Védszövetség

Hamar elillanhat termelői körökben a szökőárral sújtott fejlődő országok iránti rokonszenv. Csődhullámmal fenyeget ugyanis a szakértők szerint, ha az Európai Bizottság a jelenlegi előterjesztés alapján hozza meg még az első félévben a fejlődő országok kedvezményeiről szóló rendeletét. Például az amúgy is olcsó thai csemegekukorica EU érték alapú vámja csupán 1,6 százalékra apadna a kedvezménnyel. Az unió csemegekukorica-piacának eddig együttesen a negyedét uraló francia és magyar gazdák többsége így ellehetetlenülne. Nem véletlen tehát, hogy a felborított magyar libamájas kamionok, a határállomásokon a sínhez hegesztett magyar gabonavagonok után néhány évvel meglepő összefogás kezd kibontakozni a régi és új uniós tagok gazdaszervezetei között. Egy akolba tereli a gazdákat a közös „ellenséggel”, az EU-ba a fejlődő országokból kedvezménnyel, olcsón érkező termékekkel, főleg a cukorral szembeni fellépés.

Magyar méhész. Kétes kínai konkurenciától szorongatva.

ÚJ LISTA. Jakab István, a Magyarországi Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségének (Magosz) elnöke a formálódó össz-uniós gazdademonstráció lehetséges dátumáról még nem tud beszámolni, de az illetékes uniós gazdaszervezetekkel már megkezdték annak szervezését. Sietniük kell, mert az EU-tagok heteken belül véleményezik a fejlődő országok kedvezményeiről készült javaslatot. A gazdák vérét forralja, hogy a bizottsági indítvány a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) ajánlásainak jegyében, a skandináv tagok egyetértésével bővítené a kedvezményezett termékkört. A magyar fél a Figyelő információja szerint viszont a mézet és a szárnyasmájat – azaz a libamájat – törölné a listáról. A vélemények összegzése után, tavasszal várható az új összeállítás, miközben már a jelenlegi engedmények miatt is ideges a hangulat az érintettek körében.

Az olcsó kínai méz például már kiszorította az értékesebb magyar édesítőt több uniós piacáról. Részben a brazil és thai olcsó baromfihús miatt vált versenyképtelenné az EU-ba szállító több magyar cég, és jutott azóta a felszámolás sorsára a piacvezető Hajdú-Bét. Ráadásul zömében nem is a fejlődő országok vállalkozói húznak hasznot a kedvezményekből. Jakab István EU-forrásokra hivatkozva állítja, hogy éppen az uniós befektetői körök helyezik ki a kedvezményezett fejlődő országokba a termelést, hogy az otthoni – környezetvédelmi, állat-jóléti, higiéniai – előírásoktól mentesülve tegyenek szert extraprofitra. A thaiföldi, brazíliai tengerpartok mentén a víz fölé telepített baromfiól-városok aligha felelnek meg bármelyik uniós előírásnak. A végtermék költsége, ára viszont töredéke az unión belülinek, ahol például stresszmentessé kell alakítani az ólakat, hogy az állat húsában ne dúsulhasson fel a fogyasztóra esetleg káros stresszhormon.

A frissen csatlakozott EU-tagok mégsem a távoli, inkább a közelről jövő olcsó árutól féltik a piacaikat. A jugoszláv utódállamok cukor-, zöldség-, gyümölcstermelésük nagy részét kvóta és vámkedvezménnyel vihetik az unió piacára, hogy hamarabb kiheverjék a délszláv háború okozta megpróbáltatásokat. A vállalkozók azonban nem csak belföldi eredetű áruval, hanem a Dél-Amerikából vásárolt olcsó nádcukor re-exportjával aknázták ki az EU-adta lehetőségeket, míg a bizottság átmenetileg fel nem függesztette a délszláv cukorüzletet majd kvótát vezetett be. A magyar gazdák számára fájdalmas, hogy Ukrajna tavaly gabonabeviteli kedvezményeket kapott Brüsszeltől. A csatlakozási tárgyalások előrehaladtával pedig egyre magasabbra nyitják a sorompót a bolgár, román zöldség és gyümölcs uniós exportja előtt.

Mártonffy Béla, a Magyar Zöldség és Gyümölcs Terméktanács igazgatója ezért a minőséget tartja a megfelelő fegyvernek. A helyi karfiol-túltermelés idején Finnország úgy tartotta távol a külföldi termékáradatot, hogy következetesen ellenőrizte a fogyasztói védelmére hozott drákói, még az uniós normáknál is szigorúbb nemzeti minőségi előírásokat. (A vámszakemberek szerint ugyanis a lazább számvitelű fejlődő országokból érkező olcsó termékek ellen amúgy sem védenek az értékhez kötött vámok, mert a kereskedők meghamisítják, csökkentik a számlaértékeket.)

EGÉSZSÉGÜGYI KOCKÁZAT. Az igazgató maga is magas minőségi és élelmiszer-biztonsági standardokat és következetes ellenőrzést javasol a silány termékek ellen. Pénz nélkül azonban ez a „védekezés” sem életképes. Hiába védi belső piacait az EU lefölözési rendszerrel az olcsó külföldi árukkal szemben, ha Magyarországon nem működik kellően az árfigyelő mechanizmus. Jakab István ezt azzal toldja meg, hogy szerinte nem kellően hatékony a minőségellenőrzés és a fogyasztóvédelem. Így áraszthatja el uniós „ütközőállamként” a hazai piacokat a jugoszláv utódállamokból, vagy távolabbról érkező olcsó zöldség és gyümölcs, ami miatt persze csak a termelők tiltakoznak, a fogyasztó viszont egyáltalán nem panaszkodik. Szomorú apropót is ad a távoli országokból érkező termékek alaposabb ellenőrzésére a távol-keleti szökőár nyomán fenyegető fertőzés, a megnövekedett egészségügyi kockázat. Biacs Péter, az Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatal vezetője arra figyelmeztet, hogy az uniós statisztikák alapján a megrendelőknek főleg a halakat, a tenger gyümölcseit, a fűszereket érdemes bevizsgáltatni. Intő jel, hogy még a szökőár előtt kolera kórokozót találtak a norvég élelmiszer-ellenőrök egy EU-n kívülről érkezett garnélarák-szállítmányban.