Képzelje, mi nem indulunk a Budapest Airport privatizációján – jegyezte meg a napokban meglehetősen ironikusan az egyik legnagyobb magyar vállalat vezérigazgatója. A légi ipartól távol álló társaság első embere azon élcelődött: a repülőtér iránt olyan nagy érdeklődés mutatkozott, hogy még a Mol-OTP-TriGránit hármas is konzorciumot szervezett a pályázatra, holott szakmai hozzáértése – egy olasz repülőtér-üzemeltető kisebbségi bevonása ellenére is – sokak szerint megkérdőjelezhető volt. Előzetesen többen úgy vélték, hogy a magát „nemzetinek” nevező pályázó a végső győzelemre nem esélyes, ám a szűkített listán (vagyis a második fordulóban) azért még ott lesz. Ilyen szempontból is meglepetés született, hiszen a Csányi Sándor és Demján Sándor lobbierejével is rendelkező magyarok nem jutottak be az első öt pályázó közé.
 |
|
Ötös befutó
Versenyben maradtak Ferihegyért:
• British Airport Authority (brit)
• Copenhagen Airports A/S (dán)
• Fraport AG (német) és Deutsche Bank AG (német)
• Hochtief Airport GmbH. (német) és Hochtief Airport Capital (német)
• Macquarie Airports Holdings Ltd. (ausztrál) |
|
|
|
|
REKORD. Emellett azonban egy másik, sokkal vaskosabb meglepetés is született, az első forduló eredményhirdetésén ugyanis kiderült, hogy a legnagyobb összeget felajánló induló 390 milliárd forintot is hajlandó adni Ferihegy üzemeltető cégének 75 százalék mínusz egy szavazatáért és a reptér 75 évre szóló üzemeltetési jogáért.
Ez az összeg csaknem kétszer akkora, mint amennyit a legmerészebb előzetes várakozások tartalmaztak, és éppen 90 milliárddal több, mint a 2005-ös költségvetésbe privatizációból betervezett teljes összeg. (Veres János pénzügyminiszter rögtön jelezte is, hogy ezek után az idén már biztosan „nem időszerű” a Mol 11,8 százalékos részvénypakettjének értékesítése.) Az első fordulót követően valószínű, hogy a 390 milliárd kismértékben még emelkedhet is. Elvileg előfordulhat, hogy a most legtöbbet ajánló pályázó a november másodikára tervezett második fordulóban nem tesz újabb licitet, és a sorban mögötte állók csak annyival emelik a tétet, hogy a végösszeg így is kisebb lesz 390 milliárdnál, ez azonban teljesen valószínűtlen. Mészáros Tamás, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. igazgatóságának elnöke mindenesetre bízik benne, hogy ez lesz a második fordulóban az indulóár. Ha így lesz, a vételárat tekintve magyar privatizációs rekord születik, hiszen ennyi pénzt még nem adtak állami tulajdonban lévő cégért. Az összeget befolyásolhatja még a forint árfolyama is, hiszen a konzorciumok a beadás időpontjában érvényes kurzusokkal számoltak, ezek viszont változhatnak az év végére várható eredményhirdetésig.
|
|
A Malév Rt. főbb adatai
2005-ös árbevétel: 110 milliárd forint körül • 2005-ös üzemi veszteség: 5 milliárd forint körül •Géppark: 23 lízingelt és 6 saját repülőgép • Alkalmazottak: 3100 fő • Hiteltartozás: Összesen 32 milliárd forint, állami garanciavállalással • Saját eszközök becsült piaci értéke: 15-25 milliárd forint |
|
|
|
|
Az első körben összesen kilenc konzorcium tette meg pénzügyi és szakmai ajánlatát, és eredetileg négyen jutottak volna a második fordulóba, az ÁPV Rt. azonban élt azzal a jogával, hogy még egy ötödik pályázót is továbbjuttasson (a szűkített listát lásd külön). A magyar többségű konzorcium mellett elbúcsúzott a további versenytől a brit Abertis és a spanyol Ferrovial vezette csoport, illetve a török TAV is. Az „ötök” kiválasztásának szempontjai nem publikusak, csak annyit lehet tudni, hogy ezúttal a pályázatok szakmai része nagyobb súllyal esett latba, mint a következő körben, ahol már elsősorban a megajánlott vételárat fogják figyelembe venni. A mostani legalacsonyabb ajánlat 202 milliárd forint volt, és a magyar csoport sem ment el 300 milliárdig. Az ÁPV Rt.-nek így ezúttal viszonylag könnyű dolga volt, hiszen öt olyan konzorciumot emelhetett ki a kilencből, amelyeknek vezetői a repülőtér-üzemeltetésben a világ élvonalába tartoznak, és egyaránt sokkal többet hajlandóak fizetni a várakozásoknál, azaz 300 és 390 milliárd forint közötti összeggel licitáltak. A reptér fejlesztésére szánt – hosszabb távon egyébként szintén százmilliárdokban mérhető – pénz ezen felül értendő, a versenyben maradt pályázók 2015-ig szóló befektetési terveiket is belefoglalták anyagaikba.
|
|
Elnapolva
 |
|
|
Nem vállalta a kormány és az ÁPV Rt. annak a társadalmi és politikai kockázatát, hogy a nemzeti légitársaságot az orosz többségi tulajdonban lévő AirBridge Rt.-nek eladja. Nehéz lenne másként értékelni azt, hogy a szervezet „eladásról szóló döntés nélkül lezárta” az ügyet. A hivatalos indoklás ugyanis meglehetősen gyenge lábakon áll; arra épül, hogy a Malév a Budapest Airport Rt. privatizációja után, valamikor a „nem túl távoli jövőben” vonzóbb befektetési célponttá válhat. Az ÁPV Rt. szerint Ferihegy várható nagyarányú és gyors ütemű fejlesztése, a Malévnál elindított és folytatódó hatékonyságnövelő program, a Oneworld légi szövetséghez való csatlakozás, és „részben a külső körülmények javulása” elegendő okot ad arra, hogy kivárjanak a légitársaság eladásával. Ám az elmúlt hónapok, de különösen a döntés előtti néhány hét történései inkább másfajta, kevésbé szakmai külső körülményekre utalnak, és sokan gondolják úgy, hogy ez döntött. A tervezett privatizációra politikai össztüzet nyitottak az ellenzéki pártok, amelyek egyébként már kezdettől fogva bírálták az eladást, az utóbbi hetekben pedig – a nemzetbiztonsági kockázat felvetésétől kezdve az AirBridge és a pénzügyminiszter közötti „mutyizás” feltételezéséig – különösen hevesen támadták az ügyet. Olaj volt a tűzre, hogy a Malév szakszervezetei sztrájkot helyeztek kilátásba az eladás esetére. Mindeközben a Malév nemrég kinevezett új vezetése köztudottan nem eladáspárti, mert hisz abban, hogy a céget önerőből is ki lehet húzni a 32 milliárd forintos adósság és a néhány milliárd forintos éves veszteség által behatárolt nehéz gazdasági helyzetből. Most megnyílt számukra a lehetőség, hogy ezt a tervet – az uniós szabályok szerint, állami segítség nélkül – megvalósítsák, hiszen elég valószínűtlen, hogy a Budapest Airport év végi eladása után, de még a jövő évi parlamenti választások előtt, a várhatóan megint jelentkező „ellenállás” közepette újból megkísérlik értékesíteni a céget.
 |
|
Az ÁPV Rt. mostani döntésének igazi „érdekessége” az, hogy a szervezet álláspontja szerint az AirBridge és a vele versengő ASBK Kft. ajánlata lényegében jó volt (a részleteket lásd külön), azok „a Malév Rt. jelenlegi üzleti kondícióival összhangban voltak”. (A hírek szerint azonban az ASBK tőkeemelésre vonatkozó garanciavállalása nem volt kellően megalapozott, ezért a kérdés már csak az volt, hogy az AirBridge nyer, vagy eredménytelen lesz a tárgyalás.) Azt is leszögezi a vagyonkezelő közleménye, hogy a Malév esetében „az állami tulajdon megtartása még középtávon sem indokolt”. Mindezek után nem meglepő, hogy az AirBridge lapzártánk után, ajánlatának ismertetése mellett, „tisztességének megvédése” érdekében is nyilvánosság elé lép. Előzetes, szűkszavú közleményében egyelőre csak annyit jegyzett meg a cég, hogy reményei szerint a privatizáció elhalasztása „nem okoz helyrehozhatatlan károkat a Malév életében” – tehát egyáltalán nem osztja az ÁPV Rt. pozitív fordulatot váró jövőképét. |
|
|
|
|
