Kockázatkerülők kora

Immár csak emlék, hogy még két nagy számjegy hirdette a bankok akciós kamatait. Pedig alig több mint egy év telt el azóta, hogy 12 százalékos kamatot kínáltak a pénzintézetek 3 havi lekötésre, az emberek pedig hordták is szép tömött sorokban megtakarításaikat a bankokba. Május elején már a 7-es szám is egyre ritkábbnak számít, a bankok nagyobbik része ennél kisebb kamattal hívogatja a befektetőket. Ebben a helyzetben joggal merül fel a kérdés: van-e alternatíva? Van-e élet a bankon túl, milyenek a kilátások a tőkepiacokon, érdemes-e váltani?

SZÉP VOLT, IGAZ VOLT. Tavaly tavasszal a befektetők ideális helyzetben voltak. Nyilvánvaló volt a kamatcsökkentési tendencia, nem csak a banki kamatok voltak kiugróak, de a kötvénypiac is túljutott a 2003-as év sokkján, igazán olcsón, vagyis magas hozam mellett lehetett megvásárolni a hazai államkötvényeket. A részvénypiacon folyamatosan nőtt a külföldi befektetők étvágya, s kerültek egyre feljebb a profitvárakozások. Az akkori vásárlók ma már elégedetten dőlhetnek hátra, aki azonban ma kívánja a pénzét jól befektetni, egyáltalán nincs könnyű helyzetben. A kötvénypiac imbolyog, s a részvénypiaci kilátások is közelebb állnak a semlegeshez, mint a kedvezőhöz.

Ahhoz, hogy a megfelelő befektetési döntést meghozzuk, a legelső feltétel, amit fel kell mérnünk, az a saját kockázatvállalási hajlandóságunk. Van, aki soha nem fektetne részvénybe, mert zsigerből fél ettől az instrumentumtól, viszont vannak olyanok is (persze csak kevesen), akik tudni sem akarnak másfajta lehetőségről. Hosszú távon lehet, hogy igazuk van, hiszen külföldi példák szerint 15-20 éves időhorizonton a részvények nyújtják a legjobb teljesítményt. Magyarországon azonban egyrészt nem tudunk ekkora időtávra visszatekinteni, másrészt nem nagyon van ember, aki ekkora horizonton merné tervezni befektetését. A szakértők véleménye is megoszlik arról, kit lehet szofisztikált befektetőnek nevezni, de az elmúlt évek példája azt mutatja: gondosan összeállított és a piaci trendek változásával időnként módosított portfólióval kiemelkedő hozamot lehet elérni. Ez még azokra a befektetőkre is igaz, akik alapvetően elutasítják a kockázatot. Sokszor nem mindegy, hogy rövid futamidejű állampapírokba, bankbetétbe, vagy pénzpiaci alapba tesszük pénzünket, s akkor a hosszú kötvényekről, kötvényalapokról még nem is beszéltünk. Ez utóbbiak kockázatára a 2003-as év hívta fel a figyelmet, s nincs kizárva, hogy a következő hónapokba is ízelítőt kapunk a kötvényalapok vergődéséből.

Múlt és jövő Az egyes piacok, terméktípusok esetében az elmúlt egy év trendje, hozama, illetve a következő egy esztendőre vonatkozó várakozások: Hazai kötvénypiac/kötvényalapok MÚLT: Jelentős hozamcsökkenés, 12-15 százalékos éves hozam. JÖVŐ: Bizonytalanság, növekvő kockázat mellett csekély reálhozam esélye. Bankbetétek MÚLT: Folyamatosan csökkenő kamatok, 9-12 százalékos hozam a kamat újra befektetésével. JÖVŐ: Stagnáló, vagy kissé csökkenő kamatok, tisztes reálhozam, de kockázatmentesen. Hazai részvénypiac/részvényalapok MÚLT: Kiemelkedő teljesítmény, közel 50 százalékos BUX-emelkedés. JÖVŐ: Magas kockázat és növekvő változékonyság mellett szerény növekedés, eltérő teljesítmények; fontos a megfelelő részvényválasztás. Ingatlanalapok MÚLT: Stabil növekedés, 10-15 százalékos hozam. JÖVŐ: A bérleti díjakból származó folyamatos bevétel miatt csekély kockázat, ugyanakkor érdemleges reálhozam.

Kockázatvállalási hajlandósága természetesen nemcsak az egyszeri magyar kisbefektetőnek van, hanem a világ összes kicsi és nagy invesztorának. A kicsik pénzét a nagyok fektetik be, ezek az intézményi befektetők pedig a maguk kockázatvállalási hajlandóságával alapvetően befolyásolják a világ tőkepiacainak hangulatát. Az átlagos magyar kisbefektetőnek tehát érdemes figyelnie, hogy az árakat meghatározó nagyok körében milyen a hangulat.

Vegyük csak példának a múlt évet. A befektetői étvágy szerte a világban nőtt, a kockázató kedv egyre nagyobb lett, az intézményi befektetők egyre magasabb áron, vagyis egyre kisebb hozam mellett vásárolgatták a kockázatos feltörekvő piacok kötvényeit, illetve részvényeit. Ez a legfontosabb magyarázata a magyar tőzsde és kötvénypiac kitűnő tavalyi teljesítményének, s ennek esetleges megváltozását tartják ma a szakértők a legfenyegetőbb veszélynek nemcsak az állam, hanem az egyén szempontjából is. Ha ugyanis meginog a bizalom akár a feltörekvő piacokban, akár régiónkban, akár Magyarországban, akkor mind a kötvény-, mind a részvénypiacon számottevő áresés következhet be. Ebben az esetben az államnak jóval többe fog kerülni, hogy finanszírozza a túlköltekezéséből fakadó egyre dagadó hiányt, a befektetők pedig veszítenek a leértékelődő kötvényeken és részvényeken. A legfontosabb kérdés tehát az, hogy mindennek mekkora a valószínűsége. A jelenlegi várakozások szerint nem túl sok, de nagyobb mint tavaly. Számszerűsíteni nehéz, ám a szakértők szerint a kamatcsökkenési trendnek lényegében vége, a kötvénypiacon inkább a stagnálás, sávban történő ingadozás várható. Ha viszont a hozamemelkedés, illetve hozamcsökkenés bekövetkezésének valószínűségei kiegyenlítettek, eltűnik a kötvénybefektetés vonzereje. Ha csak a kötvény kamatát kapja a befektető, árfolyamnyereségre szerény az esély, akkor – figyelembe véve a magasabb kockázatot – nincs értelme a kötvényt tartani: hasonló kamattal, kockázat nélkül, ott a bank is.

Jól jöhet egy kis deviza Jó néhány évnek kellett eltelnie addig, míg a magyar lakosság devizatartási kedve mérséklődni kezdett. A Bokros-csomag keretében bejelentett nagy egyszeri, majd a csúszó leértékelés volt az az utolsó sokkhatás, amely arra ösztönözte az embereket, hogy devizában tartsák megtakarításaikat. A forinttal bármi történhet, a kemény pénz a tuti – a kilencvenes évek második felében igen sokan gondolkodtak így. Az elmúlt néhány esztendőben aztán a stabilan erős forint kifogta a szelet a devizaalapú befektetések vitorlájából, könnyen meglehet viszont, hogy 2005 fordulópontot hoz. Általános elemzői vélekedés ugyanis, hogy az idén a forint gyengülésére van kilátás. (Igaz, már tavaly is ez volt a várakozás, csak nem teljesült.) Ha viszont ezúttal valóban lejtőre kerül a magyar pénz, az a deviza alapú befektetéseknek kedvez. A legkisebb költséggel külföldi kötvényeket, illetve részvényeket vásárló befektetési alapok jegyeibe fektethetünk, forintban. A mai piaci helyzetben érdemes lehet legalább pénzünk kis hányadát ezekbe átcsoportosítani.

KICSI, DE VONZÓ BANKI KAMAT. Az egyre csak olvadó betéti kamatok persze sokkolhatják a befektetőket, de a dolgot érdemes más szemszögből is megnézni. A jegybank az elmúlt évben folyamatosan csökkentette az alapkamatot, ezt pedig az infláció mérséklődése tette lehetővé. A legutóbbi, április végi mérséklés nyomán 7,50 százalékon áll jelenleg az alapkamat, s a Magyar Nemzeti Bank (MNB) várakozásai szerint az év végére 3,6 százalékos lesz a 12 havi infláció. Ehhez képest pedig már nem is annyira csekély az a 7 százalékos betéti kamat által nyújtott reálhozam; amikor például az emlékezetes 12 százalékokat hirdették a bankok, az inflációs várakozás is 7 százalék körül volt.

Ha a biztonságos befektetésre vágyó megtakarító állampapírt szeretne vásárolni, a Magyar Államkincstárnál egy hónap múlva lejáró diszkont kincstárjegyre 5 százalékos éves hozamot tud elérni, s legfeljebb 6,5 százalékhoz juthat éves szinten azokon az állampapírokon, amelyek 3-12 hónap közötti lekötést igényelnek. Ilyen pénzpiaci környezetben főleg nem tűnnek olyan alacsonynak a banki ajánlatok. A pénzintézetek most jellemzően az egy hónapos lekötésre kínálják a legtöbbet. A lekötés hosszának növelésével párhuzamosan óvatosan csökkennek a kamatok is, 12 hónapra már csak 6 százalék körüli kamatot vállalnak be. A kérdés csak az, hogy a következő időszakban hogyan alakulnak a pénzpiaci hozamok. Ha ugyanis stagnálnak, akkor elég rövid távon (1-3 hónapra) lekötni a pénzünket és folyamatosan megújítani a betétet. Így ha szükségünk van a pénzre, nem kell kamatveszteséget elszenvednünk, megvárhatjuk a lekötés végét. Ennek a stratégiának azonban az a veszélye, hogy további hozamcsökkenések esetén a jelenleginél alacsonyabb kamaton tudjuk megújítani a lekötésünket.

Portfólió-ajánlások egy évre Néhány alapvető egyezés mellett markáns eltérések is vannak a Figyelő kérésére készült elemzői javaslatok között. Az egyéves időtávra készült modellportfóliók egyértelmű közös vonása, hogy a magyar kötvénypiacot meglehetősen bizonytalannak ítélik meg a szakértők, s a rövid futamidejű instrumentumok vételét ajánlják. A hazai részvények között a Mol és a BorsodChem (BC) a két favorit, a külföldi papírok esetében pedig több részvényeladási (short) pozíció is feltűnik az ajánlások között. Érdekes, hogy a félezer legnagyobb amerikai vállalatot tömörítő S&P 500-as index esetében az egyik ajánlás vételi, a másik eladási opcióra szól. „Az idén nehezebb dolga lesz a nagyobb kockázatot vállaló befektetőknek, a kiemelkedő hozamok eléréséhez kreatív ötletekre van szükség, nem elég venni a piacot és számolni a profitot” – összegez Zékány András, az ING Bank elemzője. Ő a magyar részvények közül a Molt és a BC-t talán az utolsó valóban alulértékelt részvénynek tartja a piacon, míg a TVK esetében a kedvező fundamentumok mellett a kivásárlás lehetősége kecsegtet extra profittal. „A Mol árfolyama azonban igen érzékeny lehet az olajár változására, ezért az olaj shortunk ötletét nem csak az fialta, hogy csökkenő olajárra számítunk, hanem az is, hogy fedezzük az olajárkitettségünket a Mol esetében” – indokol az elemző. A forint gyengülését az ING-nél is reális veszélynek tartják, ezért kerültek a csomagba külföldi befektetések. A General Motors hároméves bóvlikötvénye (junk bond) dollárban hoz 6 százalékot, amit a forint esetleges gyengülése még megtoldhat egy kicsit. Az amerikai részvénypiac ugyan gyenge lábakon áll, ám a csökkenő olajár hatására emelkedhet, ezért tartja Zékány indokoltnak vételi opciós pozíciót nyitni az S&P 500-ra. Az Unipetrol árfolyamának csökkenésére számít, ezért határidős short pozíció nyitását javasolja a cseh olajcégre. Ennek fő oka az a várakozása, hogy a lengyel PKN a jelenlegi árszinten nem törekszik majd a kisrészvényesek kiszorítására és le fogja lombozni a spekulációt. „Konzervatív befektetőnek nem javaslunk devizakitettséget, mivel forintban képződött jövedelmét várhatóan forintban is költi majd el” – indokolja meg Tabányi Mónika, a ConCorde Értékpapír Rt. elemzője azt, miért nem szerepelnek kevéssé kockázatos portfóliójában külföldi eszközök. Tabányi 70 százalékos kockázatmentes állampapír-arány mellett mérsékelt, 30 százalékos részvénypiaci kitettséget javasol. A részvénypiacon konzervatív befektetőknél elsősorban a blue chipek jönnek szóba. A Mol és az OTP a legszilárdabb fundamentumokkal rendelkező két társaság a piacon, a Matáv a legkevésbé kockázatos, defenzív részvény magas osztalékhozammal: emelkedő piacon alul-, esőn felülteljesít. A Richter megfelelő részvénypiaci „fedezet” lehet a makrogazdasági kockázatok ellen, mivel számottevő exportbevételén keresztül profitálhat a forint gyengüléséből. Tabányi Mónika agresszív portfólió alatt is folyamatos odafigyelést nem igénylő csomagot ért. Emiatt nem vesz fel határidős pozíciókat, mivel ezek kedvezőtlen irányú elmozdulása dinamikus kezelést (valamilyen eszközeladást a változó letét feltöltése végett) igényelne. Vehetünk viszont eurókötvényt, ami végeredményben forint shortnak minősül az euróhoz képest (most leváltott forintunkat euróban fektetjük be, majd lejáratkor eladjuk az eurót, azaz visszavesszük a forintot). A részvénykiválasztások a ConCorde elemzőinek ajánlásait tükrözik: a legnagyobb felértékelődési potenciált a blue chipek közül a Molban és az OTP-ben, míg a kisebb papírok között a Graphisoftban látják. Globális részvénypiaci bessz ellen jó védekezés lehet egy S&P 500 indexre szóló eladási opció. Ez 6 dollár körüli opciós díj mellett 100 ezer forint körüli költséggel jár, így minimum 10 millió forintos portfólióméretnél javasolható. A konzervatív befektetések körében elsősorban a rövid lejáratú eszközöket kedveli Pletser Tamás, az Erste Befektetési Rt. elemzője is. A dollárt illetően optimisták az Ersténél, várakozásaik szerint a tetemes amerikai deficit ellenére is erősödhet a zöldhasú az idén az euró ellenében. A forint a többi közép- és kelet-európai valutával együtt gyengülhet a következő év során, ez áll a forint short pozíció hátterében. A General Motors esésére azért játszana Pletser Tamás, mert a cég komoly kapacitásgondokkal küzd, ráadásul lassul az Egyesült Államokban a gazdasági aktivitás és a tartós fogyasztási javak iránti kereslet. A Pannonplast és a NABI vételének indoka az, hogy ugyan jelenleg nehéz helyzetben vannak, viszont mindkét cégnél van esély sikeres átalakítási programra. A BC-t az Ersténél is alulértékeltnek tartják.

Amire viszont mindig érdemes odafigyelni, az a banki akciózás. Ezeknél most a két hónapos lekötés a sztár, több pénzintézet is a legjobb ajánlatát ilyen időtávra adja. Friss ajánlatként ezek közül kiemelkedik a Budapest Bank legfrissebb, igaz „árukapcsolásos” konstrukciója. Itt legalább 600 ezer forintos befektetés esetén a megtakarítás egyik fele 8,5 százalékos kamatozású éves betétben fial két hónapig, a másik fele pedig az ügyfél által választott befektetési alapba kerül.

Persze nem csak az találja magát szembe a befektetési alapok közti választás problematikájával, aki a Budapest Bankhoz viszi a pénzét. Az elmúlt évhez képest legalább annyiban könnyebb lett a befektető dolga, hogy ma már pontosabban tudhatja, a kiszemelt alap milyen instrumentumokba fektet. Az alapok kategorizálásának megújítása nyomán ma már külön csoportot képeznek például az egy évnél rövidebb futamidejű állampapírokat tartó pénzpiaci alapok és a likviditási alapok, amelyek három hónapnál rövidebb papírokban utaznak. Szintén lehet választani részvénytúlsúlyos és tiszta részvényalapok között. Az sem mindegy, hogy egy kötvényalap milyen futamidejű papírokból tölti fel a portfólióját, s ma már megkülönböztetnek hosszú és rövid kötvényalapokat. Piaci hozamesés idején előbbiek nagyobb hozamot nyújtanak, amikor viszont kedvezőtlen a hangulat, és a befektetők eladásai árfolyamcsökkenést, vagyis hozamemelkedést okoznak, akkor a hoszszúakkal lehet nagyobbat bukni, a rövid kötvényalapok kisebb veszteséggel vészelik át a zivataros időszakot. Nem véletlen, hogy a szakértők ma inkább a rövid kötvényalapok, valamint a pénzpiaci és a likviditási alapok vételét javasolják. Ez utóbbiak reális alternatívái a bankbetétnek, mivel hasonló hozamot nyújtanak, viszont bármely napon kamatveszteség nélkül visszaválthatóak.

RÉSZVÉNYPERSPEKTÍVA. A részvényalapok kilátásait természetesen a tőzsde teljesítménye határozza meg. Az előttünk álló egy évet illetően a jelenlegi piaci várakozás enyhe növekedésről szól, az egyes papírok eltérő teljesítménye mellett. (Az elemzők által leginkább vételre javasolt részvény továbbra is a Mol.) Ez azt jelenti, hogy az egyes részvényalapok hozamai elvben akár szignifikánsan is eltérhetnének egymástól annak függvényében, hogy mely papírokból tartanak többet, illetve kevesebbet. Drámai mértékű azonban nem lehet ez az eltérés, mert a szűkös budapesti részvénykínálat miatt az alapkezelők nem nagyon válogathatnak, a legnagyobb papírokból – leszámítva talán a növekedés nélkül vegetáló Matávot – mindegyik relatíve sokat tart. Akinek egy-két papírral kapcsolatban tuti tippje van, jobban teszi, ha azokat részvényalap helyett saját maga veszi meg és építi be portfóliójába.

A közvetlen ingatlanbefektetés mindenképpen hosszú távú döntésnek számít, ráadásul e piac több szegmensében kedvezőtlenek a kilátások. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy 1 éves időtávban már ne lenne fantázia az ingatlanalapokban. Ez a befektetési forma ugyanis éppen azoknak a kisbefektetőknek van kitalálva, akiknek sem elég tőkéjük, sem elég információjuk nincs az alacsony kockázatú, jó minőségű és elhelyezkedésű egyedi ingatlanok megvásárlásához. Az ingatlanbefektetési jegyek révén azonban bárki fővárosi, vidéki vagy akár külföldi társasházi lakások, iroda- vagy raktárépületek közvetetett résztulajdonosává válhat. Az egy jegyre jutó nettó eszközérték emelkedése formájában a befektető részesül ennek mindenféle piaci hozadékából, a sima értéknövekedés mellett például a – sokszor ennél fontosabb – bérleti díjból is. A múlt évet hiába értékelték már egyértelműen trendfordulóként az ingatlanpiaci szakemberek, az ingatlanalapok 10 százalék feletti éves hozama versenyben volt a hazai kötvényalapokéval.

Az ilyen közvetett ingatlanbefektetések másik nagy előnye a likviditás, hiszen a jegytulajdonos bármikor kiszállhat, ha szükségből vagy egy jobb alternatíva okán fel kell szabadítania a lekötött tőkéjét. Az ingatlanalapok ugyanis ma már jellemzően nyíltvégű formában működnek, vagyis a megvásárolt jegyek bármikor készpénzre válthatók (és persze ki is egészíthetők).

DRÁGA VISSZAVÁLTÁS. E tekintetben egyedül a jegyek forgalmazásához kapcsolódó jutalékok révén késztetik némi önmegtartóztatásra a befektetőket az alapkezelők, hiszen míg az értékpapíralapok jegyeinek visszavásárlási jutaléka néhány száz forintos fix összegre tehető, az ingatlanalapok esetében 1-2 százalékos díjat számítanak fel – minél hamarabb szállunk ki, annál magasabbat. Mindenesetre a lehetőség adott, az alapok révén egy hosszabb távra szóló, ám minden kötöttségtől mentes befektetési alternatívát kapunk, amelynek várható megtérülése a csökkenő pénzpiaci kamatokhoz képest az idén még vonzóbb lehet.

Mindent egybevetve úgy tűnik tehát, hogy a bizonytalan tőkepiaci kilátások és a kockázatmentesen elérhető tisztes reálhozam jelenleg a bankbetéteknek, illetve a rövid futamidejű állampapí-

roknak kedveznek. A kötvény- és a részvénypiac várható hozama rövid távon nem áll arányban a kapcsolódó kockázattal. Ebben a lagymatag helyzetben az inflációtól független, vaskosabb hozamra vágyó kockázatvállaló befektetők új utakat keresnek, ezért nőhet manapság nálunk is az „egzotikus befektetések” (például a német opciós kötvények, vagy az olaj- és kávépiac) népszerűsége.