Futnak a pénzük után

Két olyan megbízója is van jelenleg az Albatherm Épületgépész, Tervező, Kivitelező és Fővállalkozó Kft.-nek, amelyik két hónappal a beköltözés után sem fizetett. „A pénzünk egyharmada ott van” – mondja Bognár József tulajdonos-ügyvezető. Mindkét épület megkapta a használatbavételi engedélyt a hatóságtól, a megrendelők azonban mondvacsinált okokra hivatkozva halogatják a műszaki átadást. Bognár úgy tapasztalja, egyre gyakoribb, hogy a megbízók így „spórolnak”: leminősíttetik az épületet a műszaki ellenőrrel, és csak a megállapodott összeg 60-70 százalékát fizetik ki. Nem a garanciális javítások miatt „marad bent” 30-40 százalék, hiszen arra úgyis visszatartanak akár több évre 5-10 százalékot. Egy 70 százalékos épület nem kész, nem is kaphatna használatba vételi engedélyt, ha mégis megkapja, akkor a valós készültségi foka nem 70 százalékos.

Mi gerjeszti a körbetartozást? AZ ELSŐDLEGES OK: • A magyar tulajdonú cégek forgótőke-hiányosak, egyrészt, mert sok cég a nulláról indult, gyorsan nőtt, de ezzel nem tartott lépést a saját tőke növekedése, mindent beruházásra költöttek, másrészt pedig az E-hitelből privatizált cégek eddig csak a hitelt törlesztették, ami tőkekivonással járt. RÁSEGÍTŐ TÉNYEZŐK: • Másfél éve meglódultak a kamatlábak, ami arra ösztönözte a cégeket, hogy forgótőkehiányukat ne banki hitelből pótolják. • A múlt év végétől ellenőrizték az uniós adószámmal rendelkező összes cég áfa-visszaigénylését, s az ellenőrzés befejezéséig nem utalt az adóhivatal, ami akár több havi likviditást vett ki a cégekből. • A jogszabályi környezet nem akadályozza a késedelmes fizetést, hiszen a polgári perek alig vezetnek eredményre. A pénzük után futó szállítók egyre gyakrabban kérnek felszámolást a nem-fizetőkkel szemben, hogy így kényszerítsék ki a járandóságuk átutalását.

PRAKTIKÁK. Van, hogy már a szerződéskötéskor látni lehet, mire megy ki a játék. A megrendelő olyan irreálisan olcsó árat kényszerít ki a fővállalkozótól, hogy annyiért nem is lehet rendesen teljesíteni. Miután ez bekövetkezik, erre hivatkozva a munka felénél, harmadánál elküldik a fővállalkozót, nem fizetnek neki, majd szerződnek az alvállalkozókkal, annak a pénznek a 60-70 százalékáért, amelyet eredetileg kaptak volna, csakhogy ők most már futnak a pénzük után, mert az bennragadt a fővállalkozónál.

Az építőipari cégek körülbelül egy hónapos előteljesítésben vannak, ezután számlázhatnak, a számla átnézési határideje 7-14 nap, majd jön a 30-60 napos fizetési határidő. „Ezzel nem is lenne baj, ha azután megtörténne a kifizetés” – mondja Bognár József, aki két éve pereskedik 160 millió forintjáért, amit olyan előzmények után nem fizettek ki neki, hogy az átadás előtt két héttel kutyás őrökkel elzavarták az építési területről. A lakók nem sokkal később használatbavételi engedély birtokában beköltöztek. „Feljelentettük a cég tulajdonosát, mert a polgári pernek eddig még soha semmi eredményét nem láttuk, de így sem járunk sikerrel” – kesereg a cégvezető. Általánosságban elmondható, hogy egy ilyen jogvita akár két évig is eltarthat, s a vállalkozó ennyi ideig nem jut a pénzéhez. Mindez azokra az esetekre is igaz, amikor a bíróság amúgy utóbb az építő cég javára dönt – ráadásul a behajtás még ilyenkor is kérdéses.

Jogszabályi okokra vezethető vissza, hogy az elmúlt másfél évben megszaporodtak az ilyesfajta ügyek – véli Bognár József. A használatba vételi engedély kiadása ugyanis nincs a megrendelő és a kivitelező közötti elszámoláshoz kötve. Egy-egy vállalkozó ugyanakkor hiába kérne az építtetőktől garanciát arra, hogy rendelkezésükre áll a szükséges finanszírozás, egyszerűen ajtót mutatnának nekik, mert bőven vannak olyanok, akik ilyen garancia nélkül is elvállalják a munkát.

A tisztességtelen megrendelők között a tapasztalatok szerint multik és magyar tulajdonú cégek egyaránt megtalálhatók, miközben mindkét körben vannak olyanok is, akik napra pontosan fizetnek. „Különben már nem is élnénk” – jegyzi meg a 2004-re csaknem 3 milliárd forint árbevételt kimutató Albatherm ügyvezetője. A társaság még bírja, hogy pár száz millió forintos lejárt követelése legyen, de a kisebb cégek sorra mennek tönkre. Különösen, hogy sok fővállalkozó úgy oldja meg a problémáját, hogy kimenekít annyi pénzt, amennyi egy új vállalkozás indításához kell, majd felszámolásba viszi a régit, az alvállalkozók meg bottal üthetik a járandóságuk nyomát. Sokak szerint vissza kellene hozni az építőiparban a kötelező kamarai regisztrációt, mert úgy egyrészt könnyebben kiszűrhetők lennének a kontárok, a „feketézők”, másrészt hatékonyabb érdekképviselet lenne megvalósítható.

Bognár József, Albatherm : sok fővállalkozó kimenekít annyi pénzt, amennyi egy új cég indításához kell, és felszá-molásba viszi a régit.

KÜLÖNBÖZŐ ÁGAZATOK

. Egy ideje már lehet hallani az építőiparban megnövekedett körbetartozásokról (Figyelő, 2004/51. szám), ám a jelenség nem egyedül ezt az ágazatot sújtja. „A gépgyártóknál egyértelműen látszik a körbetartozás” – mondja Jankovits István, a Jankovits Hidraulika Ipari és Kereskedelmi Kft. tulajdonos-ügyvezetője. A tavaly 500 millió forintos forgalmat lebonyolító vállalkozás multinacionális megrendelői a szerződés szerinti 30, 45, illetve 60 napra pontosan fizetnek. Ezek megfelelnek a Nyugat-Európában megszokott fizetési határidőknek. Magyar vevőik jó része viszont egyre inkább a határidőn túl fizet. Lejárat után 50 napon belül azért ki szokták fizetni a tartozást, de mintegy ezer vevőjük között akad 15-20 olyan is, amelyik még ekkor sem utal. Jankovits szerint nem rossz szándékból, hanem azért, mert nekik is későn fizetnek.

A cég forgótőkeigénye emiatt nőtt meg egy-másfél éve. Ők viszont nem tehetik meg, hogy ne fizessenek időben. „Tizennégy cégcsoporttól vásárolunk alkatrészeket a saját gépeinkhez, a 10-15 éves jó kapcsolatra való tekintettel 30, illetve 60 napra fizetünk. Ám ha nem utalnánk pontosan, akkor azonnal beállítanának bennünket előre fizetésre” – teszi hozzá Jankovits, aki csak találgatja a körbetartozás megnövekedésének okait. A helyzet romlását legföljebb azzal tudja összefüggésbe hozni, hogy az egyedi gépek piaca (a kft. ilyeneket gyárt) nagyon érzékeny a gazdaság változásaira. Ma érzékelhetően visszaesett a kereslet. A Jankovits Hidraulika szerencséje, hogy mivel speciális feladatot lát el, igény van a tevékenységére.

„A malomiparban egy éve megszaporodtak a fizetési gondokkal működő vevők, mert a sütőipar sem tudja kigazdálkodni a költségeit” – panaszkodik Géber Lajosné, a Cornexi Élelmiszeripari Rt. gazdasági igazgatója is. Az egymástól függő mindkét ágazatban meglévő jelentős kapacitástöbblet rendkívül éles piaci versenyt eredményez, és ebben a versenyben a „túlélés” egyik eszköze a késve fizetés. A malomipar az alapanyag-felvásárlás sajátosságai miatt nagyon magas forgótőke-igénnyel bír, ezt a cégek nagy része hitelfelvétellel oldja meg. A gazdasági igazgató úgy látja, a kamatlábak 2004 őszéig tartó emelkedése és az őrleményárak 2004-es zuhanása együttesen váltotta ki a malomipari vállalkozások veszteséges működését. „A malomipari cégeknek egyrészt a saját veszteségüket, másrészt a vevőik működését kellett finanszírozniuk” – mutat rá Géber Lajosné, hozzátéve, hogy miközben a malomipar Nyugat-Európában 8-10 százalékos haszonnal dolgozik, itthon ugyanilyen arányú a vesztesége. A több mint 3,5 milliárd forintos árbevételű Cornexi Rt. részben a feldolgozott termékeiből – gabonapelyhek, müzlik, müzli szeletek – finanszírozza a malmi ágazat veszteségeit, valamint az őrlési költségek csökkentését célzó, racionalizáló intézkedéseket tett. Így joggal számít arra, hogy túléli az ágazatban zajló konszolidációt.

Jankovits István, Jankovits Hidraulika: magyar vevőink jórésze egyre inkább a határidőn túl fizet, néhányan lejárat után ötven nappal sem utalnak.

FIZETÉSKÉPTELENSÉG.

Magyarországon tavaly mind a csőd-, mind a felszámolási eljárások megszaporodtak a Creditreform adatai szerint. „Az ilyen eljárások száma európai összehasonlításban az egyik legmagasabb a működő cégek számához képest” – mondja Nagy István ügyvezető igazgató. A felszámolási eljárások száma a Creditreform által nyilvántartott 12 ágazat közül 8-ban emelkedett, és 5 ágazatban az arányuk is nőtt az összes működő céghez képest (lásd az ábrákat). „Az építőiparban a legrosszabb a fizetési készség és képesség” – húzza alá Nagy István.

A körbetartozások itthon és Nyugat-Európában is elsősorban a kis- és középvállalatokat sújtják, hiszen ezek kevéssé tőkeerősek. Kérdés azonban, hogy nálunk miért éppen az elmúlt egy-másfél évben szaporodtak meg a fizetésképtelen cégek. „Nincs olyan ok, mint a kilencvenes években, hogy bedőlt az orosz piac, vagy hirtelen 32 százalékra ment fel a 10 százalékon felvett hitel kamata” – állítja Reszegi László, a Budapesti Corvinus Egyetem docense. A jelenség nem makrogazdasági méretű, hanem ágazati, s az az alapvető oka, hogy a magyar tulajdonú cégek még mindig forgótőke-hiányosak (lásd külön írásunkat). Nem vesznek fel hitelt, s ha mégis, csak rossz feltételekkel kapnak. Emiatt rövid fizetési határidőt kérnek, és ha a partner nem teljesít, ez továbbgyűrűzik. Nyugat-Európában standardnak számítanak a 60, sőt 90 napos fizetési határidők, míg a magyar gazdaság korábban a 8 napos fizetési határidőre állt be, és a cégek még mindig nem szoktak hozzá az új módihoz. Pedig Nyugat-Európában az említett fizetési határidők a termelési ciklusokhoz igazodnak, s a vevői és a szállítói fizetési határidők közelítenek egymáshoz.

„Van, amikor az egész ágazat nem jövedelmező” – mutat rá Reszegi. Ilyen például a malomipar. Az építőipar pedig igen alacsony árréssel dolgozik, miközben az elmúlt két évben kétszámjegyű volt a növekedése. Ha egy társaság eddig 10 milliárd forintos bevételt ért el, amit még éppen tudott finanszírozni, akkor bajba kerül, ha hirtelen már 12 milliárdnyi kibocsátása lesz. Utóbbi esetben csaknem havi 200 millió forinttal több a finanszírozási igénye, hiszen például a lakásépítési szektorban mindig csak utólag, 3-4 hónap elteltével jut a pénzéhez.

Géber Lajosné, Cornexi Rt.: a malomiparban egy éve megszaporodtak a fizetési gondokkal működő vevők, mert a sütőipar is veszteséges.

„A körbetartozásnak két oka lehet: az egyik, hogy a cég nem akar, a másik, hogy nem tud fizetni. Az első esetben például rájött arra, hogy következmények nélkül visszatarthatja a pénzt” – utal Chikán Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora az Auchan áruházlánc ellen indított felszámolási kérelmekre (Figyelő, 2005/17., 18., 19. szám), amelyek azt illusztrálják, hogy néhány beszállító már nem lát más eszközt arra, hogy kikényszerítse járandósága megfizetését a hipermarket-lánctól. Ha egy cég nem tud fizetni, akkor megoldást jelenthet számára a forgóeszközhitel, feltéve, hogy ésszerű kamat mellett tudja felvenni. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) alapkamata azonban éppen 2003. november végén – vagyis másfél éve – ért el lokális csúcsot. Az MNB honlapján található adatok szerint a vállalati hitelek kamata is 2003 végén ugrott meg (lásd az ábrát). A nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott folyószámlahitelek havi átlagos kamatlába 2003 májusában még 9 százalék alatt volt, de 2003 decemberétől 2004 októberéig már a 12 és 14 százalék közötti sávban mozgott, márpedig a szektorok többségénél ez fölötte van a hozamelvárásoknak. Ráadásul kis- és középvállalatok az átlagnál drágábban tudnak csak hitelt felvenni.

ÁFA-VISSZATARTÁS. Mindezek után, amikor már éppen érezhetően csökkenni kezdtek a kamatlábak, az uniós áfa-visszatérítéseknek a – Draskovics Tibor volt pénzügyminiszter utasítására elrendelt – visszatartása kezdte gerjeszteni a körbetartozásokat. „Több tízezer EU-s adószámmal rendelkező cég van, mindet ellenőrizték. Az ellenőrzések az október-április közötti időszakban akár több hónapra is elhúzódtak, vagyis ekkora fizetési késedelem sem volt ritka az adó-visszatérítésben” – emlékeztet Tóth István János, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet főmunkatársa. Az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáselemzési Intézet (MKIK GVI) idén áprilisban 1800 cég körében elvégzett felmérése során a válaszolók 45 százaléka állította, hogy nőtt a késedelmesen fizető cégek aránya, ez az arány az exportálók körében még magasabb volt. A „Draskovics-hatás” következtében a nem exportálók likviditása is romlott. Mint Tóth István János rámutat, ha minden cég csak két másikat fertőz meg, akkor ez azt jelenti, hogy négyzetesen nő a likviditás-hiány.

Forgótőke-hiány A magyar gazdaság 55 ágazatából 39-ben a működő tőke (a saját tőke és a befektetett eszközök különbsége) negatív volt 2003-ban – derül ki számításainkból, amelyeket az Ecostat ágazatokra vonatkozó összesített mérlegadatai alapján végeztünk el. Ha egy vállalatnak nincs saját tőkével finanszírozott forgó­tőkéje, azaz negatív a működő tőkéje, akkor tőke­hiányosnak tekinthető. Természetesen az ágazatokon belül nagyon nagy szórások lehetnek, az összesített adat azonban riasztó, hiszen azt mutatja, hogy 39 iparágban a befektetett eszközök jelentős részét is hitelből finanszírozzák, ami igencsak kockázatos. Valamennyi ágazatot tekintve 16 899 milliárd forint az összes saját tőke, a működő tőke pedig mínusz 5312 milliárd forint, ami 30-35 százalékos sajáttőkehiányt jelez. A forgótőke tetemes hányadát hosszú lejáratú hitelből kellene finanszírozni, ha ez nem sikerül, akkor a likviditás-mened­zse­­­­lés megnehezül, a vállalat nagyon könnyen kerülhet fizetési za­varba. Márpedig ha a működő tőkéhez hozzáadjuk a hosszú lejáratú kötelezettségeket, még mindig 20 ágazatban kapunk negatív számot, vagyis ezekben a likviditás nagyon rossz, rövid lejáratú forrásokkal finanszíroznak hosszú távú tőkelekötést. De nem sokkal jobb a többi iparág sem, mivel a teljes vállalati szektorban a hosszú lejáratú kölcsönökkel megnövelt működő tőke összege alig több, mint ezermilliárd forint, ami mind a 38 744 milliárdos mérlegfőösszeghez, mind a 16 532 milliárdos forgóeszközhöz képest alacsony; az egész vállalati szektor forgótőkéjének mindössze 6 százalékát fedezik hosszú lejáratú forrásból. Ezért könnyű olyan cégbe beleszaladni, amely – akár önhibáján kívül – nem képes határidőre fizetni. Önmagában a saját tőke aránya a mérlegfőösszegen belül nemzetközi összehasonlításban nem feltétlen rossz, ám Magyarországon nem elég nagy a cégek hosszú lejáratú hitelállománya, mert ilyen kölcsönöket nehéz felvenni.