Emlősállatok, így az ember életének is nélkülözhetetlen része az alvás és ébrenlét egymásutániságát szabályzó biológiai óra. És bár e láthatatlan „ketyegő” működésének részleteit többé-kevésbé ismerik a kutatók, evolúciója még nem tisztázott. Nem tudni például, hogy a törzsfejlődés során mikor alakult ki a bioritmus, és azt sem, hogy az olyan alacsonyabb rendű élőlényekben, amelyek gyakorlatilag nem alszanak – például a kétéltűek, vagy a halak -, működik-e a jelenség.
Zebradánió.Génmódosított példányainak vizsgálata segíthet megérteni az alvás-ébrenlét ciklust.
Amerikai genetikusok most a legősibb gerincesekben, a halakban vizsgálták a biológiai órát, és sikerült a kutatáshoz egyedülálló modellállatot előállítaniuk: egy génmódosított zebradániót, amely a napszakok váltakozásának megfelelően világít. Már régóta ismert, hogy az emberi bioritmusért végső soron gének felelősek. Ezen emberi géneknek megfelelő DNS szakaszokat sikerült már kimutatni például a halakban is, ám azt, hogy ezekben az állatokban mi a szerepük, és hogyan működnek, mostanáig nem volt világos.
A kutatók ezekre a kérdésekre a következő módon kaptak választ: a vizsgált halgének úgynevezett kapcsoló régiójába egy olyan – szúnyogból származó – gént ültettek, amely fluoreszkáló fehérjét kódol. A tudósok így tanúi lehettek, amint a génkezelt dánió a napszakoknak megfelelően világít – bizonyítva, hogy a bioritmus már a halakban is létezik. A fluoreszkáló dánió vizsgálata az alvás-ébrenlét ciklusának alaposabb megértését segítheti, ami akár az emberi bioritmust szabályzó gyógyszerek fejlesztéséhez is vezethet.
