A Figyelő Kockázati Index (EcoRisk) értéke 49,7 pont, azaz továbbra is abszolút közepes. Százpontos skálánkon negyedévről negyedévre mérjük gazdasági, piaci mutatók alapján, felkért szakértők – Bartha Attila, a Kopint-Datorg Rt., Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő Rt., valamint Török Zoltán, a Raiffeisen Bank Rt. közgazdásza – segítségével. A mutató emelkedése a helyzet javulását, azaz a rizikó mérséklődését mutatja. Nos, a helyzet – a teljes körűen hozzáférhető 2004. harmadik negyedévi makrogazdasági adatok alapján – némileg javult, hiszen a tizenhatféle tényezőt magában foglaló EcoRisk 2,1 ponttal emelkedett a megelőző negyedévhez képest.
Ám ez nem jelentős változás. Sőt, a harmadik negyedév semmivel nem volt kockázatmentesebb, mint amit egy vagy akár fél évvel korábban mértünk (lásd a grafikont). Voltaképp csak pillanatnyi „kisiklás” történt a második negyedévben (Figyelő, 2004/44. szám). Az egyensúlyi helyzetet továbbra is magas vagy egyenesen nagyon magas kockázati szint jellemzi (alkalmazott skálánk szerint a rizikó 20 pont alatt „nagyon magas”, 20-40 pont között „magas”, a 40-60-as tartományban „közepes”, efölött pedig „alacsony”, illetve 80 pont fölött „nagyon alacsony”). Szerencsére ennek ellenére a pénzpiac stabilitása erősödik, de a finanszírozás oldaláról leselkedő veszélyek korántsem hárultak el.
JÓTÉKONY GÉPBERUHÁZÁSOK. Abban, hogy mégis emelkedett az EcoRisk, a konjunkturális tényezők játszották a főszerepet. Elsősorban az az üdvözlendő fejlemény, hogy a gépberuházások reálértéke a harmadik negyedévben ismét kétszámjegyű tempóban gyarapodott, 14,1 százalékkal, ami számottevő gyorsulás az elmúlt negyedévi, sovány 1,2 százalékhoz képest. A gépberuházások – amelyek igen jól tükrözik az értékesítési kilátásokat, a reálszférában uralkodó helyzetmegítélést – alaposan feljavították a konjunkturális alindexet, és így végeredményben a teljes EcoRisk-mutatót is. Ám a konjunktúra sem tökéletes: az ipari termelés növekedésének üteme némelyest lassult, és kismértékben romlottak a német piaci kilátások is (az Ifo-index alapján). Konjunkturális oldalról a kockázatok szintje még mindig közepes, holott az év elején – hosszú mélyrepülés után – már az élénkülés, az alacsony szintre szoruló kockázat jelei mutatkoztak.
A pénzvilágban a figyelembe vett tényezők közül kettőnél javulást, kettőnél romlást, összességében pedig gyakorlatilag stagnáló kockázati szintet mértünk. Az államháztartás növekvő finanszírozási igénye miatt emelkedett a hosszú távú állampapírok időszakra jellemző átlagos hozama, és a külföldi befektetők jellemzően rövidebb lejáratú állampapírokat kezdtek vásárolni. A harmadik negyedévben a tízéves kötvényekért 4,37 százalékos kamatfelárat kellett fizetni (mármint a viszonyítási alapnak tekinthető német Bundhoz képest), szemben az előző negyedévekre jellemző 3,36-4,23 illetve az egy évvel korábbi 2,9 százalékos prémiummal, miközben a külföldiek tulajdonában levő papírok lejárata fokozatosan 3,54 évre csökkent. A bizalmatlanság e félreérthetetlen jelei ellenére ugyanakkor a forintárfolyam ingadozása enyhült, s csökkent a bankközi kamatfelár. Hozzátehetjük azt is, hogy a mérési időszakot követően, a múlt év utolsó hónapjaiban jelentősen mérséklődött a hosszú lejáratú kötvények hozama, bár a spekulatív tőke szerepe – a külföldi tulajdonú magyar papírok lejáratának alakulásából ítélve – nem nagyon változott.
A munkaerőpiacon javulásként értékelhető, hogy éves összevetésben 1-2 százalékkal csökken a költségvetési szférában, s ugyanilyen arányban nő a versenyszférában alkalmazottak száma. Ez örvendetesen – ámde lassan – javítja a foglalkoztatási arányokat. Romlott viszont az aktivitási arány és a munkanélküliségi ráta a harmadik negyedévben, a magyarországi munkaerő alkalmazása pedig nem drágult, de nem is lett olcsóbb a külföldi versenytársak költségeihez képest.
RÉGI SLÁGER. A rizikófaktorok élén még mindig az egyensúlyi mutatók állnak. A legkockázatosabb tényezők rangsorában (lásd a táblázatot) a folyómérleg-pozíció ugrott az első helyre, megelőzve az igencsak lassan éledező lakossági megtakarítást. De a rangsor mind a négy „éllovasa” a két éve megtépázott egyensúly törékeny helyzetére világít rá. A legfőbb kockázat természetesen az, hogy ha az államháztartás felduzzadt hiánya és a vékony lakossági megtakarítás mellett hirtelen megnő a vállalatok finanszírozási igénye, akkor az azonnal maga után vonja a fizetési mérleg (pontosabban a külföldi finanszírozási pozíció) romlását. Márpedig a harmadik negyedévben az államháztartás visszamenőleg 12 hónapra összesített hiánya a GDP 7,9 százalékára rúgott, a háztartások éves szintű nettó megtakarítása némileg nőtt ugyan, de még így is csak a GDP 1,3 százalékát érte el. Így nem csoda, hogy a folyó fizetési mérleg hiányának szintje – a 12 hónapra visszamenőleg összesített adatok alapján – továbbra is meghaladta a 9 százalékot. A magyar gazdaság 2003 második felétől folyamatosan ezzel a veszélyesnek mondható fizetésimérleg-pozícióval küszködik. A pénzpiac azonban – szerencsére – a jövőbe tekint, és mértéktartóan optimista.
