Okosan – utólag
Befektetői szempontból 2005-ben a szemben álló stratégia bizonyulhatott sikeresnek. Az általános hangulattal szemben olyankor volt érdemes vásárolni állampapírt vagy kötvényalapot, amikor kedvezőtlen kommentárok érkeztek. Az optimista jövőt felvázoló tanácsokkal szemben viszont érdemes volt időnként 1-2 hónapra bankbetétre vagy néhány hetes diszkontkincstárjegyre váltani. A forintpiacon is hasonlóan volt érdemes eljárni: jól járt az, aki a tavaszi, valamint az őszi hegymenet idejére átmenetileg euróra váltotta befektetését, hogy az árfolyam stabilizálódása után visszavásárolja forintját, és maximalizálja a nyereséget.
A befektetési alapok tekintetében az látszik, hogy általában nem ijedősek az alapkezelők, befektetési stratégiájuk mellett akár hosszabb ideig is kitartanak. A 2005-ös hullámvasút azonban a stratégiák különbözősége ellenére is hasonló teljesítményt eredményezett, a hozam maximalizálásához tehát saját ki-, illetve beszállási stratégiára is szükség lett volna.
A hazai kötvénypiaci befektetőknek volt már jobb és rosszabb évük is, mint a 2005-ös. Az éven túli lejáratú állampapírok átlagos hozamát mérő MAX-index 8,6 százalékos hozama lényegesen jobb, mint a két évvel korábbi –0,3 százalék, de elmarad a megelőző év 14,5 százalékos értéke mögött.
Ez az éves teljesítmény nagyjából megfelel annak, amit az év elején jellemző 7–9 százalék közötti állampapírok kamatai ígértek, amiből akár azt is gondolhatnánk, hogy a korábbi évek ingadozásai után nyugodt, csendes időszakot tudhatunk magunk mögött. A 2005-ös év azonban több jelentős meglepetéssel is szolgált, és bár utólag visszatekintve a forint- és állampapírpiac jórészt visszaigazolta az elemzői várakozásokat, év közben több akadállyal is meg kellett küzdeniük a befektetőknek a maximális hozam eléréséhez.
Év eleji erősödési hullám
Az első mindjárt az év elején jelentkezett, amikor az első napokban még enyhe gyengüléssel kezdő forintárfolyam lassú, de biztos erősödésbe váltott át, jókora hintába ültetve a piaci szereplőket. Az ekkor már megfogyatkozott számban, de több külföldi banknál még mindig fellelhető jelentős forintgyengülési forgatókönyv (legalább 5 százalékkal gyengülő, 260 forintot meghaladó euróárfolyam) ellenére ugyanis hazai devizánk az árfolyamsáv erős szélét vette célba.
Az intervenciós sáv elmozdításának ötlete természetesen a 2003. eleji spekulatív támadás jegybanki kivédése óta nem merült fel komolyabban, így a március 15-ei hétvégén technikai lehetőségnek látszott a 240,01 forintos sávhatár átlépése. Hiába volt ugyanis nálunk bankszünnap a hosszú hétvége miatt, a londoni bankközi piacon nem állt meg a kereskedés a forinttal, miáltal félő volt, hogy jegybanki védelem nélkül átmenetileg sávon kívüli szintre erősödhet a magyar valuta. Végül is ez nem következett be, de egyes vélemények szerint spekulánsok, mások szerint biztonságot kereső fedezeti opciós ügyletek miatt 241,2 forinton is cserélt gazdát az euró a bankközi piacon.
Közel a hullám teteje
A rekorderős forint pedig újabb lendületet adott az ekkor már igencsak kifulladóban lévő és a „küszöbhatár” körül gondolkodó állampapírpiacnak. A vártnál jobban alakuló infláció által is erősítve első meglepetésként elkönyvelhettük, hogy a hozamok süllyedésének küszöbszintje jóval lejjebb is lehet az elemzők és a monetáris politika irányítói által gondolt szintnél.
A kötvényalapba fektetők az első negyedévet így 3-4 százalékos profittal zárhatták. A halmozódó kamat mellett ugyanis jókora nyereséget érhettek el azáltal, hogy a korábban magasabb kamatnál, olcsóbban vásárolt kötvényeket az alacsonyabb kamattal, jóval drágábban tudták eladni.
Aki eladta, jól tette. A hullámvasút lejtős szakaszának ugyanis igen gyorsan vége lett, és különösebb figyelmeztető jel nélkül az amerikai kamatemelések és az ennek nyomán megugró dollárkötvényhozamok visszájára fordították a tőkeáramlást. Május végéig több héten át a tőkekiáramlás vált jellemzővé nemcsak a forint, de a régió más devizáinak piacán is.
Hullámtörés
Öröm az ürömben, hogy a forint árfolyama a visegrádi négyek közül a legkevésbé szenvedte meg a hirtelen fordulatot. Feltehetően a forinttal kapcsolatos korábbi pesszimista vélemények hatására csak mérsékelt spekulatív pozíciók épültek ki a márciusig tartó erősödés szakaszában, így aztán ezen pozíciók zárása sem okozott drámai esést.
A 255-ös szintet ízlelgető euróárfolyam belülről sokkal jelentősebbnek tűnhetett, de például a lengyel zloty vagy a régió sztárvalutájának számító szlovák korona nagyobb esést volt kénytelen elkönyvelni. A kismértékben emelkedő kamatkörnyezet felemésztette a kamatnyereséget, a kötvényportfóliók értéke így stagnált.
Újabb erősödés
A tőkekiáramlás csillapodása után a forint újabb váratlan erősödést mutatott be, ami újból módosította a kamatok addig gondolta küszöbhatárát. Sőt, június elején a forint minden várakozással és fundamentális elemzéssel szembemenve a régió legjobban teljesítő devizájává vált, ami visszahozta a külföldi kötvénybefektetők étvágyát is.
A forint erősödését a jegybank vártnál nagyobb mértékű kamatcsökkentése állította csak meg augusztusban. A hat százalékra süllyedő jegybanki kamatszint pedig tovább fűtötte a piaci mozdonyt, a további kamatcsökkentések lehetősége pedig egészen 5,5 százalékra tornázta le az állampapírok kamatait.
A nagy nyári menetelés során szétváltak a hazai alapkezelői teljesítmények is. A pesszimistábbak épphogy duplázták az első negyedév teljesítményét, míg a bátrabbak hosszú lejáratú, 10-15 éves futamidejű állampapírok vásárlásával megháromszorozták ezt.
Szomorú végjáték
Vidám nyár után szomorú ősz jött, mert az autópálya-elszámolás miatt módosított költségvetési hiánycél nemcsak hogy kitörölte a további kamatcsökkentés lehetőségét, de éles fordulattal félszázalékos kamatemelés lehetőségét árazta be az elkövetkező hónapokra. A MAX-index mintegy 4 százalékot veszített értékéből egyetlen hónap leforgása alatt, a kötvényportfóliók értékvesztése pedig egymáshoz közelebb hozta az alapok teljesítményét is. A legjobb és legrosszabb alapok közötti különbség négy százalékpontról kettőre zsugorodott.
Az őszi gyengülés hatására a forint euróhoz viszonyított teljesítménye végül is a legrosszabb lett a régió egészét tekintve. Igaz, az év elejéhez képest gyengébb mai árfolyam mellett is jobban jártunk, ha megtartottuk forintunkat, de az euróbetéthez képest elért néhány százalékos többlethozam meg sem közelíti a lengyel zloty (euróban mért) két számjegyű hozamát, és elmarad a 2-3 százalékos kamat mellett is 7-8 százalékot termelő cseh, illetve szlovák korona teljesítményétől.
