért, egyedi elbánásért, kedvezményekért – Brüsszel „ostroma”. Olyan, mint amikor a piacon el kell adni a termést. Itthon pedig, ha baj van, a felpaprikázott lobbik leszerelése, a csoportérdekek ügyes összefésülése kísértetiesen hasonlít egy szövetkezeti „eligazításhoz”. Eligazítást egyébként kinevezésekor otthon is tartott. Közszereplővé válva kiadta az ukázt: nincs gyorshajtás, szabálytalanság, előre köszönünk a rendőrnek is, hogy ne érhesse szó a ház elejét.
Az ismeretlenség homályából előlépett szigetvári agrárszakember két évvel ezelőtti miniszteri kinevezését kis túlzással a vak szerencse segítette: jókor volt jó helyen. Elődjének, a halk szavú Németh Imrének, az MSZP-n belül a szövetkezeti lobbi és az agrárkamara „kedveltjének”, beletört a bicskája az uniós agrártámogatási rendszerre való átállásba. Nem sikerült megszervezni a pénzek zökkenőmentes, gyors kifizetését. Támadták a szakmában azért is, mert a magyar érdekek sérelmére, eminensként próbált túlteljesíteni több brüsszeli előírást. A 2005. májusi minisztercsere előtt az MSZP agrártagozatából több biztos befutót is tudni véltek a posztra. A potenciális jelöltek között is az első helyen emlegették Velez Zoltánt, a Bábolna Zrt. elnökét. A másik örök esélyes, régi miniszteri „aspiráns”, Magda Sándor, a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola rektora, a parlament mezőgazdasági bizottságának akkori elnöke volt. Gyurcsány Ferenc választása végül mégis a politikai életben alig ismert, viszont befolyásos harmadik személyre, a feltűnést kerülő agrárvállalkozó-képviselőre esett. Arra a Gráf Józsefre, akit Horn Gyula kormányfőként egyszer már hiába kért fel agrárminiszternek, mert a megbízatást az akkori tsz-elnök nem vállalta. Először Gyurcsánynak is nemet mondott, amikor az a tárca államtitkárának agitálta. Gazdasági vezetőként ugyanis megszokta, hogy ő a főnök, nem szereti, ha beleszólnak a döntéseibe. A miniszteri felkérésnek viszont ezúttal már nem tudott ellenállni.
GRÁF JÓZSEF
■ 61 éves, a Baranya megyei Mecsek-szabolcson született. A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd 1968-ban a körmendi Felsőfokú Mezőgaz-dasági Technikum mezőgazdasági gépészeti szakán diplomázott.
■ 1968-tól 1975-ig a szabadszentkirályi Béke Mgtsz-ben dolgozott. Közben, 1970-ben belépett az Magyar Szocialista Munkáspártba; 1984-től 1986-ig a szigetvári pártbizott-ság titkára, 1989-ben az első titkára lett. Eközben – 1982 és 1984 között – posztgraduális tanulmányokat folytatott a Moszkvai Társadalomtudományi Akadémián. A szakmát a pártmunka alatt sem hagyta ott.
■ A régi munkahelyén 1989-től termelés-irányító, 1990-től elnök lett, majd az átalakulás nyomán alakult részvény-társaság elnök-vezérigazgatói posztját töltötte be. 1996-tól a Dél-dunántúli Gabona Rt., 1997-től az IKR Bábolna igazgatósági tagja.
■ Személyesen vett részt 1989 októbe-rében a Magyar Szocialista Párt alapításában, majd 1993-ig a szigetvári szervezet elnöke volt. 1992-től 1994-ig a párt országos választmánya is tagjai között tudhatta. 1994 óta országgyűlési képviselő; 1995-től 1998-ig az MSZP megyei választmá-nyának elnöke volt, 1999-től a szigetvári térség pártelnöke. 2000 május közepétől az Országgyűlésben a mezőgazdasági bizottságban, júliustól emellett a számvevőszéki állandó bizottságban dolgozott.
■ 2005. május elsejétől földművelés-ügyi és vidékfejlesz-tési miniszter; parla-menti mandátumát a második Gyurcsány-kormány megala-kulása után visszaadta.
■ Nős, felesége magánvállalkozó. Két házasságából három gyermeke született.
Mindemellett azonban az érintettek többsége úgy véli, Gráf József szakmai tapasztalata alapján is kiérdemelte a miniszteri kinevezést. A szabadszentkirályi Béke Termelőszövetkezetben lehúzott hét év után, 1975 és 1989 között az MSZMP helyi szervezetében építette a pártkarrierjét, de a rendszerváltás esztendejében visszatért a tsz-be. Mint sok, szocialista nagyüzemi gazdaságban megfordult vállalatvezető, tapasztalta a nagy méretben rejlő versenyelőnyöket. A szövetkezeti és az állami gazdasági „privatizáció” után már magánvállalkozóként, a cégét építő agrárüzletemberként a piacgazdasági fortélyokat is kitanulta. Bár a miniszteri kinevezésével minden hivatalos pozíciót, vállalkozásaiban birtokolt üzletrészt transzparensen átadott a fiának, mégis sok támadás érte a család érdekeltségei, a veje agrárcége, valamint a miatt, hogy kormánypárti képviselőként részt vett az ország harmadik legnagyobb gazdasága, a Bóly Zrt. 2004. júliusi privatizációjában (lásd interjúnkat a 24-25. oldalon).
Ezt veti a szemére Font Sándor, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának jelenlegi fideszes elnöke is, aki szerint a miniszter „jól el tudja magát adni, de a tetteire rányomja a bélyegét, hogy a tsz alapú nagybirtokrendszert képviseli. Mindent nagyüzemi szemüvegen keresztül vizsgál. Az igazi családi gazdaságok problémáit nem ismeri.” Felrója továbbá Gráfnak, hogy veszélyhelyzetben nem jól kezeli a problémákat, túlreagálta a magyar madárinfluenza-fertőzés idején is a védekezést. Ezzel szemben áll viszont az élelmiszer-biztonsági intézményrendszer összevonása, ami Font szerint is jó döntés volt – már csak meg kell valósulnia.
Miniszterként az egyik első, a hazai gyártók, gazdák és vásárlók részéről jelentős népszerűséget hozó lépése is az élelmiszer-biztonsághoz köthető. Gráf József hadat üzent a kereskedelmi láncokban kapható silány ennivalóknak. A kereskedőknek nyíltan javasolta, hogy a külföldi „szemét” helyett hazai árut kínáljanak. Nyomatékul pedig „beélesítette” a kommandóként hadra fogott élelmiszer-biztonsági, állatügyi hatóságot. Gráfnak nyilván nem volt ellenére, hogy az áruházi látogatásokra minden esetben a sajtó képileg is eladható politikusi akciókra éhes hada kísérte. Nem véletlen, hogy a vásárlókért érzett miniszteri felelősség a látványos ellenőrző akciókkal azóta is rendre tudatosul a fogyasztókban. A dioxinos guargumi ügyétől a lejárt élelmiszert átcsomagoló M.E.G.A.-cégek lefüleléséig, a „nagy fogások” újra és újra megteszik a hatásukat: kimondatlanul is hirdetik a magyar sertés, tej és hús megbízhatóságát.
Ennek ellenére az élelmiszer-feldolgozók pozíciói tovább romlottak az elmúlt években; a szakmai szövetség félreverte a harangot. Az ágazat szereplői szerint a silány külföldi termékekkel szemben ma sem kellően erőteljes a kontroll. „Drámai itthon a hazai termelés piacvesztése” – von mérleget Folláth Györgyné, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége főtitkára. Félő, hogy hazánk már középtávon nettó élelmiszer-importőrré válik. Több jelentős, külföldi tulajdonban lévő gyártókapacitást végleg megszüntettek, más részüket pedig Közép-Európa más országaiba telepítették át. Mi több, a helyzetet jól jellemzi, hogy a termelés áttelepítésének eszközével immár magyar tulajdonosok is élnek, például a tartósítóiparban vagy a gabonaágazatban. Az idén ráadásul az aszály miatt a hazai állattartók megfizethető áron nem jutnak elég takarmányhoz. A nemzetközi gabonacégek a mobilizálható termés nagy részét már jó előre felvásárolták, az intervenciós tenderen, majd szép nyugodtan kivárják a borítékolható áremelkedést. A kialakult, tonnánként 200-220 eurós kukoricával pedig eleve versenyképtelenné válik a magyar állattenyésztés.
A soha nem látott mélypontra jutott állatállomány, a tej-, hús- és baromfihiány miatt az élelmiszer-feldolgozók a hazai helyett kénytelenek több külföldi nyersanyagot vásárolni. Ilyen helyzetben aligha lehet „több magyar terméket” elvárni a kereskedelmi láncoktól…
SZESZMESTER. Gráfnak tehát óvatosan kell egyensúlyoznia, mivel bírálói így is a szemére vetik, hogy családi vállalkozásaival maga is érdekelt (volt) az általa felügyelt agrobizniszben, s feltételezik, hogy ezért próbál az állattenyésztésnek kedvezni. Ám a stratégiai döntéseket nem az agrártárcánál, hanem Brüsszelben hozzák, s az EU csak a növénytermesztést támogatja, és éppen az állattenyésztés eddigi kedvezményeinek a lefaragását határozta el. „Amúgy sem bűn, ha egy agrárirányításban tevékenykedő vezetőnek magánvállalkozásai is vannak” – véli Raskó György, az Antall-kormány egykori földművelésügyi minisztériumi államtitkára, ma szintén agrárvállalkozó. Példaként megemlíti, hogy az EU mezőgazdasági biztosa, Mariann Fischer Boel is gazdálkodik.
Ráadásul az állattartók is prüszkölnek, mivel Gráf szabad utat adott a gabonaféléknek új keresletet teremtő bioetanol gyártásának. Az aszály már eleve elvitte a gabonafelesleget, ám az új igények nyomán még tovább, a duplájára drágult a kukorica. 
Gráf József demonstráló gazdákkal.Szót ért mindenkivel.
A nehézségeknek ezzel nincs vége. A gazdák szerint a hazai cégek számára diplomáciai kudarccal zárult az uniós bor- és zöldség-gyümölcsreform is, amelyben a szakértők szerint nem sikerült kellően érvényesíteni a magyar érdekeket. Az élelmiszer-feldolgozók további piacvesztése az aszály okozta nyersanyag-szűkében borítékolható. Az őszre, de még inkább 2008 elejére várható robbanásszerű élelmiszerár-emelkedéssel már nemcsak a gazdák, élelmiszer-iparosok körében várható felzúdulás, hanem a széles vásárlótömegeknél is. Igaz, a 20 százalékot meghaladó drágulás ellen éppen Gráf dolgozott ki intézkedési tervet, amelynek alkalmazása azonban egyelőre várat magára.
POLITIKAI FEHÉR HOLLÓ. Hiába azonban a sokasodó nehézségek az ágazatban, azok alig tompították Gráf népszerűségét. Annyira nem, hogy a miniszter hovatovább afféle „fehér hollóvá” válhat, aki a szóbeszéd szerint akár egy esetleges kormányváltás után is a posztján maradhatna, bár maga – mint lapunknak nyilatkozta – a ciklus letelte után nyugdíjba készül. Ki tudja, mit hoz a jövő, a jelenben viszont – félig-meddig szándékán kívül – sajátos politikai szerepet is betölt. Az ellenzék amolyan „bezzeg gyereknek”, ellensúlynak is használja, akivel a Gyurcsány-kormányban még a fagykár és az aszály-viszály elhárításában is „szót lehet érteni”, miközben a kormány más tagjaival – különösen a fejével – nem.
Az agrárszektor viszonylagos nyugalmának persze nem csak a fagykárpaktum, hanem az időben és bőségesen csordogáló EU- támogatás is a magyarázata. A baloldali elkötelezettséggel igazán nem vádolható Raskó György agrárvállalkozóként is elismeri: a Magosz „presztízstiltakozása” ellenére jól megy a családi gazdaságoknak. Olyan stabil a pénzügyi helyzetük, hogy sokan közülük már hitelt sem vesznek fel a gazdálkodáshoz.
„Az biztos, hogy Gráf egy fiatal szakértő csapattal sokat tehetne az agrártárcánál. Ma ugyanis ő az egyetlen ember a minisztériumban, akinek valódi gyakorlati tapasztalatai vannak a mezőgazdaságról, és talán ezért, minden szál nála is fut össze” – jegyzi meg Sákán Antal, a Magosszal jó kapcsolatban lévő Magyar Sertéstartók Szövetsége elnöke is. Úgy véli, Gráfnak ugyanaz a baja, mint a Fidesznek: nincs körülötte a mezőgazdasághoz értő, tettre kész szakemberekből álló csapat.
Gráf politikai ereje, jövője úgy tűnik, nem az ellenzék, hanem a befolyásos nagygazdák szimpátiáján múlik. Azon például, hogy teljesül-e a nagyvállalkozók kívánsága a földtörvény régóta várt módosítása során. Azaz a külföldiek földvásárlását kizáró EU-derogáció lejárta előtt létre tudják-e hozni a hatékony nagybirtokokat. Raskó hiányolja, hogy a miniszter kikerüli a kényes, konfliktusokkal járó, kudarccal fenyegető ügyeket, és nem készíti el a hazai professzionális agrárvállalkozók érdekeit védő törvényeket, amelyeken akár a fennmaradásuk is múlhat. Például olyan földbérleti szabályok kellenének, amelyek a földhasználók jogait erőteljesebben védik akár a tulajdonossal szemben is. Még a földpiac felszabadítása előtt végre kellene hajtani egy földcsere- és birtokegyesítési programot is. A közelgő, 2011-es határidő pedig kenyértörésre viheti a dolgot a családi és a nagygazdák, szövetkezeti, agrártársasági vezetők között.
