Maroknyi elszánt geológus, bányamérnök és üzletember töri magát csupán a ma még alternatívnak számító, nem hagyományos energiaforrások feltárásán. Pedig Magyarország nem szűkölködik ilyen készletekben (a „vagyonról” lásd külön), de a feltárásban és a hasznosításban egyelőre inkább csak a külföldi befektetők látnak fantáziát. Ez nem is csoda, hiszen hiányzik a nemzeti ásványvagyon-stratégia. „Ha a magyarokra bízták volna a kerék feltalálását, a hatszögnél tartanánk” – jelzi rosszallását egy elismert, de névtelenséget kérő geológus a nem hagyományos energiaforrások fejlesztésével kapcsolatos hazai energia- és gazdaságpolitikáról.
Mecseki bányászok, 1987. A szénkitermelés hamarosan ismét gazdaságossá válhat.
Ilyen lehetőség például a mecseki kőszénvagyon, amelynek mennyiségét 980 millió tonnányira teszik a geológusok. Hasznosításán jelenleg csak két társaság dolgozik. A Calamites Kft. és a Rotaqua Kft. szinte ugyanazon a területen végez kutatásokat. Előbbi a szén, utóbbi főként a szénhez kötött metán hasznosítására vonatkozóan. „A meggyőződés mellett, hogy az ásványvagyon hasznosítható, megszállottság is kell ehhez a vállalkozáshoz” – mondja Csécsei Tamás, a Rotaqua ügyvezetője. No és persze rengeteg pénz, amit egyelőre csak külföldi társaságoktól remélhetnek, amelyek első körben befektető partnerként szállhatnak be. Pedig ezek a fejlesztések számottevően csökkenthetnék az ország importfüggőségét.
Magyarország „alvó” energiaforrásai
GEOTERMIA, VAGY FÖLDHŐ. Termálkutak, hőforrások alkalmazása például melegházak, mezőgazdasági létesítmények fűtésére, megfelelő vízhőmérséklet esetén villamos energia termelésére. Az ország geotermális energiakészletét évi 2,4-3,6 petajoule-ra teszik, ennek ma mindössze 4 százalékát hasznosítják energetikai célra.
SZÉNHEZ KÖTÖTT METÁN. A mecseki feketekőszén-telepekben képződött metángáz, amely a földgázzal azonos tulajdonságai révén azonos célokra, tehát fűtésre és energiatermelésre használható. A szénhez kötött metánvagyont 28,5 milliárd köbméterre becsülik.
FEKETEKŐSZÉN. Az elégetés mellett létezik technológiai megoldás arra is, hogy a szénből gázt vagy akár olajat állítsanak elő, ugyanakkor a széntelepek alkalmasak lehetnek az erőműi szén-dioxid tárolására is.
A hazai földhővagyon is régóta ismert szakmai körökben, a hasznosítási kísérletek azonban elvetéltek. A Mol most egy külföldi partnerrel dolgozik egy geotermális erőmű létesítésén, az országban azonban több ezer olyan korábbi szénhidrogén-kutatófúrást tartanak számon, amelyek hasznosíthatók volnának. A lehetőségeket mutatja az is, hogy Csehország például az uniós kohéziós alap támogatásával jóformán egyetlen korona saját ráfordítás nélkül is komolyan fejleszteni tudta saját geotermálisenergia-potenciálja hasznosítását. A hivatalos energiapolitika Magyarországon egyelőre nem számol ezekkel a lehetőségekkel, a megújuló források mellett kizárólag a fosszilis és a nukleáris energiahordozókban gondolkodik.
LÁTÓKÖRÖN KÍVÜL. Az energiaellátás biztonságát célzó programokban egyelőre a Makói-árokban feltételezett, rendkívül mélyen lévő, nehezen felszínre hozható készlet kitermelése sem szerepel. Az amerikai Falcon Oil & Gas 150 millió dollárt fordított eddig ennek feltárására, és legalább 600 milliárd köbméteres készlettel számol, de 50 százalékos az esélye, hogy akár 1200 milliárd köbméternyi földgáz is lehet a mélyben (Figyelő, 2007/5. szám). Ez az ország tízévi teljes fogyasztását fedezné, de nem tudni, hogy mekkora részét lehet kitermelni. A Falconon kívül több külföldi olajcég is kutat szénhidrogén után olyan területeken, ahol korábban kizárták az előfordulás lehetőségét.
Magyarország tehát egyelőre csak szemlélője az energiapiacon végbemenő korszakváltásnak. Pedig becslések szerint nem is kell olyan sokat várni arra, hogy a ma még alternatívnak számító energiaforrásokat egyenjogúnak tekintsék a hagyományos készletekkel. A világ szénhidrogén-termelése ugyanis még 2010 előtt eléri csúcspontját, s utána a továbbra is növekvő energiaigény kielégítéséhez a megújuló források mellett már szükség lesz a nem konvencionális fosszilis készletekre is. Kérdés, az ilyen fejlesztésekben érdekelt hazai társaságok ki tudják-e használni helyzeti előnyüket, vagy a külföldi befektetők uralják majd a piacot.
