 |
Magam is bajban vagyok – válaszolta a Figyelőnek Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési vezetője arra a kérdésre, hogy milyen típusú alapot ajánlana jó szívvel egy most kopogtató ügyfélnek. A neves szakember e megjegyzése jól mutatja, hogy bár a befektetési alapok remek félévet tudhatnak maguk mögött, az alaptípusok többségénél most különösen indokolt az óvatosság.
Két éve valóságos földrengésként hatott a befektetési alappiacra, azon belül is elsősorban a hazai kötvényekbe fektető instrumentumokra, hogy a Magyar Nemzeti Bank kétszámjegyűre emelte az alapkamatot. Az alapok csökkenő eszközértékével szemben a banki betétekre kínált vonzó hozamok szinte madzagon rántották át az alapokban kezelt vagyont betétbe. Mára viszont éppen fordított irányú mozgást látunk. Egy rövidke nyugalmi periódust követően már 2004 második felében – összhangban az alapkamat mérséklődésével – megindult a visszarendeződés, 2005. pedig rekordot hozott: a januártól júniusig terjedő periódusban mintegy 500 milliárd forintos vagyonnövekményről számolhatott be az összes, nyilvános alapot kezelő befektetési alapkezelő társaságot a tagjai között tudó Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége (Bamosz).
POZITÍV KISUGÁRZÁS. Holtzer Péter, a Bamosz elnöke a részvény- és állampapírpiacon egyaránt uralkodó jó hangulatot és az elérhető magas hozamokat említi a soha nem tapasztalt első féléves produkció fő magyarázataként. Tegyük gyorsan hozzá, hogy az egyszeri befektető fals logikája most is tetten érhető, a számtalanszor hangoztatott hibát ma is sokan elkövetik: az elmúlt időszak hozamait hasonlítják össze a betétekre jelenleg kínált, vagyis az előttünk álló hónapokra vonatkozó kamataival. Így történhet meg, hogy ma pont akkor szállnak be a befektetési alapokba, amikor azok tekintélyes felértékelődésen vannak túl, 2003-ban pedig a mélyponton volt nagy kiszállási hullám. Az egyre töpörödő betéti kamatokkal elégedetlen tőke szinte automatikusan áramlik a könnyen elérhető alapokba, miközben a különböző konstrukciók korántsem azonos mértékben részesültek ebből a vagyonnövekményből.
 |
Jól látni azért, hogy a befektetői memória egy bizonyos szintig kitűnően működik. Ahogyan az átlagos részvénybefektető máig sem felejti 1998-at, úgy a kötvényalapból kiszállóknak is kísért 2003. A pénzt ugyan visszaviszik az alapokba, de már nem a rossz emlékű kötvénykonstrukciókba. Ezek eddigi dominanciája egyértelműen eltűnni látszik, s bár még mindig jelentős részét adják az értékpapíralapok állományának, a portfólió felértékelődését figyelmen kívül hagyva nem sokat nőtt a vagyonuk, a frissen érkező pénzek a pénzpiaci és az ingatlanalapok felé mozdultak el. Szalai Sándor, az OTP Alapkezelő vezérigazgatója mindezt a 2003-as megingás utóhatásának titulálja. „Míg 2003-ban a kötvényalapok körülbelül háromszor akkora állománnyal bírtak, mint a pénzpiaciak, addig mára a két típus súlya nagyjából kiegyenlítődött” – támasztja alá adatokkal állítását.
Ha a kötvényekkel kapcsolatban kimondhatjuk, hogy a hazai befektetők bizalmatlanná, óvatossá váltak, akkor nehéz szavakat találni a részvényalapokkal kapcsolatos apátiára és averzióra. Hét-nyolc év sem volt elég az ázsiai és orosz eredetű, keserű bukták megemésztésére, a részvényalapok iránti kereslet annak ellenére nem élénkül, hogy a BÉT-en mostanában hetente bontanak pezsgőt a BUX újabb és újabb ezres mérföldköveinek elérésekor. A fél év alatt elkönyvelt 27 százalékos vagyongyarapodás döntő része itt is a portfólió felértékelődésének eredménye. Duronelly Péter ugyanakkor annyival árnyalja a képet, hogy az utóbbi hónapokban a részvényalapok kerülése már jó döntés is lehet. Szerinte a befektetési szakemberek is ódzkodnak ajánlani ügyfeleiknek ezt a konstrukciót, hiszen egy – mellesleg teljesen normálisnak tekinthető – piaci korrekció bármikor bekövetkezhet, a türelmetlenebb kliens pedig rögtön hajlamos venni a kalapját.
 |
A pénzpiaci instrumentumokból építkező alapoknak nincs ilyen gondjuk. Miközben alig valamivel vonzóbb hozamokat kínálnak, mint a jelenlegi lekötött betétek, állományuk hozzávetőleg megkétszereződött az idei év első felében. A népszerűséget elsősorban a könyű hozzáférhetőségükkel magyarázza Szalai Sándor, aki szerint komoly szerep jut a különböző alapok közötti választásnál annak, hogy ezek a termékek egyszerűek és igazodnak a mindennapi pénzügyekhez. (A pénzpiaci alapok jegyeit adott napi árfolyamon lehet venni és visszaváltani, a többi típusnál viszont egy-két nappal később van az elszámolás.) E szerint tehát a hazai befektetők siralmas pénzügyi kultúrája talán javult egy csipetnyit: legalábbis erre utal az, ha az alapok egyik legnagyobb vonzereje, a kamatveszteség nélküli azonnali visszaválthatóság tudatosul a befektetőkben.
ÉDES GONDOK. Egyértelmű nyertesnek tekinthetjük az évek óta jól teljesítő ingatlanalapokat is. A Bamosz-tagok kezelésében lévő állomány júniusban meghaladta a 200 milliárd forintot, azaz a hozzávetőleg 1500 milliárdos teljes vagyon egyre tekintélyesebb szeletét adja ez a forma. Az a furcsa helyzet állt viszont elő, hogy az ingatlanokban utazó alapkezelők számára kezd már terhessé válni a nagy tömegben beáramló tőke, szinte nem tudják mire költeni a pénzt. A kecsegtető profitot hozó projektek ugyanis egy idő után elfogynak, s maradnak a mérsékeltebb hozamokat ígérő beruházások. „További probléma, hogy az ingatlanalapok elsősorban Budapestben gondolkodnak, s ritkán merészkednek vidékre. Kevés a lehetőség, ráadásul a hazai alapkezelők mérete nem engedi meg, hogy jelentősebb saját beruházásba kezdhessenek” – mutat rá néhány gondra Duronelly Péter az egyébként szépen teljesítő piaccal kapcsolatban. A szakember szerint a hozamok az utóbbi hónapokban már érezhetően „belassultak”, s ezzel együtt az alapokba sem áramlik már az év elején tapasztalt dinamizmussal a friss tőke. Ez legalább némi öröm az ürömben: így kapnak egy kis időt az ingatlanalapok kezelői, hogy rendezzék a sorokat.
Szalai Sándor szerint sincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy milyen alapokba érdemes most beszállni. „Minden ügyfél más, s nekünk az a feladatunk, hogy a számára leginkább megfelelő befektetést ajánljuk. Kockázatvállalási hajlandóság, hozamelvárás, futamidő – ahány befektető, annyi ideális megoldás.” Két dolgot viszont a korábbi trendek ismeretében – és szemben a júliusi jelenséggel, amikor a kötvényalapok előretörtek – könnyedén valószínűsíthetünk. Egyrészt a lényegében kockázatmentes pénzpiaci, valamint a sokak által annak hitt ingatlanalapok népszerűségének további növekedését, másrészt azt, hogy a részvényalapok aránya Magyarországon a következő négy-öt évben sem fogja megközelíteni az európai átlagot.
