Miből mennyit?
Mindig nehéz arra vonatkozóan tanácsot adni, hogy adott keretből mennyi pénzt, milyen eszközben kamatoztassunk. Ez elsősorban attól függ, hogy mennyi idő múlva szeretnénk likvidálni a befektetésünket, és hogy mekkora kockázatot merünk vállalni. Mindenesetre megpróbáltunk elképzelni egy átlagos magyar kisbefektetőt, aki inkább kerüli a rizikót, és durván egy évnél hosszabb időre nem szereti elkötelezni magát. Számukra a következő portfóliómegosztást javasolta Zékány András, az FN befektetési szakértője:
• 40 százalék: pénzpiaci eszközök, 3-6 hónapos diszkont kincstárjegyek
• 25 százalék: éven túli magyar államkötvény
• 25 százalék: hazai részvény (például Mol, OTP) vagy részvényalap
• 10 százalék: nemzetközi részvényalap (például egy energiaszektor-alap vagy földrajzi kitettség szerint mondjuk japán alap)
Kovács Zsolt viszont ennél magasabban súlyozná a nemzetközi részvényeket: annak, aki megtakarítását szinte teljes mértékben a részvénypiacokon forgatná meg, annak 70-30 százalékos külföldi-magyar leosztást javasolt. Annak viszont, aki csak mondjuk 20 százalék erejéig merészkedik a részvénypiacra, annak több mint 15 százalékot külföldi alapban tanácsolja befektetni az alapkezelő.
Garantált alapot ne!
A garantált befektetési alapokról, mint az idei év talán legnépszerűbb újításáról egyik általunk megkérdezett szakértő sem volt pozitív véleménnyel. Kovács Zsolt úgy fogalmazott, hogy bár a garanciális jelleg önmagában vonzó, ennek oltárán magas költségeket és – legalábbis az első lejárati tapasztalatok alapján – alacsony megtérülést kell beáldozni. A garantált alapoknak egy hagyományos portfólióépítkezésben Kozma Krisztina szerint sincsen helyük, mivel a tőkevesztés kockázatát a portfólió megfelelő diverzifikáltsága biztosíthatja, és drágaságuk mellett a likviditás hiánya sem növeli vonzerejüket.
Az arany is jó lehet
Az arany és egyéb nemesfémek ára 2005-ben csaknem 25 éves csúcsra emelkedett, de az elemzői várakozások szerint a drágulás 2006-ban sem áll meg, és unciánkénti jegyzése tartósan 500 dollár fölött maradhat. Ebből a folyamatból a legegyszerűbben és a legkisebb kockázattal szintén befektetési alapok révén részesedhetünk – bányatársaságok, bányák részvényeit tartalmazó alapok révén. A kockázatot jobban kedvelők pedig a határidős piacon is köthetnek üzleteket.
Mindenből egy kicsit
Ma már szinte minden lehetőség adott ahhoz, hogy a befektetők a legszélesebb körből válogassanak – mondta el kérdésünkre Kozma Krisztina, a Credit Suisse Asset Management (CSAM) vezérigazgatója –, és egy kisebb portfóliót is különböző típusú, különböző kockázatú, egymással akár ellentétesen korreláló eszközökből állítsunk össze. Az eszközök válogatásánál bátraknak kell lenniük a kisbefektetőknek – hangsúlyozza a szakértő -, túl kell lépni azon, hogy csak kétdimenzióban gondolkodjanak, magyar kötvény vagy részvény viszonylatában.
Ha például valaki részvényt szeretne, az ne csak a magyar piacra koncentráljon, viszont ha külföldről merít, akkor se egy papírt vegyen, hanem keressen például egy globális részvényalapot, vagy válasszon egy európait, toldja meg egy amerikaival, és fűszerezze mondjuk egy japánnal – tanácsolja Kozma Krisztina. A kötvénypiacon hasonlóképpen érdemes eljárni: nemcsak a futamidőkkel lehet játszani, hanem például a hazai piacra nemrég betört abszolút hozamú alapok jegyeiből is lehet már válogatni.
Elférhetnek egy portfólióban az ingatlanalapok jegyei is, bár ezen a részpiacon nálunk még kicsit nehezebb a diverzifikálás. A hazai ingatlanalapok többsége ráadásul – mutat rá a problémára Kovács Zsolt, az ING Alapkezelő Rt. vezérigazgatója is – a tőke közel felét jellemzően nem ingatlanokban, hanem pénzpiaci eszközökben fialtatja, a gyanútlan befektető így könnyen csalatkozhat. Mindenesetre a kínálat folyamatosan bővül, így Kozma Krisztina szerint egyre több lehetőség lesz arra is, hogy ne csak magyar ingatlanokba fektető, hanem külföldről merítő ingatlanalappal is színesítsük a portfóliónkat.
A magyar tőzsde már kifulladt?
Amellett, hogy a megoldást mindkét szakember egyértelműen a befektetési alapokban és a kockázatok minél teljesebb megosztásában látja, Kovács Zsolt határozottan nagyobb súlyt adna a nemzetközi piacoknak a portfólió összeállításánál. Mint mondja, a kelet-közép-európai térség részvénypiacainak konvergenciafolyamata többé-kevésbé lezárult, az árfolyamok, értékelési szintek felzárkóztak az európaihoz, miáltal a régióban, s így hazánkban sem maradt túl sok extrapotenciál.
Ez nem jelenti azt, hogy egy-két százalékpontos hozamtöbbletet ne lehetne a hazai piacon realizálni a fejlett piacokhoz képest – teszi hozzá a szakember –, de mindenképpen jó alkalom arra, hogy a magyar kisbefektetők is rászokjanak a külföldi értékpapírokra. A választási évvel együttjáró bizonytalanságok, makrokockázatok is azt sugallják, hogy érdemes a külföld felé fordulni, már csak azért is, mert a nemzetközi tényezők is azt valószínűsítik, hogy például az idén alulteljesítő amerikai tőkepiacok következő éve nem lesz rossz.
A gyakorlatilag megszámlálhatatlan nemzetközi kínálatból persze roppant nehéz egy-egy részvényt kipécézni. Ezt a szakemberek nem is javasolják, itt megint csak az alapok jelenthetik a megoldást, méghozzá például a telekommunikációs, az egészségügyi, az energia- és az informatikai szektor képviselői előtt lehet szép a jövő. Érdemes odafigyelni az alapkezelők súlyozásaira is, eszerint például a japán piac nagyobb növekedési potenciállal bír, mint a fejlődő térségek, miközben az európai és az amerikai nagyjából egyformán jót, de nagy meglepetést nem kínál, a nagyobb kapitalizációjú társaságok pedig jövedelmezőbbek, mint a kisebbek.
Azért Mol vagy OTP jöhet
Óvatosságra inti ugyanakkor a külföldi eszközökbe fektetőket Zékány András, az ING elemzője, lapunk befektetési szakértője, aki egyrészt a helyismeret hiánya és főként a devizakitettség miatt nem fordítana hátat a magyar részvénypiacnak. Az elemző, bár aláírja, hogy az amerikai és európai kamatemelési ciklus visszafoghatja a részvénypiacokat, és hogy mára már viszonylag jól árazottá váltak a BÉT-en forgó értékpapírok, de egy-két részvény esetében még lát fantáziát.
A BorsodChemben még szerinte van lendület, de az OTP és a Mol is jó vételnek bizonyulhat. A bankpapír kurzusa ugyanis sokat esett az utóbbi időben, és mára már mind abszolút értékben, mint regionális szinten olcsóvá vált, az olajrészvény következő éve pedig újabb akvizíciókat és kellő profitabilitást tartogat a befektetőknek.
Ami a kötvényeket, pénzpiaci eszközöket illeti, itt szintén hozhatók fel érvek a hazai állampapírok érdekében. Az ismert makrokockázatok és a várhatóan nagyobb volatilitás dacára ugyanis ezek a papírok még mindig igen vonzó hozamokat kínálnak a befektetőknek – vélik az FN-nek nyilatkozó szakértők. Egy 6,5 százalékos diszkont kincstárjegy például a jövőre prognosztizált 1,5-2 százalékos inflációs rátához képest közel ötszázalékos reálhozamot nyújt, gyakorlatilag kockázatmentesen.
Éppen ezért Kovács Zsolt szerint jövőre például nem is igazán érdemes hosszabb futamidejű – 5-10 éves – magyar állampapírokat vásárolni (vagy ilyenekbe fektető alapokba beszállni), ezzel ugyanis felesleges kockázatot vállal az ember.
Kozma Krisztina szerint viszont hosszabb távú befektetés esetén – egy diverzifikált portfólió részeként – vállalhatók az extra kockázatok (a nagyobb kilengések, vagy egy átmeneti árfolyamesés például a választásokat megelőzően), miközben megint csak tisztes reálhozammal gyarapodhatunk.
