Általában a bíróság előtt álló vádlottat „ajándékozza meg” a törvény azzal a lehetőséggel, hogy az utolsó szó jogán még néhány kétségbeesett mondattal megkísérelje enyhíteni várható büntetésének súlyát.
Blair brit miniszterelnököt is vádlottként kezelte az Európai Unió tagállamainak többsége. Őt tartották felelősnek azért, hogy a legutóbbi brüsszeli EU-csúcs nem tudta jóváhagyni a 2007-2013-as időszak költségvetését. Blair ugyanis igen keményen kitartott a Londonnak járó visszatérítés (rebate) mechanizmusának változatlan fenntartása mellett – mindaddig, amíg nem faragják le a mezőgazdasági szubvenciók (CAP) hajdan a franciák által kezdeményezett és francia gazdaság testére szabott igen bő gúnyáját.
Az általános frusztrációt fokozta, hogy pénteken, július elsején fél évre a britek – és személyesen Blair – kezébe kerül az EU soros elnöki posztja (majd 2006 januárjától Ausztria következik). Így hát fanyalgás hangulata úszott a levegőben, amikor Blair a múlt héten megjelent az Európai Parlament előtt, hogy elmondja: mit várhat tőle Európa a következő hat hónapban.
SZEMBESÍTÉS. Ennél sokkal több történt. Blair nem volt makacs és nem viselkedett vádlottként. De élt „az első szó jogával” és szembesítette Európát a globalizálódás folyamatában rohamosan változó világgazdasági valósággal. Fő tézisei a következők voltak.
1. Az unión belüli vita világpolitikai-és gazdasági környezetét csak részben jellemzi az, hogy az Egyesült Államok az egyetlen szuperhatalom. „Néhány évtizeden belül Kínáé és Indiáé lesz a világ két, méretét tekintve legnagyobb gazdasága. Lakosságuk külön-külön is legalább háromszor akkora lesz, mint az unióé.” Továbbá: Európa termelékenysége egyre jobban lemarad az amerikai mögött; India egyetemei már ma is több tudományos munkást bocsátanak ki évente, mint az egész unió; Kína az utóbbi öt évben megháromszorozta K+F beruházásait; a következő öt évben ötszörösére nő Indiában a biotechnológiai szektor.
2. Ilyen versenyhelyzetben abszurd az a vád, hogy London pusztán szabadkereskedelmi övezetté kívánja változtatni az uniót. Blair: „Soha nem fogadnék el egy olyan Európát, amely egyszerű szabadpiaci övezet. A politikai Európa és a gazdasági Európa nem lakik külön szobában.”
3. Finom, de határozott választóvonalat húzott Blair a brit és az amerikai gazdasági modell közé: „Hadd romboljam le azt a karikatúrának tekinthető felfogást, hogy Nagy-Britannia valamilyen szélsőséges angolszász piaci filozófia rabja, amely eltiporja a szegényeket és hátrányos helyzetűeket.” Szükség van szociális Európára – de olyanra, amely működik, amely lehetővé teszi a globalizáció által nyújtott esélyek kihasználását és egyúttal veszélyeinek elhárítását.
4. A brit elnökség hat hónapja alatt Blair megegyezést akar elérni a 2007-2013-as költségvetés ügyében. A rebate kontra CAP vitában álláspontja most az, hogy el kell indítani egy olyan folyamatot, amely a hétéves ciklus második felében (értelemszerűen 2010 után) lehetővé teszi egy racionálisabb büdzsé kidolgozását az időszak végéig. Blair: „Ha ezt nem tesszük meg, legkorábban 2014-ben állapodhatunk meg alapvető költségvetési változtatásról, ami még nem jelenti a módosítások tényleges alkalmazását. Márpedig nem nevezhető modernnek és európainak egy olyan büdzsé, amely tíz év múlva is a CAP-ra költi kiadásainak 40 százalékát.”
ZSEBRE VÁGOTT EUROKÉPVISELŐK. A közvetlen hatásról a Spiegel helyszíni tudósítását idézem: „Blair néhány mondat után már a zsebében érezhette az Európai Parlamentet. A képviselők úgy ültek helyükön, mint a ministránsfiúcskák. Blair legjobb formáját futotta.”
Erről tanúskodott az AFP, a francia félhivatalos hírügynökség tudósítása is a 33 európai szociáldemokrata párt bécsi találkozójáról. Az AFP jelentése a következő címet viselte: „Az európai szocialisták, fenntartásokkal ugyan, de elfogadják Blair érvelését”. Különösen feltűnő volt az osztrák szocialisták egyik képviselőjének nyilatkozata, aki lehetségesnek vélte a CAP 40 százalékos költségvetési arányának fokozatos csökkentését 20 százalékra. (Lehet, hogy az osztrák szociáldemokraták abban érdekeltek, hogy ne a néppárti Schüssel kancellár 2006 januárjában kezdődő elnöki időszakáé legyen az EU-büdzsé elfogadásának dicsősége?)
Ezúttal tartózkodnék a magánvéleményem kifejtésétől. Több okból is. Először: mert Blair tézisei meggyőzőek és racionálisak. Csak éppen másodszor – az Economist szavaival – „Blair képzett színész; a szerepek embere”. És harmadszor: Blair európaizáló beszédének a napján közölték, hogy legidősebb fia, Evan az amerikai szenátus republikánus frakciója mellett szolgálva tanulja majd a politikusi mesterséget…
