Rosszkedvű országban élünk. Nálunk egy dús fantáziájú író, kiváltképpen egy komoly társadalomkutató bizonyosan nem írná le, amit Maupassant megtett a maga idejében: „Csupa mosolygós emberrel találkoztam. A meleg tavaszi fényözönt a boldogság lehelete járta át.” Nos, akár tavasz van, akár ősz mifelénk, az életszínvonalukkal, jövedelmükkel elégedetlenek aránya még a többi rendszerváltó országhoz képest is rendkívül magas. Merthogy – és ez persze csak az egyik ok – fontos vizsgálatok szerint a megkérdezettek 93 százaléka (!) 1999-ben túl nagynak tartotta az országban kialakult jövedelemegyenlőtlenségeket. Hogy pedig milyen a rideg valóság, megtudhatjuk Tóth István György Jövedelemeloszlás című módfelett alapos, igényes könyvéből, amely nagy részletességgel tárgyalja e sokrétű téma minden érdemi vonatkozását, összefüggését. Örömünket valamelyest mérsékli a szerző nehézkes fogalmazása, bonyolult stílusa, körülményes mondatfűzése. A teljesítmény azonban így is elismerendő, mert e dolgozatból végül is átfogó képet kapunk a jövedelemegyenlőtlenség mértékéről, az azt meghatározó tényezőkről, az egyes társadalmi rétegek jövedelme közötti eltérésekről, azok változásairól, vagyis a jövedelemeloszlás „teljességéről” és részleteiről. Persze T. I. Gy. is jól tudja: az emberek közötti egyenlőtlenségeket, azt hogy kik nélkülöznek és kik a jómódúak, a jövedelmen kívül a vagyon, a fogyasztás és még sok más is meghatározza. Azonban úgy véli, a vizsgálódás „fogalmi kiterjesztése szétfeszítette volna a könyv így is elég tág kereteit”. Nyilván emiatt is legelsősorban a jövedelemegyenlőtlenségeket meghatározó két fő tényezőt, a munkaerőpiac alakulását – a foglalkoztatottság helyzetét – valamint a szociálpolitika változásait vizsgálta példás alapossággal.
A tanulmánynak az olvasó számára talán legizgalmasabb megállapításai a hazai jövedelemeloszlás hosszú távú trendjeinek vizsgálatából adódó következtetések. E szerint a társadalmi, gazdasági rendszerváltás általában is növelte a jövedelmi egyenlőtlenségeket a szegények és gazdagok között. Az 1987 és 2000 közötti időszak a vizsgálódás szempontjából is három periódusra osztható. A jövedelemolló különösen 1987 és 1992 között nyílt ki, elsősorban a „transzformációs átalakulás” hatására, amit a foglalkoztatottság visszaesése kísért. Ebben az időszakban és ezt követően is új gazdasági ágazatok jelentek meg, mások visszaszorultak, elsorvadtak, és mindeközben egyre kedvezőbb körülmények közé jutottak a munkaerőpiacon mind számosabban megjelenő magasabb képzettségűek. A második szakaszban – 1992 és 1996 között – az egyenlőtlenségek kisebb mértékben nőttek, még az ezredfordulót követően ismét tágabbra nyílt az olló. Ámbár a legutóbbi években két olyan jelentékeny intézkedés is életbe lépett – mármint a minimálbér, valamint a közalkalmazotti bérek számottevő emelkedése – amelyek, ha nem is feltétlenül egy irányban, befolyásol(hat)ták a jövedelemkülönbségeket (is).
Ami mármost a sok szempontból megkülönböztetett figyelmet érdemlő nemzetközi összehasonlításokat illeti, a szerző némileg vitatva a KSH adatait, és a sajátjait, azaz a Tárki vizsgálatainak eredményeit elfogadva állítja: „Magyarország adatai a kontinentális Európa megfelelő jellemzőihez sorolhatók be, nagyjából arra a szintre, ahol a francia jövedelemegyenlőtlenségi szintet találhatjuk.”
