Nagy tömeg gyűlt össze 1990. június 21-én délelőtt egy kicsiny Váci utcai irodaház első emeleti termében. A jelenlevő brókerek mellett sok kíváncsi érdeklődő várta a nagy pillanatot: 11 órakor megszólalt a New York-i tőzsdétől kapott csengő és – az éppen csak felbomlott szocialista tábor országaiban elsőként – kezdetét vette a kereskedés a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT). Egy héttel korábban 4900 forintos kibocsátási áron huszonháromszorosan jegyezték túl az indulás pillanatában egyedüliként bevezetett Ibusz-részvényt a befektetők, s a tőzsdén az árfolyam három nap alatt 12,5 ezer forintig emelkedett.
1990. június 21. Jól indult…
VEGYES MEGÍTÉLÉS. Ma, a tőzsde 15. születésnapján, a hajdani alapítók vegyes érzelmekkel gondolnak vissza a kezdeti időkre. Ahogyan az Ibusz-papírok is szomorú véget értek, amikor két éve néhány száz forintos áron búcsúztak a parkettől, úgy tűnik, a BÉT korábbi vezetői magától az intézménytől is többet vártak annak idején. A BÉT jubileumi konferenciájának egyik programján, az öt tőzsdeelnök részvételével lezajlott – s a Figyelő által támogatott – panelbeszélgetésen az is kiderült, hogy a legelégedetlenebb Járai Zsigmond, aki egy periférikus, korrupt, mutyizós ország jelentéktelen tőzsdéjeként aposztrofálta a BÉT-et. Noha Jaksity György, Lotfi Farbod és Száz János ennél sokkal árnyaltabb képet festett az intézményről, a fő problémával mindenki egyetértett: szép, hogy a külföldi befektetők nagy tételben kereskednek a magyar papírokkal, és szép, hogy a cégek kitűnő gazdálkodása nyomán a tőzsdeindex látványosan teljesít, valójában azonban a tőzsde sem a hazai kibocsátókat, sem a hazai befektetőket nem érdekli.
Már a jövőre átkanyarodva, e helyzet megváltoztatását tartja fő céljának a jelenlegi elnök, Szalay-Berzeviczy Attila is, aki az alapításnál életkoránál fogva még nem volt jelen – akkoriban éppen csak átlépte a nagykorúság küszöbét. Nincs könnyű helyzetben Szalay-Berzeviczy: a 2005-re beharangozott 5-6 új tőzsdei bevezetésből jó, ha 1-2 lesz, a belföldiek részesedésének csökkenése pedig az idén sem állt meg a magyar részvények tulajdonosi struktúrájában.
A BÉT elnöke a konferencián nyíltan megfeddte a magyar piaci szereplőket, amiért néhány évvel ezelőtt nem bíztak a tőzsdében. Miközben külföldön meglátták benne az üzleti lehetőséget, a hazai bankok és brókercégek szabadultak a tőzsderészvényektől. Ma a BÉT osztrák tulajdonosi háttérrel, de a hazai piaci szereplők támogatásával dolgozik a tőzsdeszövetség felépítésén (Figyelő, 2005/21. szám), közben viszont újabb váratlan fejlemény történt az intézmény életében.
VÁLTOZÓ HÁTTÉR. Az osztrák hátterű konzorciumot összehozó HVB Bankot ugyanis, úgy tűnik, felvásárolja az olasz UniCredit (Figyelő, 2005/24. szám). Noha különböző ellenajánlatokról jelentek meg híradások, szakértők szerint a frigy már-már biztosra vehető. Ez viszont azzal a következménnyel jár, hogy megváltozik a Budapesti Értéktőzsde tulajdonosi háttere is. Eddig a Közép- és Kelet-Európával kapcsolatos döntéseket Münchennek kellett jóváhagynia, mostantól az UniCredit csoportnak három központja lesz, az olasz, a német és az osztrák. Régiónk Bécshez tartozik majd, a döntések felügyelete pedig Milánóba kerül.
Mindez a hazai tőzsde számára pozitívnak ígérkezik. A HVB német vezetése nem igazán értette, hogy osztrák leánycége miért vesz börzét akkor, amikor otthon bankoktól is megválnak – ilyen probléma az olaszokkal nem lesz. Az UniCredit ugyanis a milánói tőzsde legnagyobb tulajdonosa, az értékpapírpiac jó ismerője és támogatója. Ráadásul nagyon úgy tűnik, Milánó, Bécs és Budapest elképzelései meglehetősen közel állnak egymáshoz, legalábbis ez derült ki a BÉT jubileumi konferenciájára érkezett külföldi tőzsdeelnökök szavaiból. Massimo Capuano, aki a milánói tőzsdeelnöki poszt mellett az Európai Tőzsdeszövetség (FESE) elnöke is, azt mondta, a tőzsdék konszolidációja szükségszerű folyamat, de kijelentette: nem hisz az egy nagy európai tőzsde koncepciójában. A Bécs és Budapest által a szövetségbe leginkább bevonni kívánt varsói tőzsde elnöke, Wieslaw Rozlucki is egyértelműen fogalmazott: Budapestnek szüksége van Varsóra, Varsónak pedig Budapestre. A helyi tőzsdék valamiféle együttműködésének koncepcióját a bécsi, a ljubljanai és a prágai elnök is támogatta, a részleteket viszont mindenki kerülte.
A tizenöt éves budapesti tőzsdén ma tehát a legnagyobb kérdés az, lesz-e húsz éves évforduló. Úgy tűnik, a független magyar börze fennmaradására jelenleg jóval nagyobb az esély, mint volt néhány évvel ezelőtt.
