Szokatlanul kis számok

és – sajnos – megszokottan nagyok is előfordulnak manapság a makrogazdasági hírekben. A jegybanki alapkamat a példátlanul alacsony 6 százalékhoz közelít, húszéves mélyponton áll. Az infláció jövőre 2 és 3 százalék között lesz (sőt: a jegybank új előrejelzése 1,6 százalékról szól), s a pénzügyi vezetés tervei szerint ez továbbra is így marad. Az alacsony infláció és a nyomába ereszkedő kamat azt mutatja: végső soron beérett a jegybank antiinflációs politikája, és minden ellenkező irányú kísértés ellenére a kormány is belátta, hogy a gazdaság elinflálása csak kárt okozhat. Még az is lehet, hogy szükség volt a kormány és a központi bank közötti számos pengeváltásra ahhoz, hogy ma lényegében árstabilitásról beszélhessünk, és a kamatok is fokozatosan ésszerű szintre csökkenhessenek.

Szokatlan ez az érzés. Az elmúlt másfél-két évtizedben megtanultunk együtt élni az inflációval. Automatikusan számoltunk vele. Számolt vele a számolásból élő bankár, a felszámolásból élő jogász, és a leszámolásból élő alvilág. Számolt vele a hó elején az alkalmazott, és számolt vele a hó végén a nyugdíja maradványait számolgató nyugdíjas. Számolt vele a pénzügyi tárca, és számolt vele az MNB is. Az inflációra jellemző, hogy mindenki sokkal nagyobb tehernek érzi, mint amekkora az valójában. Bármilyen furcsa, létezik „szubjektív” infláció. Számos felmérés szól arról, hogy az emberek által érzékelt infláció toronymagasan a tényleges ráta fölött van. Ez a tény mutatja meg, hogy valójában mennyire automatikussá vált az árak emelkedése iránti várakozás. Egy biztos: a „kis számok” segítenek e várakozások letörésében.

Ettől persze még a fiskális oldalon a költségvetési problémák nem oldódnak meg; az államháztartás és a folyómérleg hiánya továbbra is aggasztó méreteket ölt. Bár a pénzügyminiszter fogadkozik – mi mást is tehetne -, hogy a kormány mindent elkövet a deficit lefaragása érdekében, az elmúlt évek államháztartási folyamatai semmi okot nem adnak a bizakodásra. S persze aggodalmat kelthetnek a szerkezeti gondok is. A kedvező monetáris adatok ellenére is igaz: az államháztartás alrendszereinek átalakítása nélkül a problémák folyton-folyvást újratermelődnek. Egyebek mellett ismét fölpöröghet az infláció is.