Egy kisbefektető a Mol legutóbbi közgyűlésén megkérdezte Hernádi Zsolttól, hogy mekkora a fizetése. Az elnök-vezérigazgató azonban nem adott választ, arra hivatkozva, hogy ezt az információt nem kell kiadnia a részvényeseknek. Magyarországon ezt valóban nem írja elő jogszabály, ám a legfejlettebb tőkepiacon, az Egyesült Államokban igen, s Európában is erősödik azon befektetők hangja, akik ilyen mélységben óhajtanak tájékozódni az általuk is tulajdonolt cégek ügyeiről. Németországban például a kormány a múlt héten jóváhagyta azt a törvénytervezetet, amely a tőzsdei cégek számára előírná az ilyesfajta adatközlést, s a frankfurti tőzsde irányelvei is tartalmazzák ezt (lásd külön írásainkat).
NE SZÓLJ SZÁM. A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) nem ilyen követelőző: felelős vállalatirányítási ajánlásaiban csak az igazgatóság és a felügyelőbizottság testületi szintű javadalmazására vonatkozó információk közzétételét kéri. Márpedig nem e két testület növeli meg a leginkább a cégek költségeit, s nem is ez van a legnagyobb hatással a cég működésére, legalábbis ha abból indulunk ki, hogy a javadalmazás összefüggésben áll a társaságra gyakorolt befolyással. Az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjainak havi jövedelme ugyanis százezres, míg a menedzsment tagjaié már milliós nagyságrendű.
 |
|
Üvegzseb az Unióban
Az Európai Bizottság tavaly októberben fogadott el ajánlást a cégvezetők javadalmazásáról. Mivel csupán ajánlásról van szó, azonnal alkalmazható, viszont nem kötelező. A tőzsdén jegyzett vállalatoknak nyilatkozniuk kell a cégvezetők fizetéséről és a teljesítményi feltételekről, a prémiumok rendszeréről, a nem pénzbeli juttatásokról is. A nyilatkozatot az illető cég internetes honlapján is fel kell tüntetni. Az egyes igazgatók javadalmazását – az adott pénzügyi évre vonatkozó teljes jövedelmüket és egyéb kedvezményeiket – részletesen meg kell adni az éves jelentésben.
Mit ajánlott közzétenni?
• Az adott pénzügyi évben teljesített szolgálatért kifizetett, illetve kifizetendő teljes bért
• Az ugyanahhoz a cégcsoporthoz tartozó bármelyik leányvállalattól kapott javadalmazást és juttatásokat
• A nyereségrészesedésként és bónuszként folyósított javadalmazást, indoklással együtt
• Minden jelentős kiegészítő javadalmazást, amit az igazgatók a fő tevékenységi körükön kívül eső különleges szolgáltatásokért kaptak
• A volt ügyvezető igazgatóknak végkielégítésként kifizetett vagy kifizetendő pénzt
• A javadalmazásnak tekinthető nem készpénz jellegű juttatások teljes hozzávetőleges értékét
• Az igazgatóknak nyújtott kölcsönöket, előlegeket és garanciákat a fizetendő kamatokkal együtt
GYÉVAI ZOLTÁN, BRÜSSZEL |
|
|
|
|
A BÉT azt azért ajánlja, hogy a jegyzett társaságok hozzák nyilvánosságra azokat az irányelveket, amelyek alapján a menedzsment tagjainak munkáját értékelik, s díjazásukat megállapítják. A társaságok jó része azonban nem tesz eleget az ajánlásnak, s még csak meg sem indokolja ezt (lásd táblázatunkat az 58. oldalon). A közzététel is lehet azonban semmitmondó. Például a Danubius Hotels Rt. mindössze ennyit árul el: „A menedzsment javadalmazása a folyamatos év közbeni értékelés alapján kerül megállapításra. A fix és – az eredménymutatók alapján számított – mozgó bér tükrözi a piaci viszonyokat, az egyéb juttatások kialakításánál pedig arra törekedett az igazgatóság, hogy az maximálisan szolgálja a társaság, és ezáltal a tulajdonosok hosszú távú, stratégiai céljait.”
Az ehhez hasonló „közzétételek” aligha teszik lehetővé a tulajdonosi kontrollt. Pedig a nyilvánosságra hozatal értelme éppen az, hogy a tulajdonosok ellenőrizni tudják, arányban áll-e az általuk is birtokolt cég irányítói által felvett pénzzel a cég eredményes működéséért, értékének növekedéséért végzett munka. Emiatt kerül be a jövedelmek valamifajta közzététele a felelős vállalatirányítással foglalkozó kódexekbe. „Az ilyen ajánlások általában tartalmaznak olyan kitételt, hogy a tőzsdei cégek hozzák nyilvánosságra a vezetők fizetését. Ezek azonban nem kötelezőek” – mondja Angyal Ádám, a budapesti Közgáz egyetemi tanára, hozzátéve, hogy a cégvezetők ezt nem szeretik, a befektetők azonban igen.
Magyarországon nem sok lehetőség van a tájékozódásra. A cégvezetők attól félnek, közfelháborodást vált ki, ha nyilvánosságra kerül, milyen sokat is keresnek. Az aggodalom nem alaptalan, hiszen nálunk még mindig hódít az egyenlősdi szemlélete, s az emberek nem fogadják el, hogy aki képes egy céget úgy irányítani, hogy az mind a befektetőknek, mind az államnak (adó formájában) busás hasznot hozzon, akkor az kereshessen az átlagnál jóval többet. Ennek következtében nemhogy arra nincs lehetőség, hogy a jövedelmeket összevessük a teljesítménnyel, de azt is csak találgatni lehet, mekkora összegeket keresnek a legnagyobb magyar vállalatok legmagasabb rangú vezetői.
 |
Az ő jövedelmüket a cégek ugyanis még a fizetési felmérésekhez sem közlik. „A Magyar Telekom nem adja meg a vezérigazgató és az alatta lévő szinten dolgozók – vezérigazgató-helyettesek, kiemelt igazgatók – jövedelmét a fizetési felméréseknek” – tájékoztat Pásztory Tamás jogi és humán erőforrás vezérigazgató-helyettes. Mint mondja, Magyarországon olyan kevesen dolgoznak hasonló méretű vállalatnál hasonló felelősségi körben, hogy szinte már nem is lehet átlagokról beszélni: pontosan tudni lehetne, hogy az adott összeg kihez tartozik, ez pedig személyiségi jogokat sért. „A magyar fizetési felmérések elég átlagos megközelítéseket mutatnak, miközben bizonyos szint fölött nagyon egyéni megállapodások köttetnek. A felmérésekből a részvényopció sem látszik” – teszi hozzá.
|
Járai Zsigmond: bruttó 100 millió forint.
Jegybankelnökként az éves vagyonbevallásában kell nyilvánosságra hoznia a jövedelmét. A múlt évre nettó 46 millió forintot vallott be, ami bruttó mintegy 100 millió forintnak felel meg. |
|
|
|
|
NÉHÁNY TÁMPONT
. A fizetési felmérések korlátaira néhány nyilvános adatból következtethetünk. Így Járai Zsigmondnak, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökének az éves vagyonbevallásában nyilvánosságra kell hoznia a jövedelmét is. Ă a múlt évre nettó összeget, 46 millió forintot vallott be, ami bruttó mintegy 100 millió forintnak felel meg. Ez jóval nagyobb, mint akár a PricewaterhouseCoopers tavalyi felmérésében szereplő bruttó 40 millió forintos legnagyobb összjövedelem, vagy a Hewitt-Inside által regisztrált 36 millió forint bruttó alapbérből és 13 milliós bruttó változó jövedelemből összeálló legmagasabb kereset, igaz viszont, hogy egyik felmérés sem banki vezetőkről szól. Annyit viszont lehet tudni, hogy az MNB elnökének jövedelme a pénzügyi szektorban nem kiugró. Somogyi Ferenc külügyminiszterként volt köteles bevallani tavalyi jövedelmét, 64,7 millió forintot. Ezt jórészt a macedóniai Stonebridge Communications AD (a Magyar Telekom leánycége) vezérigazgatójaként kapta, a pozíciót 2004. novemberi miniszteri kinevezése előtt töltötte be. A miniszteri fizetéssel csökkentett összeget tehát nem teljes évre kapta, viszont külföldi kiküldetésben, méghozzá nem kockázatmentes országban tett rá szert.
 |
A Magyar Telekom, a New-York-i tőzsdén jegyzett külföldi cégként, az amerikai tőzsdefelügyelet, a Securities and Exchange Commission (SEC) honlapján hozzáférhető éves beszámolójában hozza nyilvánosságra a héttagú felső vezetés (management committee) összesített jövedelmét. Ez tavaly 606 millió forint volt. Az egyéni jövedelmekre következtetni azonban azért nehéz, mert a testületben külföldiek is vannak, akik ennek megfelelő kompenzációt (expat csomagot) élveznek.
|
|
Somogyi Ferenc: bruttó 64,7 millió forint.
Külügyminiszterként volt köteles bevallani tavalyi jövedelmét, amelyet jórészt a macedóniai Stonebridge Communications AD vezér-igazgatójaként kapott; a pozíciót 2004. novemberi miniszteri kinevezése előtt töltötte be. |
|
|
|
|
OSZLIK A HOMÁLY
. Bizonyos közzététel az idei évtől kezdve itthoni cégekre is kötelező, feltéve, hogy a nemzetközi könyvviteli szabvány (IFRS) szerinti beszámolót készítenek. Ezek a szabályok ugyanis előírják, hogy – először a 2005-ös évre vonatkozó beszámolóban – a felső vezetők (vagyis a cég irányításában meghatározó szerepet játszó személyek, köztük az igazgatósági tagok) jövedelmét összesítve fel kell tüntetni. Az itteni Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) felelős vállalatirányítással kapcsolatos állásfoglalása is szorgalmazza, hogy a cégek – sok más információ mellett – tegyék közzé az igazgatóság és az ügyvezetés javadalmazásának mértékét, utalva arra, hogy az IFRS szerint ez kötelező is lesz. „Nemcsak a tőzsdei cégek, de multik leányvállalatai is általában ezt használják” – jegyzi meg Czirják László, az AmCham felelős vállalatirányítási bizottságának elnöke.
 |
Nemcsak a cégeknek kell azonban előbb-utóbb megszokniuk a vezetői fizetések nyilvánosságának gondolatát, de a közvéleménynek is azt, hogy a nagyvállalatok irányítói igen sokat keresnek. Azoknál a cégeknél ugyanis, amelyek képesek kilépni a nemzetközi porondra, a vezetői jövedelmek is közelítenek a nyugat-európaiakhoz. Ez már csak azért is érthető, mert hasonló feladat eredményes ellátása hasonló javadalmazást érdemel.
„Amikor keresünk valakit egy pozícióra, nincs olyan korlátozás, hogy csak a magyar piacról jöhet” – mondja Pásztory Tamás. A Deutsche Telekom (DT) csoportnál a magyar leányvállalattól is visznek felső vezetőt más országba, de a Magyar Telekom is visz ki embereket saját külföldi leányvállalataihoz, van körforgás. A feladatok tehát már egyformák, a fizetések azonban még nem. „Amikor benchmarkokat állítunk fel, akkor a magyar piac a kiindulópont” – közli Pásztory, hozzátéve, hogy a nemzetközileg kipróbált menedzsereknek nincs olyan fizetési igényük, mint külföldön, de azért többet szeretnének keresni, mintha kizárólag itthoni tapasztalatuk lenne.
|
|
Nemzetközi trendek
Németország. Ez idáig nem minden cégvezető követi a német felelős vállalatirányítási kódexben megfogalmazott ajánlást a vezetői fizetések nyilvánosságra hozatalára: a DAX indexben szereplő 30 legnagyobb tőzsdei cég közül 21 tette közzé a menedzserfizetésekre vonatkozó adatait. Emellett ma még szinte kizárólag az elnök-vezérigazgató fizetési adatait publikálják, s csak néhány vállalat hozta nyilvánosságra a többi vezetőre vonatkozó részleteket is. Ezekből egyébként kiderült, hogy a vállalati vezetők jövedelme nem annyira a fix bérből, sokkal inkább a vállalati nyereség alapján kiszámolt változó jövedelemből kerekedik millió fölé. A kormányt nem elégítik ki ezek az eredmények, ezért a múlt héten elfogadták azt a törvénytervezetet, amely 2006-tól minden tőzsdén jegyzett cégnél előírná a közzétételt a teljes menedzsment bérezésére és egyéb juttatásaira. A tervezetet várhatóan az ősszel elfogadja a Bundestag.
Egyesült Államok. Amerikában a tőzsdén jegyzett helyi cégek vezetőinek fizetése nyilvános. Mint Votin Elek, a KPMG audit partnere rámutat, az ottani tőzsdei szabályok szerint a vezérigazgató (chief executive officer) valamint az utána következő legtöbbet kereső négy vezető jövedelmét kell közzétenni az éves beszámolóban. Külön meg kell adni az éves fizetést, a rövid távú ösztönzőket (például a bónuszt), a hosszú távú ösztönzőket (például a részvényopciókat) valamint a nyugdíjjal kapcsolatos kifizetéseket (például a vezető javára nyugdíjalapba fizetett összeget). Ennél enyhébb szabályok vonatkoznak az amerikai tőzsdén jegyzett külföldi cégekre, ezeknek ugyanis elegendő a cégvezetők jövedelmét összesítve megadni. Ám ha a saját hazájukban ennél többet követel meg tőlük a tőzsde, akkor azt az amerikai beszámolóba is be kell írniuk.
Nagy-Britannia. A tőzsdei és nem tőzsdei cégek számára egyaránt előírja a társasági törvény, hogy az igazgatóság jövedelmét összesítve közzétegyék. Ezen belül külön-külön kell megadni az éves fizetésre, a részvényopciók lehívásán elért nyereségre, a hosszú távú ösztönzőkre és a nyugdíjjal kapcsolatos kifizetésekre vonatkozó összesítéseket. |
|
|
|
|
ÖSZTÖNZÉS.
Külföldön is csak keresik annak a módját, hogy a vezetői jövedelmeket a cégek hosszú távú értéknövekedésétől tegyék függővé. Korábban a részvényopciókban vélték megtalálni a csodaszert, ám az Enron és más tőzsdei botrányok után kiderült, hogy tévedtek.
A Boston Consulting kimutatta, hogy azon cégeknél, amelyeknél később csalást követtek el, a részvényopciók értéke 800-szor akkora volt, mint a tisztességeseknél. Ráadásul a tőzsdei fellendülés éveiben azok a vezetők is degeszre keresték magukat, akik semmi különöset nem tettek. Ezért Amerikában az opciós programok kezdenek visszaszorulni a bónuszokkal szemben, amelyek kifizetését megfelelő pénzügyi mutatókhoz kötik.
ÁTÉRTÉKELÉS. „A részvényopciók az elmúlt időszakban életbe lépett szigorítások miatt világszerte, így Amerikában is visszaszorultak, mert a legújabb nemzetközi szabályok szerint költségként el kell számolni őket, míg korábban nem így volt” – mutat rá Pásztory Tamás. Európa fáziskésésben van, de itt is keresik az utat a hosszú távú ösztönzésre – ez volt a részvényopció valódi értelme.
A DT-csoportban például készpénzes kifizetéssel valósítanak meg hosszú távú ösztönzést. Két feltétel teljesülését várják el: előírják a részvényárfolyam abszolút növekedését (például három év alatt mekkora legyen), és hogy ez összevetésben nagyobb legyen az európai tőzsdei cégek átlagánál. Ez az ösztönző – bár készpénzes – nem azonos az éves bónusszal. Utóbbit a teljesítmény-menedzsment rendszer keretében működtetik: az év elején kitűzik a célokat, félévkor és az év végén pedig értékelik a teljesítést. Vannak vállalati és csoportszintű célok, a saját üzletághoz kapcsolódóak és egyéniek is, a kifizetés felerészt a vállalati, felerészt az egyéni teljesítménytől függ. A bónusz a felső vezetőknél a jövedelem 45 százalékát adja (az alapbér az 55 százalékát), s a hierarchiában lefelé haladva csökken a bónusz aránya. Pásztory Tamás úgy tapasztalja, hogy náluk nagyobb a bónusz súlya, mint a piacon általában, ahol 20-30 százalék a jellemző.
