A múzeumok drágállják
Egy-egy magángyűjtemény otthoni biztosítása sokszor komoly tételeket jelent. Emiatt sokan inkább a megfelelő őrzésre fordítanak több pénzt és energiát, semmint a biztosítás díjára. Különösen igaz ez a múzeumokra, rangos kiállításokra vagy a galériákra, amelyek méginkább a közvetlen védelmet részesítik előnyben. Csak a múlt évben a Szépművészeti Múzeum több mint 100 millió forintot költött a biztonságtechnikai eszközeinek és rendszereinek korszerűsítésére, mondja Lévay Zoltán, a múzeum munkatársa. A nagy sikerű Van Gogh-kiállítás tereit sem biztosította az intézmény, igaz, itt azért sem volt erre szükség, mert az állam 155 milliárd forint értékben kezességet vállalt a kiállított festményekért. A magángalériák többsége is ezt a gyakorlatot követi, inkább fejlesztenek, mint biztosítanak. Ennek ellenére a Uniqa és az Aegon is megcélozta a kiállítótereket. A múzeumokban raktározott műtárgyakat viszont egyik cég sem biztosítja szívesen, csak a szállítás közbeni károkra vállalnak fedezetet. Az állandó kiállítások biztosítására viszont a múzeumok részéről sincs kereslet, miután az ezeknek helyt adó épületek jellemzően igen értékes, műemlék-jellegű épületek, amelyek biztosítása további plusz költség lenne. Ezt a költségvetési pénzből működő múzeumok általában nem tudják vállalni, így inkább fejlesztenek, és folyamatosan őriztetnek.
Sok a lopás
A vagyon elleni bűncselekményeken belül – nemzetközi szinten is – jelentős hányadot tesz ki a műtárgyak, műkincsek eltulajdonítása. Tíz év alatt hatvan százalékkal nőtt a kifejezetten műtárgyakra irányuló betöréses lopások száma. (1996-ban 1025, 2006-ban már 1686 esetben került sor ilyen jellegű bűncselekményre.) Jól érzékelhető, hogy az elkövetett, és ismertté vált bűncselekmények száma is folyamatosan nő a kárértékkel együtt. Épp ezért ma már külön alosztály foglalkozik a rendőrség szervezetén belül az efféle bűnesetekkel. A profi szakemberekből álló nyomozói testület foglalkozik a kulturális javak tárgykörébe tartozó bűnesetekkel, kapcsolatot tart a kulturális javak kezelésével és felügyeletével foglalkozó szervezetekkel, valamint folyamatosan értékeli a tendenciákat – mondta el lapunknak Bucsek Antal, a Nemzeti Nyomozó Iroda Műkincsvédelmi alosztályának vezetője.
De a biztosítók és a szolgáltatás közvetítői sem szívesen osztják meg műhelytitkaikat, a cégek közötti versenyre hivatkozva. Az sem tudható pontosan, hogy mekkora piaci szegmensről van szó: nincs adat arról, hogy hány gyűjtő lehet, és mekkora az a vagyontömeg, ami biztosítható. Szakértők szerint több, mint amit bárki is el tud képzelni, ám ennek ellenére a cégek zöme a szokásos ingó biztosítási termékkel fedi le ezt a területet.
Van is, meg nincs is…
A nemzetközi piacon sokkal nagyobb a hagyománya a műtárgybiztosításnak, nálunk csak lassan erősödik a kereslet és a kínálat, így a szigorúan értelmezett műtárgybiztosítás rendkívül szűk szelete a biztosítási szolgáltatásoknak – erősítették meg a lapunk által megkérdezett biztosítási szakértők.
A hazai gyűjtők ma még kevés ajánlat közül válogathatnak, ezért egy jelentősebb gyűjtemény esetén a nemzetközi, elsősorban londoni biztosítási piacon is érdemes tájékozódni. Mielőtt azonban bárki repülőre ülne, óvnak jogi szakértők, fontos mérlegelni, hogy egy esetleges külföldi jogi-biztosítási eljárás során az adott ország anyanyelvén, az adott országban zajlik az ügyintézés, ottani jogi és más szakértők bevonásával. Ez igencsak megdrágíthatja az első ránézésre kedvező biztosítási ajánlatot. Az FN ez alkalommal a magyar viszonyokat mérte fel.
Alku tárgya
Mielőtt döntünk, nemcsak biztosítóknál érdemes alaposan szétnéznünk, hanem az alkuszcégeknél is. Előnyük, hogy nemcsak a hazai cégek termékeire van rálátásuk, így a személyes elvárásainkhoz jobban igazodó javaslatot tehetnek. A szerződés aláírásának menete nem tér el a szokásostól, de a műtárgybiztosítás értékét az ügyfél és a biztosító alkuja alakítja ki, jellemzően egy ingyenes értékbecslést követően. A biztosítás díja attól függ, hogy miről van szó – képről, szoborról, bútorról –, hogy hány darabról, és attól is, hogy milyen könnyen mozdítható el a helyéről.
A műtárgybiztosítások legérzékenyebb része az érték meghatározása, hiszen nem beszélhetünk objektív és stabil összegekről, sőt gyakran pénzben ki sem fejezhető eszmei érték állapítható meg – mondja Szurgyi Nándor, az Aegon szakértője. A biztosítás sok esetben valóban csak másodlagos védelmet jelenthet, hiszen az igazán értékes műtárgyak többsége pótolhatatlan, egyedi alkotás, így azok esetleges megsemmisülése, ellopása esetén az anyagiakban való kártérítés nem jelenti az eredeti állapot helyreállításának lehetőségét. Hiába kap pénzt a károsult, nem tud még egy ugyanolyan Munkácsyt vásárolni.
Ráadásul egy műkincs ára idővel változhat: egy-egy aukciós siker után vagy az alkotó elismertsége révén nagyot ugorhat a biztosítandó érték is. Ezt általában a műtárgy tulajdonosának kell jeleznie a biztosító felé, mert automatikus indexálás ebben a műfajban nem jellemző. Van olyan biztosító, például az Uniqa, amelynek szakemberei kétévente – vagy a tulajdonos kérésére gyakrabban is – egyenként átértékelik a listán szereplő műtárgyakat, és ezáltal a biztosítás kereteit is az aktuális műtárgypiaci helyzethez igazítják.
Részletekben a lényeg
A műtárgy értékének meghatározásán túl a fizetendő díj erősen függ az adott lakás védelmi eszközeinek minőségétől és területi elhelyezkedésétől is – teszi hozzá Szurgyi Nándor. A hazai gyakorlatban az alkotás értékére vetített 2-5 ezrelék közé tehető éves szinten a biztosítás díja, azzal a kiegészítéssel, hogy a díjtétel általában a biztosítandó értékkel fordítottan csökken. Egy 100 milliós értéknél inkább a 2 ezrelék felé mozdul, de nincs standard díjszabás, az ár egyedi és személyre szabott.
A műtárgyak „megegyezés szerinti értéken” kerülnek biztosítási fedezetbe az Uniqánál is, ahol egyébként 60 ezer forintról indul az éves díj. Ennyi pénzért körülbelül egy 14 millió forintos műkincset lehet lefedezni, miközben egy 100 milliós alkotás biztosítási díja már 400 ezer forint. (A kisebb gyűjtemények esetén „all risks” műtárgybiztosítást javasol Jaksa Éva termékmenedzser, ezt alacsonyabb díjért, a lakásbiztosítás kiegészítő fedezeteként lehet megkötni.)
Felső értékhatárt egyébként nem szabnak a biztosítók, elvileg bármilyen értékű magángyűjtemény biztosítható, csak gondoskodni kell a lakás megfelelő védelméről, így például részleges mechanikai és a rendőrségre vagy hatósági engedéllyel rendelkező őrző-védő szolgálathoz bekötött riasztóberendezés kiépítéséről.
Ha ellopják…
Ha minden óvatosság ellenére mégis ellopják a tárgyakat, a biztosító a szerződéskötéskor megállapított értéket téríti, természetesen csak a nyomozást lezáró határozat után. Részleges károsodás, illetve megegyezés híján szakértők bevonásával dől el, mennyit fizet a biztosító. Rongálódás esetén – betörésnél vagy tűz esetén – gyakori a füstszennyezés vagy vízkár, ez esetben a restaurálás költségeit térítik a biztosítók – a szerződésben foglaltak szerint.
Mint minden biztosításnál, itt is vannak kizáró okok, hívják fel a figyelmet a szakértők. Sikkasztás, hűtlen kezelés, jogtalan elsajátítás, csalás vagy zsarolás, terrorcselekmény, háborús esemény, régebbi károk megnagyobbodása, fagykár, a levegő nedvességtartalma, füst, korom, por, vagy fény és sugárzás miatt bekövetkezett rongálódás, illetve a kártevők és férgek okozta károsodás esetén általában megtagadják a kártérítést a biztosítók.
Előfordulhat viszont az is, hogy példul egy lopást követően később előkerülnek a műtárgyak. Ilyenkor a károsult dönthet azok sorsáról: vagy visszafizeti a kártérítést, vagy megtartja a pénzt, de lemond a kincsek tulajdonjogáról. Ilyenkor ez a biztosítóra száll – magyarázza Kiss Viktor, a GrECo International Kft. nemzetközi biztosítási alkusz és tanácsadó cég szakértője. A biztosító tulajdonába került tárgyak értékesítésére – műtárgypiaci információk alapján – azonban még nem volt példa.
Ha egyébként valaki lakásbetörés áldozata lesz, elsődlegesen a rendőrséget kell értesítenie, és nem szabad „felülkeresztezni” a hátrahagyott nyomokat – tanácsolja Bucsek Antal, a Nemzeti Nyomozó Iroda Műkincsvédelmi alosztályának vezetője. A helyszíni szemlét végző bizottság rögzíti a bűncselekmény nyomait, igazságügyi szakértők bevonásával értékeli a bizonyítékokat, és elrendeli a nyomozást. A felkutatást egyébként hatékonyan segíti, ha értékelhető fénykép, illetve leírás van a műkincsről. (Ehhez vásárláskor érdemes egy olyan adatlapot kitölteni, amelyet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) Műtárgyfelügyeleti Iroda és a Nemzeti Nyomozó Iroda Műkincsvédelmi Alosztálya dolgozott ki, és amely tartalmazza a tárgy alkotóját, címét, méretét, fajtáját, becsértékét, leltári számát, és különös ismertető jelét.)
Ha pedig nagyobb értékű festmény vagy más műtárgy vásárlására készülünk, akkor érdemes a lopott és körözés alatt álló alkotásokról is tájékozódnunk a KÖH honlapján, illetve a rendőrség adatbázisából is kérhetünk információt, igaz ez pénzbe kerül. Így elkerülhetjük, hogy jóhiszemű „orgazdaként” magunk is bűncselekményt kövessünk el.
